Jungkook pov.
Miután Jimin távozott elég nagy port kavart a fejemben, ő lenne aki megfigyel napok óta? Na meg honnan tudja hol lakom? Túlságosan gyanús nekem, hogy hanyagoljam. Yoongival fogok ma találkozni, ha minden terv szerint megy, azt mondta mesélni szeretne valamit. Na igen, én is szeretnék mesélni neki, de nem lehet. Ha, megtudja, hogy Jiminnel találkozgatok nekem annyi. Tudom azt mondta jobb lenne távol maradni tőle, de nem tehetem. Hiába magyaráznám úgysem értené meg ezt a különös érzést, miszerint nekem muszáj a szőke közelében lennem. Mintha hozzá lennék láncolva tudat alatt, és valami azt suttogná közöd van hozzá. Utána néztem ez nem a gyógyszer mellékhatása, nem hülyültem meg teljesen. Ja igen, a pirulákat lecseréltük erősebbre, az orvosom és én is szükségét láttuk már, hiába örültem az állapotom javulásának. Azt érzem Jimin jó hátassal van rám, hiába mióta felbukkant azóta rosszabb az állapotom, de bízom benne, ha ezen túllendülünk az állapotom is visszatér a régi kerékvágásba. Mivel a randi ugrott, legalábbis a mai napot illetően, összekapom magam egy kényelmes szerelésbe és útnak indulok a Yoongival megbeszélt találkozó helyére.
- Szia. – pacsizunk le.
- Szia, na mi volt az a nagy hír? – kérdezem.
- Tae ezt vette nekem. – mutatja a fényképet a liliomról, mire elmosolyodok.
- Nagyon szép. – jegyzem meg.
- Honnan tudta, hogy ez a kedvencem?! – nézi tovább a képet, mire felpillantok az itallap mögül vállat rántva egy szemforgatás kíséretében.
- Te voltál! – jelenti ki.
- A kedvedet elnézve csak köszönettel tartozol nekem. – tanulmányozom a limonádékat.
- Honnan tudta a számod? – na témánál vagyunk.
- Gondolom megoldotta, hiszen rólad volt szó. – áll meg szemem egy élénk kék italon.
- Te mit iszol? – kérdezem.
- Fogalmam sincs, eddig nem ezzel voltam elfoglalva. – teszi le végre telefonját.
- Na és történt még valami?
- Nagyon jól alakulnak köztünk a dolgok, remélem összejövünk. – mondja.
- Igen én is remélem! – felelem.
- Neked is kéne valaki. – jelez a pincérnek közben.
- Ki mondta, hogy nincs senkim. – húzom szemtelen mosolyra ajkaim.
- Jaj csak azt ne mond, hogy azon a Jimin gyereken kattogsz.
- Hm, kitudja. – rántok vállat.
- Jungkook!
- Jó napot mit hozhatok? – szól közbe a pincér.
- Én ezt szeretném. – mutatok a kék italra.
- De hát abban vodka van, és még csak kettő óra múlt. – néz rám dühösen barátom.
- Nagy fiú vagyok tudok dönteni.
- Ez egy remek választás, vodka és áfonya van benne. – mosolyog rám a pincér.
- Na látod, jól választok, mindig! – szegezem barátomnak.
- Én csak egy málnás limonádét kérnék. – morogja.
- Rendben, mindjárt hozom. – hagy magunkra a nő.
- Komolyan nem értelek, mi a franc van veled? – vizslat Yoongi.
- Mi lenne? Nem ihatok egy pohár koktélt? Nem vagyok már gyerek. Sőt, hamarosan huszonnégy leszek, ha már romokban az életem ennyi igazán belefér. – kelek ki magamból, amit barátom döbbenten hallgat. Jobban járok, ha most inkább nem szólalok meg. Ő sem teszi, csak csöndben várjuk az italaink megérkezését.
YOU ARE READING
Touch (Jikook FF)
Fanfiction"Hozzáért a kezemhez és beugrott, hogy ez a kéz már érintett engem korábban. Nem tudom ki vagy és miért kereszteződött a sorsunk, de megszerezlek, megint." Vajon Jungkook képes lesz feldolgozni az őt érő ezernyi múltból felbukkanó, felkavaró érzelmi...
