Untitled Part 5

586 19 1
                                    


Sasuke

Gyorsan meg kajáltam és már mentem isfel a szobámba. Gondolom nem mostanában fog haza jönni

a bátyám ezért nyugodtan ledőltem az ágyra és a plafont kezdtem el nézni. Hihetetlen de megint Pinky jutott eszembe milyen pimasz. Soha egy nőnemű nem mert velem így beszélni. Sőt inkább csak kéjelegtek nekem.És ez a lány?Nemcsak, hogy elém állt és szemébe vágta az igazságot. Hanem még délután hangosan is vállalta véleményét. Ezen elmosolyodok.Érdekes. De nem szeretnék túl nagy figyelmet szentelni neki ezért kiűzve gondolataiból oldalra fordult és mély álomba merülök.Arra keltem, hogy testvérem felkiabált.

-Sasuke megjöttem, de hoztam egy női vendéget akit be szeretnék mutatni szóval ne pucéran gyere le!-Normális ez? Egy vadidegen nő előtt ilyet mondani? Komolyan mondom szerintem anyaék fejre ejtették kiskorában. Baktatok lefele és közben azon morfondírozok, hogy meg fogom ölni Itachit. Ahogy észre veszem vendégünket meglepődök hát ő? De gyorsan rendezem vonásaim. És várok.

– Öcsi! Bemutatom Haruno Sakurát!Egy ideig itt fog velünk élni légyszives legyél elviselhető!-mondja. Na persze én legyek elviselhető....

– És minek van itt? Te minden kóbor macskát befogadsz aki veled szembe jön?-mondom egy önelégült vigyor kíséretében.Látom betalált mert látványosan kidagad a csajnak a homlokán egy ér.

– Na tudod ki a kóbor macska! Mitnem merészelsz te önelégült majom. Ledöbbenek megint vissza szólt! Mégis hogy? ÖNELÉGÜLT MAJOM?!Na most lettem pipa.

– Na jó látom meglesztek!-mondja nevetve Itachi. Most már biztos. Fejre ejtették. Én ezzel a perszónával ellenni? Na még az kéne. Mire megszólaltam volna épp csengettek. Itachi ment ajtót nyitni. Ezt majd még átbeszéljük bátyám, fogtam magam és felmentem a szobámba. Nemsokára hallom,hogy Izumi itt van és bemennek egy ajtón. Nem sokra rá kopognak.De már nem várja meg míg behívom bejön és neki támaszkodik az ajtónak.

– Mondd.

– Öcsi nem volt túl sok választásom. Azért hoztam ide mert tényleg veszélyben van.-Mondja komolyan.

– És mégis hogyan képzelted a dolgot?-kérdezem mert az agyvizem forr még a beszólásától.

– Meg kell védeni Sasuke. Most nem viccelek. Bajban van és senki nem tudja mekkorában. Egy biztos.Felgyújtották a házát mindene oda lett és senkije nincs.-Mondja és látom tényleg sajnálja ezért el kell fogadnom a tényt,hogy Pinky itt lesz egy ideig..

– És meddig lesz itt?-kérdezem nemtúl kedvesen.  Amilyen béna a csaj tényleg baja esne utána itt depizne a testvérem napokig. Itachi elmosolyodik.

– Amíg el nem kapjuk a tettest.-Bólintok, hogy tudomásul vettem és hátra dőltem az ágyon jelezve nem akarok többet beszélni. Értette mert kiment. És ott maradtam a szobában a gondolataimmal. Ki akarna bántani egy törékeny lányt? Hisz még megvédeni se tudná magát, bár okozott már meglepetést és megint mosolyra húzódik a szám.Elképesztő ez a csaj és a beszólásai.

