A régi alfa

12.rész

-Ma este telihold - fordította a fejét a 18 éves felé, aki meg sem mozdult ennek hallatán. Azt hittem valami komolyabb dolgot fog közölni. Hangosan kifújtam a levegőt ezzel jelezve a megnyugvásom, majd folytattam.

-Azt hittem nagyobb a probléma - néztem a szőkére, de helyette a tőle jobbra álló válaszolt.

-Amynek ez lesz az első teliholdja a születésnapja után - nem értettem mire akar célozni, így jobbra döntöttem a fejem és kérdő tekintettel meredtem az alfára.
-A 17. születésnapja utáni első teliholdnál változik át először - mondta idegesen, mire ketten-hárman ránk néztek. Hála ezzel nem mondott túl sokat, így az idegenek akár azt hihették, hogy valami sorozatról beszélünk. Legalábbis reménykedtem, hogy ennél többet nem képzelnek bele.

-Milyen világból jöttetek ti? Nálunk egyáltalán nem, így aktíválódott az átok - fejeztem ki magam burkoltan.

-Nálunk sem - szólt közbe Oli, mire most rászegeződött minden tekintet.

-Átok? - vonta fel a szemöldökét Coff, köztem és a mellettem ülő között cikázott a tekintete.

-Hát....Ahonnan én jövök mindenki csak, így hívja - vontam vállat miközben nem néztem rájuk.

-Lehet köze van ahhoz, hogy ti északi államokból jöttök? - szólalt meg csendesen ismételten Zwick.
-Mert ugye én déli államban születtem és, ha Zorának is más, mint nektek akkor valószínűleg ő is - intézte a szavait a fiúknak, mire elgondolkodtak.

-Ebben elég sok logika van, szóval szerintem létezik. Amióta ismerlek ez az első értelmes hozzászólásod, gratulálok - veregettem meg szórakozottan a vállát, mire a másik kettő nevetett.

-Kijavítanám, élete első értelmes hozzászólása - szivatta a világos hajú. Éreztem, hogy nem hagyja szó nélkül, amit elkezdtem ellene.

-Amióta ismerlek ez az első, hogy nem pirulsz el fiúk társaságában - húzott gonosz-játékos mosolyt az arcára, mire tátva maradt a szám, hogy hogyan tud ekkorát füllenteni.

-Ez nem igaz! - vágtuk rá egyszerre a másik két fiúval, mire tágra nyílt szemekkel néztem az irányukba.

-Hoppá - válaszolt meglepetten, majd rám nézett és elkezdte húzogatni a szemöldökét, miközben éppen az utolsó kanál ételt emelte a szájához. Erre olyan erősen fejbe csaptam, hogy a tálban maradék tejjel találkozott az arca.

-Megérdemelted - húztam fel az orrom. Ezután egyikünk sem szólt semmit, ami kezdett kínos lenni. Köszönjük Oliver Zwick ezt a szituációt...

-Ha ti nem ilyen módon, akkor hogyan történt? - törte meg a szótlanságunkat az alfa, mire a mellettem ülő srác keze megállt a levegőben, mintha lefagyott volna. Belőlem is hasonló reakciót váltott ki, erre pedig a két jó barát kíváncsian fürkészte az arcunkat. Szemem sarkából a fekete szempárral rendelkezőt figyeltem, ahogy ő is engem, majd nyeltem egy nagyot.

-Ahhoz, hogy képesek legyünk átalakulni embert kell ölnünk. Legyen az direkt vagy baleset, ha benne van a kezed a dologban, már nincs visszaút - mondtam ki nyíltan, mire Felix és Daniel csak tátott szájjal, sokat pislogva meredtek ránk. Ez egy elég nyilvánvaló jel volt, hogy drága vicc mesterünk erről soha nem beszélt a falkával. Nem csodálkoztam, hiszen nem igazán kellemes dolog ezt felvállalni.

-Szóval mind a ketten.... - mutatott ránk Dan és örömömre nem mondta ki az ölés szót. A fél kérdésére bólintva válaszolunk. Oliver előrelátó volt, hiszen ismerte a barátait, így elkezdett erről mesélni. Hatalmas volt körülöttünk a tömeg, meg hangos zene is szólt mellé, szóval nem gondoltunk rá, hogy bárki hallgatózna. Inkább bulizni jöttek ide, mint sem 4 velük egyidős személy beszélgetését hallgassák ki.

