Amikor a szív diktál

7.rész

Z.:

Szeretem a telet kivéve ha december második hetének végén arra kell ébrednem,hogy a redőnyömet is alig tudom felhúzni annyira behavazott.Annyira ideges vagyok a mai nap miatt,hogy tudom,ha tovább erőlködnék akkor biztos,hogy valami kárt okoznék benne.Miután elfogadom,hogy ma reggel csak félig lesz felhúzva máris a konyha felé veszem az irányt és elvégzem a reggeli rutinomat,amit évek óta folyamatosan megcsinálok.

-Szia apa.-köszöntöm az éppen a kocsimat a hóból kiszabadító férfit amikor kilépek az ajtón.

-Szia kicsim,pár perc és végzek.-igen,sikerült megbeszélni a dolgokat vele is.Főleg azután lágyult meg a szüleim szíve,amikor kedden este az edzésem után sírva hívtam fel őket,hogy jöjjenek értem,mert nem tudok hazavezetni annyira bőgtem.Egyébként megjegyezném,hogy a sírhatnék azóta sem enyhült bennem ugyanis ma csütürtök van,ami azt jelenti,hogy megint edzés lesz és megint találkoznom kell vele.

-Rendben.-válaszolok és simogatom meg a havazásnak kimondottan örülő kutyámat miközben várom,hogy elindulhassak.Mikor ez bekövetkezik táskám hátradobása után ráhajtom fejemet a kormányra és igyekszem lelkileg felkészülni erre a napra.Pár perc múlva elfordítom a kulcsot és miután a motor felbőg a gázra taposva indulok el az iskola felé.Mindenkinek vannak rossz napjai ez tény,aminek rengeteg kiváltó oka lehet.Egy szakítás,összeveszés,egy barátság felbomlása vagy elég egy bal lábbal kelés és mint a dominó úgy dől össze az egész nap vagy hét,akár hónap.Ezzel semmi baj sincs,hisz ezek tesznek minket erősebbé és ezekből tudunk fejlődni.De nem mondom,hogy átélni olyan mesés ezeket a bizonyos időszakokat.Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem zaklatott fel Zorán felbukkanása kettő nappal ezelőtt,hisz évekig voltunk legjobb barátok és ugyanennyi ideig voltam teljesen belezúgva,majd amikor ezt közöltem vele akkor pedig csak annyit tudott kinyögni,hogy már el akarta mondani,de átmegy egy másik egyesületbe és nem tud mit kezdeni az érzéseimmel.Nagyon sokáig magamat hibáztattam,hogy biztosan én csesztem el valamit és miattam akar csapatot illetve párt váltani.Aztán elkezdtem őt hibáztatni,amiért hiába könyörögtem neki elhagyott és ezt fogalmam sincs,hogy valaha megtudom-e neki bocsátani.Nem azért,mert olyan hű de haragtartó ember lennék,szimplán csak ez az életemben egy olyan beforrt seb volt,amit soha nem akartam újra feltépni és nem kicsit lepett meg,hogy nem én tettem meg ezt hanem az a személy,aki okozta a sebet.Hátbaszúrt,magamra hagyott és megpofozott persze nem fizikailag de lelkileg sokkal jobban tud fájni,ezt tapasztalatból tudom.Egészen eddig nem gondoltam volna,hogy valaha viszontlátom és még mindig nem tudom felfogni,hogy fel merészelt bukanni az életembe ennyi év után.Miközben ezt átgondolom meg is érkezem Nárciszék házához,ahol még egyet dudálni sincs erőm,nem hogy hármat,ahogy általában szoktam.Hála Istennek várnom sem kell,ugyanis szinte egyből kilibben a kapun és már be is ül mellém én pedig feljebb tekerem a fűtést,ugyanis sosincs normálisan felöltözve,de jelenleg még vitázni sincs kedvem vele emiatt.Teljesen csendben telik a maradék pár perc a suliig,ahova táskánkat hátunkra véve indulunk be.Nárcisz elszalad mosdóba ezért én addig beállok a büfébe venni magamnak reggelit.

-Csókolom!Egy pohár teát meg egy pohár kávét és kettő kakaóscsigát kérek szépen.-adom le a rendelésemet az egyik legaranyosabb nőnek akit csak ismerek.

-850 forintot kérek szépen.-mosolyog rám én pedig a táskámban kezdek kutatni a tárcám után,amit hiába keresek ugyanis bevillan,hogy tegnap este letettem az éjjeli szekrényemre és ma reggel nem raktam be.

-Elnézést de otthon felejtettem a pénztárcám.-rázom meg a fejem és ismét tudatosul bennem az a bizonyos dominó effektus,ami bizony dönt mindent.Úgy érzem,hogy akármelyik pillanatban elsírhatom magam.

-Tessék odaadni Zafirának a reggelijét és majd az enyémmel együtt kifizetem.-áll be mellém az egyetlen személy,akit jelenleg úgy érzem egész nap meg tudnék bírni magam mellett és ez is azt bizonyítja,hogy elég szar napjaim vannak,ha ilyeneket gondolok.