A régi alfa

6.rész

A lánnyal kinéztünk az ablakon ami pont a bejáratra irányult így láttuk a fiúkat. A négyből három a földön feküdt kidőlve egy pedig kámforrá vált.

-Hova lett Dan? - kérdezte félve Amy mire ismételten kinéztem és tényleg Daniel hiányzott.
-Jaj te jó ég mi történhetett! - ezzel megfordult és elkezdett lefelé szaladni mire követtem. Néhány másodpercel később léptem ki a fő bejáraton mint a vörös hajú lány ekkor tőlünk jobbra egy hangos sípszó szólalt meg mire mind a ketten ijedtünkben elestünk. A fiatal Rovera legurult a lépcsőn én pedig az ajtóban estem össze. A hang felé fordultam ott pedig a szőke hajú társam nevetgélt majd sorban a többiek is felnevettek lent.

-Nem volt vicces - sziszegtem a fogaim között majd felálltam és lebattyogtam a lépcsőn a többiekhez, mert a magasból láttam, hogy az alfa húga nem igazán akar megszólalni. Egyáltalán megmozdulni sem volt hajlandó így elkezdtem rázogatni majd mikor erre sem reagált a hátára fordítottam. Megláttam a fején egy nagy vágást figyelni amiből folyamatosan ömlött a vér.
-Miért nem gyógyul? - kérdeztem ijedten a lány bátyjától mire kérdően nézett rám majd mellém lépett és ekkor kitágult a szeme.

-Még nem aktiválta teljesen a vérfarkas énjét - intézte a szavait hozzám majd két ujját a testvére nyakához rakta, hogy úgy nézze meg a pulzusát.
-Gyenge a pulzusa is. Be kell vinni a kórházba! - üvöltötte mellettem majd felkapta a lányt és elindult a kocsija felé.

-Jövök én is! - kiabáltam utána majd gyorsan beszáltam a hátsó ülésre így a fekete hajú fiú a húga fejét az ölembe fektette. Csapkodta az ajtókat majd szinte teljes sebességel rontott ki az erdőből.
-Tarts ki Amy - suttogtuk egyszerre úgy, hogy mind a kettőnk hallotta a másik szavát. Tényleg nagyon gyorsan a kórházba értünk majd Felix ismételten felkapta a testvérét és szaladt is vele befelé én meg lemaradva bár szaladva követtem őket. Mire beértem Felix Rovera az egyik széken ült és arcát a kezébe temette. Már lassan haladva odaültem mellé és megfogtam a vállát biztatás képpen. Néhány óra eltelt mire besötétedett és még mindig semmi hír róla.
-Nemsokára jobban lesz - próbáltam megnyugtatni.

-Talán. De mi van ha nem? Lehet valami agyi sérülése lett ettől - paráztatta be még inkább saját magát.

-Kétlem - ráztam a fejem mire sóhajtott egy nagyot és rám nézett.

-Kedves vagy, hogy próbálsz nyugtatni - mosolygott rám és az azúrkék szempárját a tekintetembe fúrta.
-Amúgy írok Dannek, hogy vigyen haza. Én bent maradok éjjelre a kórházba - kapta elő a telefonját és pötyögött valamit mire rögtön ellenállásba kezdtem.

-Nem kell. Haza sétálok egyedül - a düh járta át a testemet szóval nem akartam még találkozni a sráccal hisz félő kárt teszek benne.

-Biztos? - nézett ismételten mélyen a szemembe amiből arra következtettem, hogy tudja miért nem akarok a szőkével menni.

-Igen - teljesen nyugodtan mondtam majd felálltam és kisétáltam a hűvöskés, sötét estébe. Elindultam abba az irányba amerről jöttünk közben pedig gondolkodtam azon mit mondok miért nem akarok társalogni. Nagyjából öt perce gyalogolhattam már jó messze is voltam a rendelőtől mikor egy ismerős kocsi lassított le mellettem és húzta le az ablakot.

-Hallottam, hogy kéne egy fuvar - szólt ki belőle Coff.

-Akkor rosszul hallottad - húztam fel a szemöldököm majd tovább sétáltam ekkor a terepjáró is felvette az én tempóm.

-Zora mi a bajod? - kérdezte még mindig kedvesen hiába voltam vele annyira undok.

-Tudhatnád hisz a te ötleted miatt fekszik bent Amy a kórházban! - álltam meg és mutogattam neki majd ismételten tova siettem.

-Honnan veszed, hogy az én ötletem. Tudd, hogy a fiúkkal egyszerre jutott az eszünkben és én is sajnálom, de nem tehetek semmit - emeltük meg a hangunkat az egymással való vitatkozásban.

-Persze - adtam fel szemforgatva majd megint egy irányba mentem. A fiú még mindig dumált hozzám és kérlelt, hogy szálljak be, de nem hallgattam rá. Egyenesen mentem és nem figyeltem a körülöttem történő dolgokra. Hirtelen megéreztem egy hideg kezet ami a torkom köré fonódik és leterít a járdára amin koppant a fejem, de meglepetségemben semennyi hangot nem tudtam kipréselni a torkomból. Az érzelmek és a fájdalmak vegyületek bennem így farkassá sem tudtam változni, hogy leterítsem az ismeretlen támadóm. Próbáltam megfigyelni az arcát, de a kapucniban és egyre halványodó foltok között nem tudtam. Egyre csak fogyott az oxigén a tüdőmben így fulladozó hangot tudtam kiadni mire hallottam, hogy csukódik a kocsi ajtó. Közelről hallottam egy fegyver élesítést majd egy mély hang szólalt meg.

-Ott maradsz ahol vagy - oldalra sandítottam és Dan állt a járdaszegélyen tekintetét köztem és a férfi között kapkodva.

-Engedd el - morogta mire a férfi az agyát húzta. Próbáltam levegőt venni, folytogatni és rúgni, de erre is gondolt az alak így bármekkora erő is volt bennem az kezdett alábbhagyni. Messziről hallottam, hogy valami gyorsan hasítja a légkört majd levelek zörgését és hirtelen levegő áramlást a tüdőmben. Felültem és próbáltam az előttem harcoló párt megfigyelni majd a nemrég megismert fiú guggolt le mellém.
-Jól vagy? - nézett rám és kérdezett mire bólintottam és mind a ketten a farkas felé fordultunk aki közben elintézte a támadót aki nem tudjuk, hogy szimplán csak megtámadt engem vagy pont egy farkas volt a célpontja...