AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟢𝟥

A hatalmas szálloda előcsarnoka arany és pezsgő színekben pompázott, mely éles kontrasztban állt az alagsorban található titkos bárral, ahova egy különbejáratú lift vezetett. A helyiség bútorai éjsötétek voltak, mintha sűrű melasz csordogáld volna a lakkozott fa berendezéseken. Tekintetemet végigvezettem a fénnyel szűkösen elárasztott helyiségen, ahol Elliot, a spontán hozzám szegült társaságom, egy lefelé vezető lépcső irányába indult, én pedig, mivel ő volt hazai terepen, vakon követtem őt belé vetve minden bizalmamat.

― Add a kezed ― nyújtotta végtagját Elliot, aki már pár lépcsőfokkal megindult lefelé, míg én a tetején álltam. A fa deszkák szemmel láthatóan kétkezi munkával, diy módon lettek összeeszkábálva és a felette kevés teret adó, alacsony mennyezet sem nyújtott komfortos érzést, ahogy a vállamat terhelő táskám sem javított sokat a helyzeten.

― Köszönöm ― mosolyogtam rá és belekapaszkodtam segítő kezébe. A lépcsőfokok nyikorogva jelezték érkezésünket az alsó szinten tartózkodók számára.

― Tartom a tétet ― hallottam füleimnek kedves mondatot, ami az alsó alagsor közepén található asztalnál ülő fiú szájából hangzott el. A kijelentésre a vele szemben elhelyezkedett srác pókerarccal reagált, de a kézfején dudorodó ereinek mechanizmusa elárulta őt.

― Sziasztok ― köszönt Elliot harsányan és, habár csak a hátát láttam, biztos voltam benne, hogy pirospozsgás arcán széles vigyor ül.

― Szevasz öcskös ― kiáltott a szőke hajú és whiskeys poharába kortyolt, melynek pereménél felénk sandított zafírkék szemeivel. ― Kit tisztelhetek a hölgyben? ― kérdezte és kártyáit arccal lefelé az asztalra tette, majd felállt a játszma közepén, hogy testközelből üdvözölhessen.

― Sierra Mitchell vagyok ― mutatkoztam be udvariasan. ― Te pedig canadianwoods88?

― Én vagyok canadianwoods88 ― emelte ki személyére utaló névmást az eddig az asztalnál maradt barna hajú fiú, aki időközben megindult felénk.

Szemmérték alapján közel tíz centivel magasodott fölém és gesztenye barna tekintetét végigvezette rajtam vékony fekete keretes szemüvege mögül. Pillantásunk tökéletes összhangban volt az erdőbeli természettel, ahogy az ő barnái körülölelték az én zöld íriszeimet. Mint a gesztenyefa és a rajta élő moha. Összetartoznak.

Ádámcsutkája markánsan emelkedett ki nyakán, karakteres állvonala tekintélyt parancsolt neki, barna haja kócosan ült fején, néhány szál lógott homlokára. Szája félmosolyra húzódott, hófehér fogai kivillantak elnyíló ajkai közül, hangja bársonyosan simogattott, melytől elöntött a libabőr.

― Ryan Tremblay vagyok ― nyújtotta felém kezét, melyet megráztam. Ryan Megborzongsz Tőlem Tremblay.

― Hadd mutatkozzam be én is ― törte meg a pillanatot a szőke fivér, eltolva tőlem a velem szemben álló barna srácot. ― Peter Tremblay vagyok ― s magához szorítva fülembe suttogott. ―Én leszek a legjobb dolog ami valaha történt veled.

Kaján vigyora tökéletesen beleillett a róla alkotott gazdag ficsúr képbe, melyet sármossága sem volt képes kompenzálni. Kékjeit rajtam, de főleg a dekoltázsomon legeltette, mellyel nem igazán büszkélkedhettem kis méretű kebleim miatt. Bárcsak a problémáim is olyan kicsik lennének, mint a melleim.

― Sierra, körbevezethetlek? ― kérdezte udvariasan Ryan, mire egy bólintással feleltem. ― Ez itt a "titkos bár", ami esténként kaszinóvá válik bennfentesek számára. Ha erre tovább haladunk, felérünk a "fő alagsorba" ami alibinként funkcionál a zsaruk esetleges rajtaütése esetén ― magyarázta miközben felmentünk a nyikorgó lépcsőn, majd a privát lifttel, hogy a hallba érjünk.

― Add csak ide ― intett a táskámra célozván. ― Nehogy már egy nő cipekedjen!

