A régi alfa

8.rész

Oliver a lépcső aljában volt látható egy matraccal mellette. Ebből következtetve megpróbált a csigalépcsőn lecsúszni kisebb-nagyobb sikerrel.

-Bocsi, ha megzavartam valamit, de ezt muszáj volt kipróbálnom - nevetett még mindig, mire nekem is kuncognom kellet.
-Kipróbáljátok? - kérdezte a festő palánta.

-Majd délután, úgy is jön a hétvége - vontam vállat, mire Daniel közbe szólt.

-Nem tudtam, hogy ennyire bevállalós vagy - mondta a fejem fölül, mire hátra hajtottam a fejem, hogy valamennyire ránézzek. Ezután ezt visszafelé is megismételtem és oldalasan fordultam felé.

-Ez nem nagy ördöngőség. Ha mondjuk azt kérnéd, hogy ugorjak meztelenül egy kocsi elé akkor azt természetesen nem teszem meg - vágtam vissza, mire perverz arckifejezést vett fel.

-Miért én kérném és pont ezt a feladatot? - megforgattam a szemem és válaszolni akartam, de a másik srác közbe szólt.

-Nem vagyok kíváncsi a szerelmes megjegyzéseitekre. Inkább éhes vagyok - dörzsölte össze a kezét, mire mi tágra nyílt szemekkel néztünk a rá.

-Nem vagyunk szerelmesek! - egyszerre hordtuk le a fejét.

-Persze, persze. Jól érzem, hogy ez rántotta? - legyintett az első mondatnál, hiszen ez már kevésbé érdekelte. Ahogy pedig a második részt kimondta elindult a konyhába, majd Coff szorosan követte őt. Én ott maradtam és értetlenül néztem össze-vissza, de végül csatlakoztam a két velem egykorúhoz. Alig néhány perc telt el és a legidősebb is felkelt, majd készen battyogott le az emeletről, amit legelőször a nálam pont négy hónappal idősebb fiú vett észre.

-Hú de szarul nézel ki haver - szólt a szőke társam. Erre Olival a negyedik felé kaptuk a tekintetünket, aki mint egy zombi úgy jött le. Hatalmas karikái voltak a szeme alatt és még a bőre is jóval világosabbnak látszott.

-Kösz - válaszolta ezt egész halkan, majd megdörzsölte a csuklóját, ami a jelek szerint csak nekem tűnt fel, mivel a mogyoróbarna hajszínű srác kérdezősködött.

-Carlos jól vagy? - mindenkinek gyanús volt ez, főleg amikor megbillent és majdnem elvesztette az egyensúlyát.

-Persze - válaszolt ennyit, majd leült és maga elé bámult üres tekintettel.

-Kérsz enni? - próbáltam finoman kérdezni, mire megrázta a fejét. Vettem egy mély levegőt és rákérdeztem egy másik dologra, bár sejtettem mi lesz a válasza.
-Mi van a csuklódon? - próbáltam érdeklődő és tapintatos lenni, de ő szerintem ezt nem úgy vélte ebben az állapotában.

-Semmi - ezzel a pulóvere ujját lehúzta erre pedig a két új ismerősöm is felfigyelt. Rám néztek, majd tudtam ugyan azt tervezik vele csinálni, mint velem még kint a tónál. Lefelé néztem ezzel tudatva, hogy gyorsan csinálják, mert nekem se volt kellemes, nem szeretném más formában átélni. A két velem egy idős gyorsan közre fogta az idősebbet két oldalról, majd rám hárult az a ,,megtisztelő" feladat, hogy ellenőrizzem a karját. Amint felhúztam a sárga pulóver ujját egy kis karcolás tátongott a fiú csuklóján. Körülötte fekete foltok és vörös sebek, mintha a húsa belülről kezdene oszlani. A második legidősebb a falkában tiltakozott és mozgolódott és úgy csinált, mintha nem ismerne senkit. Dan és Oli egymásra néztek kétségbeesetten, nekem pedig tátva maradt a szám, de fogalmam nem volt róla ez mitől, mikor és hogy.

-Most lehet hülyének fogtok nézni, de mi történik? - éreztem magam kínosan, mire most rám emelték a tekintetüket.

-Ez lila sisakvirág - mondta ki elcsukló hangon és sokat pislogva Zwick. Láthatták azt az értelmes fejet, amit vágtam, mert Coff folytatta a másik mondatát.

-Méreg a számunkra. A lila a legritkább és ez halálos a mi fajtánkra nézve. De, ha alfa voltál ezt, hogy nem tudod? - kereste a tekintetem, de én is magam elé bambultam, majd hamar megszólaltam.

-Nem sokáig voltam az, mint tudjátok. Burokban nőttem fel és soha nem találkoztam ilyennel. Vagy lehet, de akkor még kicsi voltam. Amúgy ennek köze van a tegnapi vadász esethez ugye jól érzem? - sandítottam a másik kék szeműre, aki bólintott.

-Várj! Tegnap megtámadott titeket egy vadász? - firtatta ezt a kérdést.

-Pontosabban engem, de Carlos közbe lépett. Az a kés - csaptam a fejemre, amikor beugrott a jelenet.
-Biztos be volt kenve vele akkor - esett le, amitől elég rosszul éreztem magam, hiszen miattam volt. Ha beszállok a kocsiba előbb, akkor nem történt volna meg ez...

-Az a baj, hogy a fertőzéstől számított 24 órán belül meg kell kapnia az ellenszert vagy.... - Dan nem akarta folytatni, ami még nagyobb nehezéket nyomott a szívemre.

-Akkor ma se megyünk suliba ez az! - szűrte le a lényegtelen dolgot, mire a szőke fejbe pöckölte, mint tegnap.

-Tudod merre lehet találni fekete hibiszkuszt? - nézett könyörgő boci szemekkel az, aki járt már bent a házamban.

-Van olyan? - képedtem el, mire elkönyvelték, hogy semmi használhatót nem tudok.

-Nagyon ritka az is.... - mondta most Oliver Zwick halkan.

-Az jó, ha elmentek keresni olyan növényt én meg itt maradok vele? - ajánlottam fel, mire hevesen bólogattak, majd felpattantak és az előszobába siettek egy-egy kabátért, mivel december eleje volt már.

-Felixnek egy szót se, nem szeretném, ha a fejünkhöz vágná, hogy egy napot se bírunk ki nélküle - szólt vissza még gyorsan az örök kisgyerek, majd becsapták az ajtót, így Carlossal ketten maradtunk, de ő nem szólt semmit ahogy én se. Nagyjából egy fél órát ülhettünk ott, miközben én telefonoztam, majd a srác elkezdett mély lélegzeteket venni.

-Te... Te vagy az oka mindennek! - nézett gonoszul rám, mire nem értettem semmit, hiszen alig néhány napja ismerjük egymást. Ezt megismételte, majd nekem támadt, amire nem voltam felkészülve.