Bonyodalmas Szerelem

Untitled Part 16

Sakura

Már alig bírok magamnál lenni de még egy kicsit. Valakik itt vannak és ez a lényeg Talán Sasuke értem jött?

-Le van tartóztatva! Hátráljon el a lánytól vagy lövök!-Kiabálja valaki.

-És ha nem?.Kérdezi kínzóm. Tényleg minden erőmet össze kell szednem, hogy ébren maradjak.

-Hoppácska hát nem véletlenül elsült a fegyver?-Mondja csilingelő hangján Izumi tehát ő is itt van. A pápaszemes úgy esik össze előttem mint egy rongybaba megérdemli. És akkor meglátom őt. Szemében meglátom csillanni az aggodalmat. Csak rá tudok gondolni. Rohan hozzám és kiköt de megtartani nem tudom magam elfogyott az erőm. Meleg ölelő karokat érzek.Most már biztonságban vagyok és megnyugszom.

-Azonnal hívjatok mentőt ne csak ott álljatok mint a faszentek!-Ordít felettem.Tehát tényleg aggódik értem.Sajnálom Sasuke.

-Hé Sakura hallasz engem?!-Kérdezi és én csak bólintani tudok.

-Sasuke..köszönöm.-Suttogom és elnyel a gyógyító alvás,igen most erre van szükségem és Sasukéra. Következő kép a mentő kocsiban térek magamhoz és mozdulnék de nem engedik de már vissza is térek az álmok földjére. Következő kép már egy fehér szobába vagyok és Tsunade áll felettem mocorogni kezdek és próbálok beszélni de sivatag tombol a számban. Megint Sasuke képe kúszik elő az agyamból ahogy rohan felém. Aztán megnyugszok és megint a sötétség. Arra ébredek, hogy a napfény betűz az ablakon. Hunyorognom kell, hogy jobban lássak. Kitisztul a kép. Egy kórházban vagyok, te jó isten mindenem fáj. Lenézek magamra mindenhol fásli és amit kalapáccsal ütött térdem csodával határos módon nem tört el csak zúzódhatott mert nincs begipszelve. Ekkor berobban az ajtó és Mentorom áll előttem.

-Sakura! Drága gyermekem úgy aggódtam érted! Biztos miattad öregedtem vagy 50 évet egy éjszaka alatt!-Komolyan mondja? Ahhoz képest jól tartja magát. De próbálok egy mosolyt erőltetni magamra.

-Sakura. Itt vannak a barátaid de elküldöm őket neked most még pihenned kell!-Mondja és fordul is ki.

-Tsunade-sama! Kérem engedje be őket nincs semmi baj most már jobban érzem magam.-Rám néz mogyoróbarna szemével és látom az aggodalmat neki is a szemében.Egy ideig csak néz majd bólint és ki lépett az ajtón.Nem kellett sokat várnom mert Ino robbant be az ajtón.

-Tábla Homlok! És rohan felém könnyes szemmel majd egy csontropogtatót kapok amire csak felnyögök.

-Ino-san szerintem még ne ölelgesd még gyógyulnia kell!-Hallom levendula szemű barátnőm hangját.

-Hát persze!-De még mindig nem ereszt csak a könnyek cseppjét érzem a nyakamon. Még így maradunk 5percig aztán elereszt és mellém ülnek.

-Hogy gondoltad ezt te bolond?! Miért nem szóltál nekünk? Mi vagyunk a legjobb barátnőid!-Szid meg Ino most már.

-Nem akartalak titeket is bajba keverni ezért nem szóltam. De honnan tudtátok meg?-Kérdezem tőlük.

-Naruto-kun tegnap eljött hozzám miután behoztak téged és elmondott mindent. Én szóltam Inonak.-Mondja cincogva kis barátnőm.

-Értem és tényleg ne haragudjatok de nem akartam, hogy bajotok legyen.-Szólalok meg bűntudatosan. És egy enyhe mosolyt varázsolok az arcomra.

-Többet ilyet ne merj csinálni megértetted?!Bármi baj van szólsz.-Feleli Ino szigorúan mire én csak bólintok.

-Na akkor ezt megbeszéltük. És hogy vagy? Nagyon szarul nézel ki.-Mondja kicsit kedvesebben.

