A régi alfa

3.rész

-Mit akartok? - néztem gyanúsan végig a társaságon.

-Van kedved csatlakozni a falkához? - nézett rám Felix és megdöbbentett ,hogy ezt akarja.

-Lenne ,de érzem ,hogy nem csak ez az ára - forgattam meg a szemeim.

-Nagyon okos vagy - dicsért meg Oliver.
-Komolyan mondom - beszédét nekem címezve. Carlos közelebb jött és a kezét a csuklóvédőmhöz rakta.

-Kezdjük ezzel - mosolygott majd levette. Későn érzékeltem ezt ,de már megint lesokkolt állapotba kerültek úgy ,hogy kiszabadultam a szorításból és elvettem a fiutól azt ami eltakarta a csuklóm majd felvettem.

-Oké tessék akkor elmondom hamár muszáj volt ez - szomorodtam el majd belefogtam a történetbe.
-Sulphurdale-ből jöttem. A szüleim alfák voltak ,de mint kiderült néhány hónapja nem vadászok ölték meg őket hanem az egyik falkatag. Én kerültem a helyükre majd néhány hónap után ugyan az farkas megölte a húgom ,hogy átadjam neki a helyem. Nem adtam ,ezért harcolunk és akkor szereztem. Elkergettek onnan és ezért jöttem ide. Tessék ezt akartátok hallani nem? - lerogytam a patak mellé és belebámultam. Síri csönd lett, senki sem akart megszólalni. Valaki leguggolt mellém.

-Kellene egy falka igaz? - kérdezte majd a srácra néztem aki megszólalt. Daniel volt majd csak ennyit böktem ki.

-Lehet - vettem egy mély levegőt.

-Akkor üdv a falkába - guggolt le a másik oldalamra Felix és együtt felsegítettek. Mikor már talpon voltam a körülöttem lévők mozdulatlanok lettek körülbelül 1 percre. Volt egy sejtésem ,hogy fejben kommunikálnak egymással majd megszólalt az új alfám.

-Rendben akkor Dan kisérd haza Zorát és dobozoljatok át hozzánk - mondta mire leesett az állam.

-Ha? - kérdeztem vissza mire mindenki felém fordította a tekintetét.

-Nem hagyhatunk egyedül ilyen állapotban plusz már falkatag vagy. Meg szerintem Amy is örülne egy lány farkasnak - állt el a húga elől aki hevesen bólogatott, mosolygott és alig fért a bőrébe. Meglepődtem a kedvességükön hisz soha nem volt még velem senki ilyen a szüleimen és a húgomon kívül.

-Jó - adtam be könnyen a derekam erre az új lány lakótársam már tapsikolt és ugrált.

-Induljatok és még lehetőleg sötétedés előtt érjetek vissza. Nem tudjuk hány vadász leselkedik erre - mondta majd elzavart minket és én mutattam az utat a fiúnak. Csendbe sétáltunk egymás mellett mikor megszólaltam.

-Mindig ilyen csöndes vagy? - intéztem a saját szavaim a fiúhoz mikor már kint voltunk az erdő szélénél.

-Nem, csak nehezen bízok meg a falkán kívül más emberekbe - mondta aztán megálltam és nekem ütközött.

-Mi a...? - kérdezett volna tovább ,de a mutatóujjam a szája elé raktam és a házam felé mutattam. Kettő fiú osztálytársunk járkált fel alá a házam körül.
-Elintézem - suttogta majd kiakart lépni a takarásból ,de visszarántottam a karjánál fogva. Rámnézett egy kicsit mérgesen.
-Nem bízol bennem ,hogy eltávolítom innen őket? - kérdezte egy kicsit szemrehányóan.

-De bízok benned csak nem akarom ,hogy kimenj innen ,mert ki tudja miért vannak itt - álltam a szemkontaktusát.

