AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟣𝟪

― "Az elmúlt éjszaka alkalmával városunk idegenforgalmának példásan kiemelkedő szállodájának, a négy csillagos Amelia hotel resort & spa-nak hírén foltot találtak az igazságszolgáltatás elkötelezett képviselői. A rendőrség névtelen bejelentést kapott, miszerint a hotel alagsorában illegális kaszinót üzemeltet a vezetőség. A titok megszellőztetése után nem sokkal előzetes letartóztatás alá helyezték Ryan Tremblayt, a szálloda igazgatóját, valamint a kaszinóban pókerezőket, akikre a rendőrség óvadékot tűzött ki tízezer dolláros összegben".

Megdöbbenve olvastam fel a sárga borítékban talált, "A szerencse forgandó, a becsület állandó. Vagy fordítva?" ― című, dátum szerint egy héttel ezelőtt megjelent újságcikket.

― Gondolod, hogy Peter mártotta be őket?

― Nem gondolom. Tudom ― feleltem és a szoba sarkában pihenő bőröndért nyúltam, melyet az ágyra dobva cipzároztam ki.

― Most mit csinálsz?

― Elutazom Detroitba.

― És mihez kezdesz amikor odaértél?

― Nem is tudom, sétálok egyet a hajógyár épületében, vagy elmegyek egy múzeumba. Ne kérdezz már hülyeségeket, Aiden!

― Én csak nem akarom, hogy megint sérülj. Még ki sem lábaltál az előző Tremblay csapásból, már hajszolod is magad egy következőbe.

― Köszönök mindent, de nem tarthatsz vissza ― nyomtam puszit arcára. Ölelésével mellkasára szorított, így hallhattam szíve dobogásának ütemét. Ilyen lehet, mikor a szülők elengedik gyermekeiket az első buliba, az egyetemi kollégiumba, megvigasztalják az első szívtörés fájdalmától, vagy egy sikertelenségtől. Aiden értem élt, lelke egyszerre volt gondoskodó anyám, szigorú apám, féltő bátyám, derűs húgom, lendületes barátom és tanácsadóm. Ezért pedig sosem lehetek neki elég hálás neki.

― Csökönyös vagy ― morogta hajamba.

― Még egy dolog, amiben hasonlítok rád ― felpillantva nevettem s így megcsodálhattam a mosolya sarkaiban ülő gödröcskéket, melyek már nagyon hiányoztak.

― Annie Chen szülinapját ne felejtsd.

― Ha minden jól alakul, a bulira plusz egy fővel érkezem.

― Lecserélsz?

― Ugyan Aiden, te hozzám tartozol, így velem egynek számítasz. Szóval, ha úgy vesszük, Ryan a te plusz egy főd is ― böktem oldalba játékosan és a bőröndhöz fordultam. ― Segítesz pakolni?

― Hát hogyne ― sóhajtotta és a szekrényemhez fordult. ― Azért elég fura egy sorsunk van.

― Mire gondolsz? ― kérdeztem két kezében tartott ruha közül a kékre mutatva, majd azt összehajtva a bőröndbe helyeztem.

― Amikor megismerkedtünk nekem volt lakásom, párkapcsolatom és én pakoltam hétvégi kiruccanásokra. Most pedig mindez fordítva van.

― Ha te nem vagy, akkor én sem lennék már és a történteket ismerve, értheted szó szerint is.

― Milyen gyakran jut eszedbe az eset? ― kérdezte Aiden aggódó tekintettel.

♔ HÁROM ÉVVEL KORÁBBAN ♔

― Azért fizettek nevezési díjat a szüleik, hogy megnyerjék a versenyt, nem azért, hogy újabb uszodás kép kerüljön a giccses családi albumba. Szedjék össze magukat holnapig!

Mr. Lentz hangja visszhangzott az uszodában, kegyelmet nem ismerő hangnemét német felmenőitől örökölve előszeretettel ordibált a tanítványaival. A nagy térben fülledt pára uralkodott, de az ablakokat nem nyithattuk ki, nehogy megfázzon a húsz fős csapat. Szerettem a munkámat, mert nyáron a kültéri medencében zajlottak az edzések, azonban télen az elviselhetetlen pára asztmát váltott ki nálam.