AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟣𝟤

― Sikerült választani? ― lépett oda hozzánk a pincér, miután percekig vizslattuk az étlapot döntésképtelenül. ― Esetleg az italokat felírhatom?

― Én egy whiskey-t kérek jéggel. Legyen dupla ― meg kell kockáztatnom a felvetést, hogy Peter ereiben vér helyet már whiskey csordogál.

― Én egy szénsavas vizet szeretnék kérni ― pillantottam fel az italok vizslatásából az egyenruhát viselő férfi szemeibe. A Tremblay srácokhoz hasonló gazdagok bizonyára nem tudják, de nekünk, a langlétra másik felében dolgozóknak mindennél többet ér a szemkontaktus és egy illedelmesen megformázott mondat.

― Nekem is ugyanez lesz ― mosolygott gyermekien Elliot, majd várakozóan tekintettünk Ryan-re, aki telefonját nyomkodta. Combján pihenő bal kezét finoman megszorítottam jelezve, hogy illetlenség amit művel, mire zavarodottan pillantott fel a képernyőből.

― Én semmit sem kérek köszönöm. Úgy néz ki történt egy kis fennakadás, mennem kell. További jó szórakozást ― pillantott körbe, majd gyors csókot nyomva ajkaimra, elviharzott. Értetlenül meredtem hűlt helyére, csakígy tett Elliot, azonban Peter egyáltalán nem tűnt meglepettnek. Lehetséges, hogy a délelőtt folyamán elcsípett beszélgetésükről volt szó, nem tudom, mindenesetre furcsáltam a helyzetet.

― Te mit eszel, Sierra? ― kérdezte a velem szemben helyet foglaló Elliot, mire visszazökkentem a valóságba.

― Még nem tudom. Ti?

― Szerintem én betolok egy hambit hasábbal, eléggé megéheztem a szaltózások miatt.

― Azt elhiszem, felszántottad a terepet.

― Ott se voltál a nagy részében, mit tudsz te arról, hogy ugrált az öcsém a vízbe? ― vonta fel egyik szemöldökét Peter. Szóra nyitottam a számat, de a pincér megérkezett az italainkkal, így visszavágás nélkül tűrtem a rosszalló megjegyzést.

― Tudják, hogy mit esznek, vagy visszajöjjek később?

― Lesz egy steak. Véresen ― pillantott felém a szőke férfi Elliot mellől, mire csak megforgattam íriszeimet. Peter mániája, hogy a mondatot két részre tagolja, mert szerinte attól hatásosabb. Hát nem éppen...

― Én egy mangó csatnis garnélás burgert szeretnék fűszeres steak burgonyával. És ha kérhetem, a rákocskát süsse át a szakács rendesen, felejtse el amit eddig tanult, majdhogynem égesse el, csak legyen jól megsütve, köszönöm.

― Én egy margarita pizzát szeretnék kérni ― mosolyogtam a felszolgálóra, majd a becsukott étlapot felé nyújtottam.

― Megértette volna annyiból is, hogy süssék át rendesen, felesleges volt a stand up előadásod ― jegyezte meg epésen Peter, majd belekortyolt az italába.

― Tudom. Nem lesz valaki hülye csak azért, mert pincér.

― Vagy eladó ― tette hozzá a középső fivér gonosz pillantást lövellve felém.

― Tény, hogy nincs diplomám, de saját pénzemből vettem egy üzlethelyiséget, ahol most dolgozom. Mellesleg olyan hülye nem lehetek, hisz nem emlékszem egyetlen alkalomra sem, amikor megvertél volna pókerban.

― Hagylak nyerni, hogy legalább ne gondold feleslegesnek amiért idejöttél.

― Kérdezd Ryant mennyire felesleges az itt létem, de ne várd, hogy téged igazoljon, mert az bizonyára letöri majd a szarvad.

― Jobban örülnék, ha te törnéd le a szarvam.

― Peter! ― bökte meg Elliot a mellette ülő testvérét, akivel egymás felé lőtt gyilkos pillantásainktól érezhető feszültség vibrált körülöttünk.