A régi alfa

9.rész

A lendülettől hátraestem, majd a srác rám. Valami után matatott a földön, amikor viszont megláttam, hogy egy kés az rögtön messzire löktem és szaladtam a kanapé mögé. Ezt amiatt, hogy legalább a fél szememmel figyeljek rá nehogy hülyeséget csináljon. Carlos miután ezt felfogta még dühösebb lett rám, valószínűleg a növény hatása miatt. Kettő pillanattal később már farkas alakjában volt, világos szürke színű bundája lenyűgözött volna, ha nem akart volna éppen megölni. Készült volna nekem rontani, ezért inkább futva kerestem egy rejtekhelyet. Nem tudom, hogy képzeltem ezt, hogy egy velem egyenrangútól próbálok, így megmenekülni, de nem akartam harcolni. Végül a vendég szoba melletti kis szobára esett a választásom, ami valami tároló helyiség lehetett, hiszen az ajtó mellett kint dobozok feküdtek. Mire lenyomtam a kilincset, hallottam a gyors futást mögöttem, így gyorsan becsaptam és egy elegáns mozdulattal elfordítottam a zárat. Az ajtó elég erősnek bizonyosult, mert hiába ugrott neki nem tört ki. Lehet az is rásegített, hogy belülről támasztottam a testemmel a biztonság kedvéért. Egy ideig még próbálkozott, majd a hangok halkultak és végül síri csönd lett. Bent ültem egy darabig kapkodva a levegőt, de amikor órákkal később sem hallottam semmilyen mozgolódást, úgy döntöttem utána járok mi történt. Óvatosan és zajtalanul próbáltam meg elfordítani a reteszt. A nyitódás hanggal egyhuzamban kintről autó pöfögés hallatszott, majd odasettenkedve néztem meg ki érkezett haza. Amint realizálhattam volna melyik srác sietett a segítségemre oldalról belém csapódott valami vagyis inkább valaki. Az állat alakban lévő Carlos nehezedett felettem és csorgott a nyála, miközben szét akart marcangolni. Az erőmmel tartottam el az állkapcsát magamtól, majd egy hangra mind a ketten megdermedtünk.

-Mi folyik itt? - hallottam, hogy meg áll valaki az ajtóban és tudtam ki az. Mind a ketten egy kicsit oldalra fordítottuk a fejünk, ezzel látva Felixet nagy kerek szemeivel.
-Carlos? - kérdezte még inkább meglepve, majd ahogy kimondta a farkashoz tartozó nevet az elszaladt kitörve a bejárattól rögtön jobbra lévő nagy üveget.
-Magyarázatot szeretnék kérni! - lépkedett eltökélten hozzám, majd leguggolt mellém, mire alkarra támaszkodtam fel.

-Nem tudom, hogy most jó-e nekem, hogy megjöttél vagy sem - mosolyogtam kelletlenül. Kíváncsiskodó arcot vágott és mivel immár ő volt az alfám muszáj volt elnondanom neki mi történt itt tegnap este óta. Éppen befejeztük a beszélgetést és az ötletelést mikor hangokat hallottunk kintről, majd két fej jelent meg a láthatáron.

-Képzeld Zora megtaláltuk az.... - kezdte el örömködve mesélni nekem Oli a sikerélményüket, de meglátta közben mellettem a sötét hajszínű srácot.

-Mondtuk, hogy ne szólj neki - szólt rám nem kedvesen a hajszín társam.

-Kikérem magamnak nem szóltam! Ő jött haza és időben, mert különben halott lennék - pislogtam sokat rá, miközben ezt mondtam és pont ugyanolyan stílusban, mint ahogyan ő is tette.

-Nincs időnk a vitátokra! Ahogy hallottam lassan lejár az időnk, ami nagy valószínűséggel nem pontos és minden farkasnál más tehát már el is tudom képzelni, hogy a társatok hallott! - címezte ezt leginkább nekünk, de Zwick is komolyan vette hiszen ő is a kis család tagja.

-Várjunk ez azt jelenti, hogy elszökött ebből a házból? - mutogatott össze-vissza a sötét szemszínű.

-Igen - válaszoltuk egyszerre az alfával.

-Hát ez remek, hogyan találjuk meg? Mindenki induljon el egy irányba és hátha belebotlunk? - rukkolt elő ezzel a tervvel még mindig ugyanaz a fiú.

-Az túl sokáig tartana. Zora lesz a csali, arra fel fog figyelni - mondta ki ezt nyíltan, hiszen neki elmondtam az egész történetet ugye köztük azt is, amit mondott nekem.

-Felix ez most komoly?! Bevetsz egy ártatlant csalinak és lesz, ami lesz? Mindegyikőnk képes valami hülyeséget csinálni, de erre Carlos a legjobb példa. Ha nem vagyunk elég gyorsak baja is lehet belőle! - állt ki mellettem a részleteket nem tudva. Ez biztos mindenkinek feltűnt, de senki nem firtatta bármennyire érdekelt engem is miért mondja ezt, hiszen nem mindig mutatja azt, hogy elfogadna.

-Az én ötletem volt - védtem meg az azúrkék szeműt, mielőtt a saját falkájának az egyik tagja ellene fordulna ebben a történetben.

-Mi? Miért? - értetlenkedett, mintha képtelen lenne elfogadni az alfával a tervünket.

-Hosszút story, ha annyira érdekel, majd elmesélem - próbáltam nem húzni az időt ezzel.

-Már, ha túléled - állt Dan mellé a másik srác.

-Emberek szorít az idő! Engedjük előre Zorát és mi meg jóval távolabbról követjük. Legyen nálad az ellenszer, te fogod csak tudni lenyomni a torkán - parancsolt rá mindegyikünkre az alfa és a fiúk elkezdték összeaprítani a növényt, majd vízzel keverték. A kettő velem egy idős nagy nehezen bólintott előtte és elindultunk a tervet megvalósítani. Én ember formában lépkedtem az erdő talaján, míg a három srác nagyjából egy kilométerre mögöttem baktatott állat énjükben. A farkasok kitűnő érzékszervi önmagamként nem érvényesülnek, így ezekre nem hagyatkozhattam. Egy idő után a bokrok hangos zörgése ütötte meg a fülem, majd a hang irányába kaptam a fejem és egy szürke ragadozó ugrott felém a susnyásból. Tudtam, hogy előbb le fog téríteni a földre és utána fognak megjelenni a többiek, ezért becsuktam a szemem, de nem történt semmi. Hangok viszont elég hangosan törték meg a fák csöndjét, majd félig kinyitottam a pilláim az események miatt...