-16. születésnapom előtt néhány nappal történt. Iskola után a szokásos zaklatóim vártak és húzták az agyam. Az egyikkel elkezdtünk az út közepén verekedni, mert elborult az agyam. Verekedtünk és nyerésre álltam. Szerintem már akkor félholt volt. Hirtelen egy autó kanyarodott be az utcába és elütött minket. A srácnak igaz nem én voltam a végzetes csapása, de elég nagy szerepet játszottam benne. Mivel akkor aktiválódott a farkas énem, így gyorsan gyógyultam és nem lett semmi bajom. Ekkor kezdődtek a szüleimmel a problémák és utána is tudtam meg, hogy mi is vagyok igazából.... - mesélte el érzelemmentesen a régi történetét, aminek felfogtam a jelentőségét és a szavait, de nem tudtam mi történt a szüleivel. Emiatt értelmezni nem tudtam pontosan a szavait, de együttérzően néztem a srácra.
-Most te jössz Zora! - váltott gyorsan hangulatot és ismételten gyerekes hangulatában találtuk. Nyeltem egy nagyot mielőtt elkezdtem mesélni, ugyanis nem éppen szép emlékek fűznek hozzá.

-Ugye én alapjáraton egy falkába születtem, így ha akartam, ha nem muszáj lettem volna aktiválni a farkas énem. A szabály az volt nálunk, hogy 16. életév betöltése előtt kell bekövetkezni, ám nekem túl korán sikerült. 12 éves voltam, mikor az akkori legjobb barátnőm kitaláta, hogy menjünk el valami trambulin parkba. A szüleink elvittek, de egy idő után mi ketten távol kerültünk tőlük. Nagyban ugráltunk, majd kitaláta, hogy ugorjak egy nagyot, hogy felpattanhasson. Belementem, de túl erős lett az ugrásom ő meg ügyetlen volt és kiesett az elzárt részből. Mivel ez a hely kint volt a szabadban, így körülöttünk csak beton volt és hát.... egyenesen fejjel érkezett a földre. Ez teljesen egy baleset volt. Ezeken után volt, aki elítélt, félt tőlem vagy sajnált. Mondjuk azt, hogy nem legjobb évem volt, de utána elfogadtam és belelendültem a farkas témába. Most meg itt tartunk - mondtam közepesen halkan az egész történetet és néha ide-oda néztem, hogy hallgatóznak-e. A történet végén az előttem álló két fiúra emeltem a tekintetem, akik csak sokat pislogtak. Számításaim szerint nem erre számítottak vagy meglepődtek.
-Még mielőtt sajnálkozásba kezdenétek, megszoktam, hogy a hozzám közel állók mindig meghalnak. Ebből a szempontból féltem belépni a falkátokba - ezennel az asztal szélét kezdtem el bámulni szégyenlősen.

-Nem baj, mi változtatunk rajta - próbálta feldobni a hangulatot a barna hajú és szemű. Bátorítóan próbálta előadni, de a hangulat ettől csak nyomottabb lett.

-Képtelen vagyok elhinni, hogy mindannyian egy szorult helyzet elől menekültetek - erre a mondatra rögtön felkaptam a fejem. Először Danre néztem, aki az előbb szólalt meg. Ebből a mondandóból kiindulva az ő története másra vezethető vissza. A srác csak megbabonázva nézett az asztal közepére úgy, hogy kékes szeme éppen csak kilátszott a szőke tincsek alól. A hangja remegett, amikor beszélt. Nem tudom eldönteni, hogy a méregtől vagy a szomorúságtól. Ellenben nagyon rejtegette az arcát, gondolom nem mert a szemünkbe nézni, bár ez egy nagyon jó kérdés miért. Talán nem kéne hülyeségekre gondolnom... Coffal sokat beszéltem és néhány érzelmet már mutatott ki mikor kettesben maradtunk, de a másik kettőtől idegen volt még számomra, főleg ez a lelombozottság. Ám meglepett, hogy ezek szerint a maradék 3 ember múltja sem egyszerű. A tekintetem átvándorolt a fiatalabbról az idősebbre, aki szintén nem Olit és engem nézett. Az alfa a kezét vizslatta és azt is tördelte. A szemem sarkából láttam, hogy a vicc mester is érdeklődve figyeli Felixet. A nézése azt sugallta, ő sem ismeri annyira a barátját. Gondolkodás nélkül mozdítottam a jobb kezem és a sötét hajú összekulcsolt kezére helyeztem, mire ő hirtelen rám nézett. Zwick beszólásának az illatát szinte már éreztem, de csodák csodájára ez elmaradt.

-Szóval.... - amint elkezdte a történetet elvettem a kezem, hiszen csak megnyugtatás céljából cselekedtem így, azt hiszem...