Amikor a szív diktál

2.rész

Z.

Mikor kinyitom a szemem és rájövök,hogy nem az ébresztőm hangja ébresztett pánikolva nyomom be a a telefonomat,aminek kijelzője 7 óra 54-et mutat.

-Ezt nem hiszem el.-gyorsan félredobom a rajtam heverő matek füzeteimet és a megszokottnál vagy tízszer gyorsabban kezdek el készülni.Az utóbbi egy hét olyan gyorsan eltelt,hogy szinte észre sem vettem.A spanyol beaadandóm 5-ös lett,ennek nagyon örülök,ugyanis valószínűleg a félévi jegyem is az lesz.A matek viszont már egy sokkal nehezebb tantárgy számomra és eddig sem értettem belőle túl sok mindent és ez most Raul tanárúrnál sincs másképp.Írtunk egy „szintfelmérő" dolgozatot,amit nem jelentett be előre és általa szabadon választott feladatok és példák voltak benne,szóval még felkészülni sem tudtam rá.Természetesen 1-es lett,ő pedig azt mondta,hogy akinek elégtelenre sikeredett ők újraírnak,egy nem teljesen ugyanolyan,de nagyon hasonló dolgozatot és arra készültem egész héten,ahogy tegnap este is.A kimerültségtől ébresztő bekapcsolása nélkül aludtam el,aminek most iszom a levét,ugyanis kemény 3 perc múlva már az említett dolgozatot kellene írnom.

Sajnos a késésemre az is rátette a bélyegét,hogy ma nem tudtam kocsival menni ezért a buszra is még várakoznom kellett hiába készültem el villámsebességgel.

-Elnézést tanárúr,nagyon sajnálom,de elaludtam.-sietek a helyemre Nárcisz mellé,aki kérdő tekintettel vizslat.

-Bocsi szívem,este annyira tanultam,hogy nem állítottam ébresztőt.-adom meg a magyarázatot a késésemre és arra,hogy ma nem tudtam elhozni a suliba.

-Ugye tudja,hogy azzal,hogy késett nem menti fel magát,az alól,hogy megírja újból a dolgozatát.-hát igen,Raul tanárúr és az együttérzése.

-Teljes mértékben tisztában vagyok ezzel.-válaszolok neki.

-Szívtelen viszont nem vagyok,ezért felajánlom,hogy megírhatja tanítás után,feltéve ha megígéri,hogy nem fordul elő ilyen többet.

-Köszönöm és ígérem egyszeri eset volt.-tényleg hálás vagyok,ugyanis megtehetné,hogy most megíratja és akkor csak körülbelül 20 percem maradna.

-A késését ettől függetlenül beírom.

-Nem is vártam mást.-motyogom az orrom alatt,sajnos elég hangosan ahhoz,hogy meghallja,de csak egy fejcsóválással reagál és már firkál is naplóba.Nárcisz pedig csak kinevet és telefonozik is tovább,azt hiszem épp a Pinteresten néz köröm ötleteket,de meg is teheti,ugyanis nem tudom,hogy csinálta,de hármas lett neki.Köztudott pedig,hogy kettőnk közül én vagyok a jobb tanuló,ha nem matekról van szó.

A következő óránk irodalom Dalmával,ahol tovább elemezzük a nagy Gatsby-t.Félix a megszokottnál sokkal többször szólal meg és mondja el a véleményét,de ezt betudom annak,hogy biztosan nagyon érdekli ez a könyv.Miután kidolgozunk egy újabb tételt töriórán és végigszenvedünk egy duplatesit elköszönök Nárcisztól és a többiektől majd a tanári felé indulok azzal a szándékkal,hogy megkeresem Raul tanárurat.Az ajtó előtt megállva kopogok és egy „jöjjön" kiáltás után megbizonyosodok benne,hogy megtaláltam és belépek a helyiségbe.

-Nekem vége mára a tanításnak tanárúr.-nézek a férfire,aki épp dolgozatokat javít(ezek szerint nem csak velünk iratott szintfelmérőt)

-Oda készítettem ki a lapot,tolla gondolom van a szék pedig a szolgáltatására áll.-jelenti ki elképesztően arogáns és cinikus hangnemben úgy,hogy rám sem néz.

-Rendben van.-sóhajtok egyet és elfoglalom a helyet vele szemben aztán a tolltartómért nyúlok a táskámba,de közben meglátom,hogy értesítésem jött.