― Tetszik a feminista hozzáállásod ― jegyeztem meg oldalasan felé mosolyogva és kezébe adtam a táskámat.

― Anyám tanított meg a nők iránti tiszteletre ― széles mosolya arcára fagyott, ahogy belementünk a témába. ― Recepció, spa központ folyosója, társalgó ― sorolta fel a hallban található dolgokat, majd átszelve az óriási helyiséget a liftekhez lépett. ― Tiéd az ötszáztizenkettes szoba, Elliot, Peter és én pedig a személyzeti emeleten vagyunk, vagyis a földszint és az első között ― magyarázta miközben a liftben mentünk fel. A folyosó padlója bordó szőnyeggel volt borítva, mely szöges ellentétet alkotott a világos árnyalatú falakkal.

― Csak utánad ― engedett maga elé Ryan, mikor kinyitotta a szobám ajtaját.

A halvány sárga falakon árnyékok futottak, ahogy az ablakon beszűrődő napsugarak a bútorokat simogatták. Előkelő, ám bájos volt a berendezés, a maga letisztultságával, ami a bútorok csekély számából és azok világos, mondhatni fakó színéből adódott.

― Váó ― ámultam el és nyitott szájjal vezettem körbe tekintetemet. ― Nem sok szálloda mondhatja el magáról, hogy a legigényesebb szépirodalmi és történelmi művek találhatóak meg a szobákban ― simítottam végig a plafonig érő könyvespolcon.

― "A kultúra vékony máz, s ha nem ápoljuk, nem tanítjuk meg mindenkinek, mi megengedett, s mi nem... ― kezdett bele egy idézetbe, de közbevágva befejeztem azt.

― ...akkor ez a máz válsághelyzetben pillanatok alatt leolvad rólunk, s archaikus társadalombéli vadállatokká változunk." ― arcán elégedett mosoly kúszott végig, enyhe meglepődéssel fűszerezve, majd feltolta szemüvegét egy könnyed mozdulattal és mesélt pár szót a szobáról.

― Ez a kedvenc helyem ― húzta el a padlót súroló nehéz anyagú függönyt, így belátást nyerhettem egy kis erkélyre, rajta egy francia stílusú asztallal, két székkel és szemet gyönyörködtető kilátással, amitől még a szavam is elakadt, a szó legszorosabb értelmében.

― Elbűvölő, igaz? ― kérdezte, mikor helyet foglaltam az egyik széken és ámulva merengtem a gyönyörű látványban.

―Ahogy mondod. Elbűvölő ― nyökögtem. Nem tudom pontosan milyen szavak lennének méltóak arra, hogy körülírhassam azt a mágikusan gyönyörű tájképet, mely elém tárult szobám erkélyéről.

― Magadra hagylak kicsit, később még benézek ― simogatta meg vállamat, ahogy a balkonról belépett a szobába.

A Nap már súrolta az óceán habzó, mélykék vizét, barátságossá varázsolva a félelmet keltő, hömpölygő áradatot. A nap 24 órájában más-más színben tündököl, ezért egyik kedvenc helyem a vízpart, s annak közelében található helyek, ahol gyönyörködhetek a természet szépségében. Kedvem támadt ecsetet ragadni és vászonra festeni, de eszköz híján csak a vázlatfüzetem, illetve a rotringom állt rendelkezésemre, a tónusozás, skiccelés technikák egyvelegét alkalmazva.

― Látom megihletett a táj ― hallottam hátam mögül az ismerős hangot, melyet beazonosítva összerezzentem. A Nap sugarait a Hold ezüstös fénye váltotta fel, majd némi világítás gyanánt Ryan meggyújtotta az asztal közepén dekorációként szolgáló gyertyát. ― Hoztam egy kis ajándékot.

― Nincs is jobb, mint egy pohár rosé és Paulo Coelho ― vettem át tőle a könyvet és az említett italos üveget.

― Gondoltam tetszene neked Az Ötödik Hegy, elvégre keveredik benne a történelem és a bibliai történetek, amik a kultúráról való gondolkodásmódod alapján érdekelhet ― mosolygott és megkerülve az asztalt, leült annak túloldalán lévő székre. ― A rosét pedig pont későnyári könnyed beszélgetések aláfestésére találták ki. Mint amilyen ez is.

hiiii❣️
remélem mindenki kipihente magát a tavaszi szünetben és jól vagytok. vigyázzatok magatokra, mert ahogy a nagybátyám tartja, belőletek csak egy van a többiek pedig sokan vannak🙈
csók, puszi💌🧸
― perfectlyfool