Másnap reggel felkeltem lezuhanyoztam és lementem reggelizni. Ott ült a testvérem a szokásos reggeli olvasnivalóját olvasta míg Pinky szárnyaszegetten ott ült az asztalnál és nyammogott. Ahogy megpillantott rögtön megtalálta énjét  és felszegte állát. Hn kedvem lenne megint beszólni de valószínű most is vissza szólna és nem biztos, hogy kedves lennék vele ezért csak kikerülöm és a kávéhoz megyek. Megittam gyorsan és már mentem is a motoromhoz.

– Ma azért ne próbálj elütni senkit!-kiabálja utánam.

– Ha nem lesz egy idegesítő fruska az út közepén akkor nem lesz gond.-Vigyorogva mondtam és  láttam betalált ezért  kilibbentem gyorsan. Naruto már az iskola előtt várt. Amint meglátott oda rohant hozzám.

– Szevasz Teme! Mi újság?-kérdezide nekem semmi kedvem válaszolni.

– Hnn..-Értette a célzást mert nem faggatózott most nem. Biztos a randiját tervezgeti.

A nap eseménytelenül telt el nem történt semmi fontos egész nap és még a Rózsaszínnel sem találkoztam egészen délutánig.Amikor is az udvaron megláttam a rózsaszín hajzuhatagot.

Épp előttem billeget a formás kis popójával mikor megbotlott és szerencsétlenségére egy vöröshajú fiúra esett.

– Jaj elnézést nem akartam!-Mentegetőzött Sakura.

– Hát ha már így vagyunk akár folytathatnánk is és azzal maga alá gyűrte a megszeppent lányt.

-Na de mit képzelsz? Ne merészelj hozzám nyúlni!-replikázott hirtelen Pinky és én meguntam a helyzetet ráadásul idegesített, hogy ez a srác csak így rányomul sőt még lehet megis eröszakolná itt az udvar közepén..erre a gondolatra éreztem az ér kidagadását a halántékomon.

– Ugyan tudom, hogy élvezed te kis caf...-már befejezni nem tudta mert egy dobással arrébb raktam asrácot.

– Gond van haver? Miért nem olyannal kezdesz aki még kapható is lenne rá, és nem egy  kislányt kéne molesztálni?

– Te fasz! Mit képzelsz, hogy beszélsz te velem?-Kérdezi.Chh mintha érdekelne. De a birka nekifutásból nekem akar jönni közben Sakura is össze szedte magát és arrébb ment. A srác visszakézből kapott egy balost amitől egyből elterült. Közben Naruto is megérkezett.Persze időben mint mindig...

– Hé Teme jól vagy?-Hahh mintha nekem bajom lenne.

– Ja.-És azzal elléptem tőlük .

– Köszönöm szépen, hogy segítettél. -Nocsak tud kedves is lenni.

– Hmm. Legközelebb ne kellesd magad és nem kerülsz ilyen helyzetbe.-Mondom bár magam sem értem miért mondtam ezt. Rám emeli haragtól csillogó szemét.

– Én nem kellettem magam, és arról nem tehetek, hogy egy hormon bajos tökfilkóra estem véletlenül rá!

-Hnn.-Majd kikerülve zsebre vágott kézzel mentem tovább nyomomban Dobéval.

– Te Teme. Neked tetszik ez a lány?-kérdezi én meg megállok, és hitetlenkedve nézek rá!

– Mit beszélsz? Elmentek otthonról?Vagy a túl sok Rámen az agyadra ment ember?

– Nana jól van nem kell a Ráment bántani, csak kérdezem mert ez az első eset, hogy akár egy lányhoz is hozzá szóltál magadtól, sőt még meg is védted.Furcsa ezt látni tőled Pedig már óvodás korunk óta vagyunk legjobb barátok.-Nem reagálok erre a kijelentésére. Hogy tetszene Pinky? Nem.Csak annyira béna, csodálom, hogy eddig életben maradt.Fogtam magam és felültem a motorra majd elindultam megint valamerre amerre az út vezet.



Bonyodalmas SzerelemOù les histoires vivent. Découvrez maintenant