AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟣𝟩

♔ ELSŐ NAP ♔

Éles napsugarak törtek be az ablaküvegen, melyektől hunyogrással próbáltam szemeimet kímélni. Nagyot sóhajtva fordultam meg a ropogós ágyneműben, hogy inkább a szoba sarkába állított vásznat figyeljem. Elszoruló szívvel néztem a drága festékkel elkezdett vitorlázós tájképet, mert eszembe jutott az emlék, amely e csendéletet ihletével szállt meg. Könny csordult arcomon, amit barack árnyalatú párnahuzatom szomjasan nyelt magába sötétlő foltot hagyva maga után.

― Jó reggelt! ― hallottam meg Aiden hangját, amitől ugyan megijedtem, de energiát nem szántam arra, hogy utánanézzek. ― Fél egy van, úgyhogy a bundás kenyér helyett húslevest készítettem neked.

― Köszönöm.

― Még forró, tele friss zöldséggel, amitől biztosan jobb erőre kapsz. Jó étvágyat! ― simította meg orcámat, majd látván a könnyeimet elkeseredettség árnya futott át arcán. ― Bármire van szükséged, hívj fel, én a boltban leszek.

― Aiden ― szóltam utána mikor már a küszöböt lépte volna át. Csillogó tekintettel fordult vissza, hogy meghallgassa kérésemet, de titkon remélte, hogy beszélgetek vele, miután tegnap a kocsiban sem voltam túl kommunikatív. ― Elhúznád a függönyt, kérlek?

Szánakozón teljesítette a kérésemet, majd a levesemet éjjeliszekrényemen hagyva távozott a helyiségből, én pedig ismét nyugovóra tértem.

♔ MÁSODIK NAP ♔

Szívem a torkomban dobog ahogy a félhomályba borult teraszon sétálok. Árnyékom a csempére vetődik minden lépésemet követve. Kezemben a petróleumlámpa öreg fénye csak pislákol, fehér ruhám oldalán egy vékony csíkban vér csordogál, melynek forrása az öklömben szorított kés.

Víz csobogása üti meg a fejem, így a hang felé fordulok. Megpillantom Aident, aki egy kék hortenzia bokrot locsol. Vadul integetek neki, de a kés kiszalad kezemből és eltalálja. Értetlenül bámulom a kezeimet és legszívesebben felpofoznám magam, de csak állok ott...mosolyogva. Megdöbbenek, mikor földön fekvő teste mellett megpillantok még két ismerőst szintén örök nyugalomra térve. Ryan és Elliot.

― Gratulálok kedvesem, elintézted, hogy békésen nevelhessük szerelmünk gyümölcsét.

Derekamon egy erős kezet érzek, melynek párja kerek hasamat simogatja. Lepillantok a tenyérre, mely szeretettel ölel, s a negyedik ujjon egy gyűrűt pillantok meg. Saját kezemre pillantok, ahol annak párja csillog arany ötvözete miatt. Hátrafordulva csókot nyomok Peter dús ajkaira és kezemet selymes szőke tincseibe vezetem, miközben elveszek kék szeme tengerében.

― Emlékszel, édes? Jóban rosszban, egészségben betegségben és a nem említett gyilkolásban.

Ziláltan riadtam fel a rémálomból, melynek valóságos képeitől liftezett a gyomrom. Hevesen dobogó szívvel szaladtam a fürdőszobába, majd izzadt hajzuhatagomat hátrafogva adtam ki gyomrom tartalmát. Hátamon egy gondoskodó simogatást éreztem, de csak félve fordultam hátra, mert rettegtem attól, hogy Peter térdel mögöttem. Azonban Aiden hangjának lágy dallama, ahogy azt hajtogatja, nem lesz semmi baj, menedéket jelentett és egy csapásra eltörölte szorongásaimat.

― Nagyon szeretlek ― mormoltam, ahogy ölelésének biztonságba zárattam magam.

― Én is téged ― sóhajtotta hajamat simogatva miután lehánytam pizsamáját.