Amikor a szív diktál

5.rész

Z.:

Utálom a hétfőket...nem elég,hogy az a hét kezdete még ráadásul matek az első óránk.Hulla fáradtan pihentetem a fejemet a karomon és átkozom a mellettem ülő Nárciszt,amiért kitalálta,hogy tartsunk Lucifer maratont és nézzük meg egy hétvége alatt mind az 5 évadot.Ma hajnal fél 3-kor fejeztük be és szépen kiment a fejemből a mai matekdolgozat,ahogy a mellettem ülőnek is ezért nem hogy a példákat még magát a kérdést sem értem.Fogalmam sincs,hogy fogom ezt kimagyarázni otthon,de valamit majd kitalálok.Felemelem a fejem,amikor életem egyik megszomorítója sétálgatni kezd a padok között.

-Horváth Zafira végzett?-áll meg a padom mellett,én pedig egy ásítás mellett bólintok és felé nyújtom az üres lapot.

-Kedves tanítványaim,ha eddig nem lett volna maguknak egyértelmű Zafiráról nem érdemes puskázni ha matekról van szó.-mutatja körbe az üres lapot,majd az asztalára teszi és ráfirkant egy hatalmas egyest.

-Köszönöm szépen.-villantom meg a legszebb mosolyom,amikor felém nyújtja a lapot.

-Igazán szívesen,máskor is.-motyogja és újból járkálni kezd.Az alvó Nárcisz fejét kocogtatja meg,aki semmilyen jelet nem ad erre,ezért a piros tollát elővéve az ő üres lapját is körbemutatja,majd egy hatalmas egyest vés a lap aljára és miután aláírja azt egy hatalmasat csap a barátnőm feje mellé a padra és úgy rakja le a dolgozatot.Hatásosnak nem mondanám ezt,ugyanis nem ismeri még a barátnőmet,ma konkrétan tíz perccel az indulásunk előtt húztam ki az ágyból és ezt szó szerint kell érteni.Lehetetlen felkelteni,fogalmam sincs hogyan tud így aludni de ha bomba robbanna mellette ő arra sem kelne fel.Most is csak morog egyet és az egyik karjáról a másikra fekvés után alszik is tovább,én pedig követem a példáját.Mintadiák lévén végigjegyzetelem a magyarórát,hatalmas ásításokkal és félig lecsukott szemmel,de akkor is megteszem.Ezután a mai nap egyetlen pihenős órája,az osztályfőnöki következik.

-Szép napot gyerekek!-köszönt minket Joni bácsi az egyetlen laza tanárunk(Dalmán kívül) ugyanis az első napján velünk kijelentette,hogy Jonatánnak hívják,de a Joni bácsit preferálja.Immáron 5.éve van velünk jóban-rosszban és imád és ismer minket nagyon jól,ahogy mi is őt.-Ugye tudjátok mi lesz ma a témánk?

Most lehet csak nekem nem fog az agyam,de amikor az osztályban síri csend lesz megnyugszom,hogy nem csak én felejtettem el valamit.

-A minden évben megrendezésre kerülő decemberi bál,természetesen.-válaszol a saját maga kérdésére.Hát hogyne,annyi minden van ebben a végzős évben és annyi felé áll a fejem,hogy ez teljesen kiment belőle.Minden évben a diákok és egy tanár szervezi ez már egy nagyon régi hagyomány az iskolánkban és sosem hagyjuk ki.Kötelezően gyönyörű habos babos báli ruhákban táncikálunk az utolsó napon a téliszünet előtt.

-A kérdés az,hogy idén hányadik századot lőjük be az esemény témájának?Mert én arra szavazok,hogy ez ne legyen megszabva,feltéve ha ti sem szeretnétek.Ezt egy kézfeltartással lehet jelezni.-velem együtt az egész osztály felemeli karját és ezzel el is dőlt,hogy mindenki olyan ruhában lesz,amilyenben szeretne a színét leszámítva.

-A következő kérdés az az,hogy ki szeretné szervezni?Ó Zafira és Nárcisz titeket fel is írlak akkor.-jelenti ki én pedig pár másodperccel később veszem észre,hogy mi véletlenül le sem engedtük a kezeinket,szóval így jár aki félig alszik...csodálatos.

-Háromkor lesz a gyűlés a többi osztályból lévő diákokkal és szervező tanárral az aulában.

Szokásos hétfőhöz híven depresszíven,de egész gyorsan eltelik a többi óra.Összesen fél óráig kell csak Nárcisszal műkörmöket választanom,ugyanis holnap megy körmöshöz és már 3 óra is lesz.A diáktársaink elkezdenek gyülekezni körülöttünk és megérkezik a szervező tanár is.