Jungkook pov.
Miután nagy nehezen bementünk a szobámba a hosszas ücsörgés után a fürdőben, alig telt el pár perc kopogtak az ajtón én pedig sóhajtva néztem Jiminre.
- Szeretnéd, hogy beszéljek velük? - kérdezte, mire megráztam a fejem, hiszen jobb, ha ezt először én tisztázom a szüleimmel.
- Rendben akkor, ha kellek, csak szólj. - felelte. Felálltam mellőle, majd miután kiléptem az ajtón, becsuktam azt magam mögött, nem szeretném, ha ismét végighallgatna egy ilyet a szőke.
- Már a szobádból is kitúr? - kérdezi anyám, mire már vissza is mennék oda, de ekkor csuklómra fog.
- Várj, ne haragudj, szívem. - kezdi.
- Tudod, hogy nem veled van bajom, ugye? - néz szemeimbe.
- Egy és ugyan az. - felelem.
- Ne hülyéskedj. - mondja, de mikor rezdüléstelenül állok továbbra is, sóhajt egyet.
- Nem tudom mivel csapott be ennyire megint, de jól bedőltél. - feleli.
- Semmivel nem csapott be, anya. Ennyire nehéz elhinni, hogy megint az életem része? - kérdezem idegesen.
- Naív vagy, Jungkook, fogalmad sincs mit tett, te pedig minden magyarázat nélkül megbocsájtasz és már ellenem is fordulsz miatta, akkor ki volt melletted, mikor szükséged volt valakire? - mivel nem válaszolok, csak gúnyosan felhorkant.
- Én csak téged akarlak védeni, azt nézem neked mi a jó, te pedig a vesztedbe rohansz. - folytatja, mire végre megtalálom a hangom.
- Tudod, szerintem nem ezt érdemelném, úgy döntök, ahogy jónak látom, és mivel fogalmam sincs mi történt, jogom van jelenleg így dönteni. - mondom szemeibe nézve.
- Ne felejtsd el, hogy mi támogatunk és nem csak lelkileg.
- Ezzel meg mire célzol? - értetlenkedem.
- Ha nem dobod ki, nem fogunk támogatni, tudtommal neked pedig nincs jelenleg munkahelyed. - mondja, mire minden eddigi képzeletem felülmúlja.
- Ezt nem gondolhatod komolyan, te az utcára tennéd a fiad, azért mert szeret valakit?
- Természetesen nem, hiszen akkor muszáj lennél hazaköltözni, az én házamba pedig ő nem teszi be a lábát. Nem érted, hogy féltelek? Nekem nem azzal van a bajom, hogy szeretsz valakit, hanem azzal akit. - mondja, majd meg akarná simogatni az arcom.
- Rohadtul ne érj hozzám. Azért érdemlem ezt, mert adtam egy esélyt valakinek, akihez kötődöm? Tudod, már nem is érdekel, mit csinált, hiszen bármit is tett, az nem olyan súlyos, mint amit te művelsz velem. - jelentem ki, miközben az első könnycsepp legördül az arcomon. Meg sem várom a reakcióját, berohanok a szobába, majd kulcsra zárom az ajtót. Jimin ijedten kapja felém a fejét, majd odasiet hozzám, hiszen ledermedtem, nem tudom elhinni azt, amit az anyám mondott. Elkezd dörömbölni az ajtón, mire nálam végleg betelik a pohár és zokogva kezdem összeszedni a cuccaim, miközben azt hallgatom az ajtón keresztül, mekkora hibát követek el. Jimint folyamatosan rosszabbnál rosszabb szavakkal illeti, mire már levegőt is alig kapok.
- Gyere, elmegyünk. - fogok csuklójára, majd kinyitom az ablakot.
- Jungkook, az emeleten vagyunk, nem gondolhatod komolyan, hogy ki akarsz ugrani. - néz ledöbbenve.
- Jössz vagy maradsz, te döntesz. - azzal pedig már el is rugaszkodtam a párkányról, természetesen nem bolondultam meg, az ablakom mellett van egy cső, aminek a segítségével könnyen lecsúszhatok. Jimin is így tesz egy pár másodpercnyi gondolkozás után.
- Hova szeretnél menni? Késő délután van, ráadásul hideg is. - mondja a hátam mögül, ugyanis már elindultam az egyik irányba.
