A régi alfa

4.rész

-Csak mert hallottam kint a nappaliba ,hogy sírsz - vonta kérdőre. Nem tudtam normális választ adni ,ezért csak azt válaszoltam.

-Rengetegszer vannak rémálmaim ,de ez eddig nem tűnt fel - mondtam majd felültem az ágyba.

-De jól vagy? - kérdezte mégegyszer mire csak bólintani tudtam.
-Látom ,hogy hazudsz - mondta majd bemászott mellém az ágyba. Kérdően néztem rá majd megszólaltam.

-Eddig azt mondtad ,hogy nem bízol bennem most meg csak így befekszel mellém az ágyba? - burkoltam be a dühömet egy szemrehányással. Lesütötte a szemét és meg se szólalt.

-Bocs - mondta majd gyorsan elviharzott. Olyan érzésem volt ,hogy utána kell mennem és így is tettem.

-Daniel várj! - mondtam miközben kiléptem az ajtón. Megtorpant majd hátrafordult én meg odamentem hozzá.

-Nem tudom mi ütött belém ne haragudj - vakarta meg a tarkóját és nem akart a szemembe nézni.
-Szólíts nyugodtan Dannek. Azt jobban szeretem - mondta ezt is és a kanapéhoz vonult majd megfogott egy takarót magára tekerte és lefeküdt a díványra alvást színlelve.

Nem akartam annyiba hagyni ,ezért átváltoztam farkassá és átugrottam a kanapén. Még mindig ,,aludt." A számba vettem a kezét és felemeltem majd bebújtam mellé. Visszaváltoztam emberré majd a fiú felé fordultam aki döbbenten nézett.

-De.... - értetlenkedett.

-Csak megkérdeztem ,hogy hogy van az ,hogy nem bízol bennem majd este mellém fekszel - néztem rá mire megszólalt.

-Az este okot adott rá ,hogy bízzák benned - suttogta mosolyogva mire megborzongtam tőle.

-1 napja ismerjük egymást - mondtam elgondolkodva azon ,hogy mi is történt tegnap.

-Nekem olyan mintha már évek óta ismernénk egymást - nevetett fel mire csak összeráncoltam a homlokom.

-Szóval ezt vegyem sértésnek? - játszottam meg magam.

-Vedd annak amit érzel - mosolygott rám mire gyorsan válaszoltam mielőtt még elnevetném magam.

-Oké akkor sertésnek veszem - fordultam el tőle. Majd hirtelen elnyomott az álom.

Már nem volt semmi ijesztő benne csak szimplán sötétség. Ez még mindig jobb. Olyan 8 óra lehetett mikor kinyitotta a szemem és eléggé meglepődtem. Dan még mindig aludt ami nehézséget okozott ugyan is a bal keze a csípőmön volt jobb keze pedig össze volt kulcsolva az én bal kezemmel. Amikor egy picit is megmozdultam a fiú rögtön felkelt. Ő is érezte ,hogy nem stimmel valami és mikor végig nézett rajtunk leesett neki. Gyorsan elengedte a kezem és felület.

-Ne mondj semmit - mondtam neki mosolyogva mivel láttam ,hogy bocsánatot akar kérni pedig felesleges.
-Kérsz valami reggelit? - álltam fel és elindultam a kis modern konyhába.

-Ha te csinálod akkor igen - fordult felém a konyhába a kanapén ülve. Megforgattam a szemeim majd kivettem két tojást a hűtőből majd 2 szelet kenyeret is felkaptam a pultról.
-Kérdezhetek valamit? - hallottam a hátam mögül míg feltörtem a tojásokat.

-Halljam - mondtam majd beletettem a két tojást a serpenyőbe és elkezdtem sütni.

-Nem inkább mégsem - tántorodott meg amíg külön feltettem a bacont is sülni.

-Mostmár mond ,mert kíváncsivá tettél - az étel megsült márcsak a tálalás van hátra.

-Nem, semmi semmi - mondta majd ráhagytam.

-Tessék - adtam oda neki a már ismert tálcát. Gyorsan befalta majd kirakta a mosogatóba és megkérdezte.

-Mit csinálunk ma? - furcsán néztem rá majd az utolsó falat lenyelésével megkérdeztem.

-Nem azt mondtátok ,hogy dobozolni kéne? - ekkor rácsapott a fejére és felkiáltott.

-Tényleg! - mondta hangosan.
-Na készen vagy a hosszas munkára? - kérdezte tőlem majd bólintottam.

-A fürdőszoba mellett van egy kis kamra oda raktam a dobozokat - mondtam aztán elirányítottam őt oda. Amíg vissszatért én elmosogattam.

-Itt vannak - kiáltott majd kettő kartondoboz hozzám dobott amit nagy nehezen elkaptam. Bementünk a szobámba és kihúztam egy fiókot.

-Ebből a fiókból megkérhetlek ,hogy átpakolsz a dobozba - bólintott majd pakolt. Addig én a ruháimat dobozoltam be amiből hát nem volt túl kevés.

-Zora.. - mondta majd odafordultam hozzá és egy képet tartott a kezébe.

-Látom megtaláltad a régi családi képet. Még tavaly készült - sóhajtottam majd tovább pakoltam.

-Sajnállak téged. Ezt nagyon nehéz lehet feldolgozni - nyelt egyet és óvatosan belehelyezte a dobozba.

-Már kezdem megszokni - mosolyogtam magamba. 2 perc múlva újra megszólalt.

-Ez mi? - fogott meg egy üdvözlő lapot. Fejből nem tudom mi van rajta ezért mellé ültem és megnéztem. Végig olvastam majd vigyorral az arcomon mondtam neki.

-Még régebben kaptam egy falkatagtól - majd elolvastam a nevet magamba: Bryen.

-A barátod volt? - kérdezte mély hangon.

-Mi?? Dehogy is. Ő nagyon fiatal. Most 10 éves és még a falkába született. Én tanítottam meg vadászni. Szinte a második testvérem ,de nem pótolhatja Lindát - nosztalgiáztam majd beledobtam a lapot a kis tároló tárgyba.

-Miért akasztott ki ennyire az ,hogy megkérdeztem ,hogy a barátod volt-e? - fordult felém miközben még mellette voltam.

-Ja csak hát.... Még nem volt barátom és azért. Engem nem talál meg a szerelem - mondtam mire meglepődött.

-Pont neked nem volt még?? Elképzeltem volna rólad ,hogy minimum már 3 pasival voltál együtt - nevetett mire lefagytam.

-Ez szíven ütött - mutattam a szívemre majd vállba bokszoltam ,hogy hagyja abba a nevetést.