-Hát mint akin átment egy tank.-Felelem és próbálok egy mosolyt erőltetni magamra.

-Hát azt látom. Tudod mi segít? Egy jó erős fekete! Hozok is.Hinata te kérsz?-Kérdezi a szőke ciklon.Hinata csak bólintott és már a ciklon itt sem volt.

-Tudod Sakura-chan Inot nagyon megviselte ez a hír. Tegnap amint megtudta itt toporzékolt az ajtó előtt de nem engedték be. Majd eljött hozzám és ott vártuk a reggelt, hogy be tudjunk jönni hozzád.-Mondja halkan Hinata. Érzem egy könnycsepp csordul végig az arcomon ami a szívemből fakadt, hogy ilyen barátnőim vannak.Őt is átölelem majd berobbant megint Ino.

-Mi ez az érzelgős hangulat?! Nektek tényleg szükségetek van egy kávéra.-Mondja Ino és közben nevet.

-Hát nem tudom te nem szoktál érzelgős hangulatban lenni?-Kérdezem tőle csipkelődve. Mire ő felhorkan.

-Tábla Homlok mintha nem ismernél!-Feleli Ino mire én csak egy mosolyt tudok előcsalni magamból. Még beszélgettünk egy kicsit majd elmentek, hogy pihenjek is egy kicsit. Délután Itachi és Izumi-san látogattak meg és kaptam egy alapos fejmosást, hogy ha nevekről van szó akkor figyeljek oda meg, hogy ne szálljak be minden idegenhez. Egész nap vártam hátha bejön Sasuke de nem tette meg. Így ment egy hétig jöttek a barátok még Naruto is bejött hozzám de Sasuke nem. Egy hét után Itachi és egy fehérhajú rendőr jött értem.

-Jó napot Sakura. Hatake Kakasi vagyok.-mutatkozott be és bevillant az agyamba. Hát persze ő jött volna értem!

-Üdv. Nagyon örülök, hogy megismerhetem!-felelem mosolyogva és érzem elpirulok.

-Hát még én kisasszony!-Feleli és kinyitja nekem a kocsiajtót.

-Na kislány mehetünk haza?-Kérdezi Itachi. Bólintottam és nem terveztem szólni egész úton de nem bírtam sokáig.

-Mi történt vele?-kérdezem és a jó hangulat egy csapásból feszülté vált.

-Izumi meglőtte. Elvitte Kakasi kórházba ahol megműtötték és utána mehetett a zárkába. Majd a tárgyaláson elítélik és ennyi.-Feleli Itachi. Amire csak bólintottam.

-És Sasuke?-Kérdeztem még. Mire fújtatott egyet Itachi.

-Sasuke? Az eset óta még bezárkózottabb. Nem tárgyal senkivel még velem se.-De miért? Mi történt veled Sasuke?

-Nagyon féltett téged. Még így nem is láttam Sakura.Emlékszel mikor azt mondtam neked, hogy te kiugraszthatod a nyulat a bokorból?-Gondolkoztam majd eszembe jutott az a reggel. Bólintottam.

-Helyes. Valószínűleg igazam lett.-Kacsintott rám Itachi.Sokáig nem gondolkozhattam ezen mert megérkeztünk. Ahogy benyitottunk a házba Itachi Kiabálta Sasuke nevét de nem voltválasz.

-Valószínűleg motorozik. Na mindegy gyere egyél valamit necsak a kórházi kosztot egyed.-Még beszélgettünk pár szót ebédközben utána felmentem a szobámba. Beálltam a zuhanyzóba és csak engedtem magamra a meleg vizet. Vége a terrornak Tsunade-sama kiderítette, hogy volt biztosítás a házon így kapok pénzt amiből tudok boldogulni. Meg hát már nincs itt keresni valóm mihamarabb keresek egy albérletet és fenn tudom magam tartani abból a pénzből amit majd kapok a kórházba. Erre a gondolatra összeszorul a torkom. Megint egyedül leszek. Nem lesz ott Itachi, hogy bohóckodjon sem Sasuke megrovó tekintete...Kiszálltam a meleg vízalól és felvettem egy melegítő együttest majd vissza mentem a szobába és elkezdtem olvasni.