- Kérlek, ne viselkedj így velem. - ér utol, majd magával szembe fordít, fel sem tűnt milyen ingerült is vagyok az anyám miatt.
- Ne haragudj, csak.. - kezdek bele, de nem is tudom mivel és hogyan kezdjem.
- Mivel borított ki ennyire? - kérdezi, de erre nem válaszolhatok, hiszen akkor aggódna, egyedül is meg tudom oldani.
- Nem fontos. - felelem.
- Ne mond ezt, kérlek, teljesen kikészültél, hiszen látom.
- Nem szeretnék beszélni, csak menjünk tovább, jó? - kérdezem, mire bólint. A házunkhoz viszonylag közeli park felé indultam, s ahogy közeledni kezdtünk egyre több emlékkép ugrott be.
,, Annyira vágytam már rá, mire végre összeérintette ajkainkat én pedig remegő kezeimben szorongattam a tőle kapott fekete rózsát. ,,
- Itt csókoltalak meg először. - mondja én pedig azt hiszem egy pillanatra, hogy a fejembe lát, de aztán látom döbbent fején, hogy neki is most jutott eszébe, ahogy annyi idő után megint látja a parkot, ráadásul velem.
- Emlékszel? - kérdezem mosolyogva.
- De ami fontosabb, hogy te is. - engedett előre, majd becsukta a kaput mögöttünk, azonban nem engedett el, csípőmnél fogva vágott a kapunak, majd ajkaimra tapadt, miközben ujjaival a pólom alatt bőrömet cirógatta. A testem lángol, közben pedig kirázott a hideg érintése és a hűvös levegő miatt. Ágyékomat előre nyomtam, ezzel hozzáérve övéhez, egyre hevesebben csókolt, annyira jól csinál mindent, hogy minden érintésére reagálok.
- Akarlak. - súgom ajkaira két csók között.
- Ne csináld ezt velem, még nem érdemellek meg, ne nehezítsd meg nekem. - markol erősen oldalamba, mire felsóhajtok.
- Nem érdekel mit csináltál. - feleltem meggondolatlanul, mire elhajolt.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - mondta, majd elindult egy padhoz. Minden egyes nap után úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá, annyira érzem, hogy hozzá tartozom, nem tudom mit csinált, de úgy érzem, nem tudnék már létezni nélküle, miért nem hiszi már végre el nekem?
- Ne ülj a padra, megfázol. - szegezem neki, miután utolértem, látszólag viszont cseppet sem érdekelte, ezért mellé ültem, majd az ölembe húztam. Nem szólt semmit, s szemeimbe sem akart nézni ezért arcára fogtam és szembefordítottam magammal, hogy végre rám nézzen.
- Tudod, úgy érzem, hogy ez az egész téged sokkal jobban megvisel, miért nem veszed észre, hogy egyre boldogabb vagyok veled? Nem akarsz könnyíteni végre magadon, hogy elmondod mi történt? Támaszkodj rám, hiszen te is mindig itt vagy nekem, essünk túl ezen, ketten. - mondatom végén azonban könnyek gyűltek a szemeibe, teljesen tönkre fog menni.
- Megint mi rosszat mondtam? - kérdezem lágy hangon, hátát simogatva.
- Semmit Jungkook, pont, hogy nem érdemlem meg, hogy ilyen jó legyél hozzám.
- Ezt el se kezd! - szólok rá.
- Nem voltam ott neked mindig. - kezd végre bele és azt hiszem, ma elmondja, amire vártam.
- Sajnálom, nem megy, igazad van, gyenge vagyok.
- Nem mondtam ilyet.
- Kérdezz inkább bármi mást. - sóhajt.
- Arra válaszolni fogsz?
-Igen. - feleli.
- Milyen terápiákra jártál el? - érdeklődöm, azonban kérdésem után azonnal szemeimbe néz és ijedten figyeli minden mozdulatom, de mikor szüntelen simogatom hátát, mintha megnyugodna. Mit rejtegetsz még előlem, Jimin?
YOU ARE READING
Touch (Jikook FF)
Fanfiction"Hozzáért a kezemhez és beugrott, hogy ez a kéz már érintett engem korábban. Nem tudom ki vagy és miért kereszteződött a sorsunk, de megszerezlek, megint." Vajon Jungkook képes lesz feldolgozni az őt érő ezernyi múltból felbukkanó, felkavaró érzelmi...