-Szóval féltesz - húzott egy vigyort az arcára. Megforgattam a szemeim és úgy szóltam hozzá.

-Gondolj amit akarsz ,de akkor is inkább várjuk meg ,hogy elmenjenek - adtam a tanácsot mire bólintott. Eltelt 10 perc és még mindig ott voltak. Leültem a fűbe és vártam. Eltelt még 10 perc és már sötétedett meg el is kezdtem fázni ,de még mindig ott voltak a házam körül. Már összesen fél óra eltelt ,de még mindig ugyan az a helyzet volt. Felhúztam a lábam és átkaroltam magam ,hogy ne fagyjak szét.

-Fázol? - nézett rám és úgy kérdezte.

-Nem - válaszoltam gyorsan és bámultam magam elé. Hirtelen leült mellém és közelebb húzott magához és úgy melegített.

-Köszi - mondtam halkan mire nem válaszolt semmit. Plusz 15 perc múlva autó nyikorgást hallottunk és eltűnt a kocsi ahol eddig ültek. Felpattantam gyorsan megragadtam Dan karját és beszaladtam a házba majd becsaptam az ajtót.

-Meleg - jelentettem ki.

-Itt végre van térerő - kiáltott fel majd gyoran bepötyögöt valamit a telefonjába. Alig fél másodperc telt el már jelzett valamiért a telefonja.

-Felix azt írta ,hogy már ne menjünk oda ilyen sötétbe. Maradjunk itt és majd holnap reggel cuccoljunk át - mondta majd elkerekedett a szemem ,hogy itt kell aludni.

-Ömm.. Jó- ennyit tudtam kinyögni mást nem ,de viszont örültem ,hogy akkor nem kell suliba menni.
-Kérsz valamit enni? - kérdeztem hamár úgy is csak állunk egymással szembe.

-Ha lehet - ő is nagyjából ugyan úgy meg volt illetődve mint én.

-Valami kívánság ,hogy mit ennél?

-Lenne valami ,de azt inkább nem mondom. Csinálj amit szeretnél - mondta egyszerűen majd elindultam a konyha felé. Kivettem a hozzávalókat és elkezdtem csinálni az ételt mire feltűnt ,hogy az ajtóba áll.

-Érezd otthon magad - mosolyogtam mire viszonozta. Sürögtem forogta ,mire észrevettem ,hogy a televízió elindult és valami horror filmet néz. Én is kíváncsi lettem volna rá ,de inkább csináltam azt amit megigértem neki. Elkészültem vele majd rátettem egy tálcára az ételt és odavittem neki.
-Nem tudom mennyire szereted a lasagnet ,de... - kezdtem volna el mire közbevágott.

-A kedvencem - ragyogott fel a szeme majd átvette a tálcát és elkezdte enni. Ezután elindultam a szobámba.
-Hova mész? - kérdezte szemével kísérve a mozdulataimat.

-Amíg eszel én fürdök - mondtam azzal felkaptam a pizsamám az ágyról majd bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. A szennyesem kidobtam és magamra engedtem a forró vizet. Egész gyorsan elkészültem majd belebújtam a kezeslábasomba és ki mentem. A fiú még mindig evett így gyorsan odavetődtem mellé.

-Látom neked gyorsabban megy mint Amynek - nevetett fel mire nekem is elkellett mosolyognom. Egy kicsit még beszélgettünk és néztük a filmet mikor kijelentettem.

-Én szerintem megyek aludni - ásítottam és a szobám felé vettem az irányt.

-Jó éjt - köszöntem el.

-Jó éjt - szólt vissza és ezzel be is csuktam az ajtót. Ledőltem az ágyra, betakaróztam és el is nyomott az álom. Megint rámtört a szörnyű rémálom így megint szenvedtem amíg valami meg nem zavart.
-Zora. Zora! - hallottam magam mellől mire felébredtem.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva.

-Persze - mondtam egy ál mosoly kisséretében.
-Miért?