Touch (Jikook FF)

[9]

Jungkook pov.

Jimin nagyon jó kis reggeliző helyet mutatott. Ragaszkodott hozzá, hogy az ablak mellé üljünk, tehát így is tettünk. Egymással szemben foglaltunk helyet, majd elém tette az étlapot, hogy válasszak először én, mert csak egy volt az asztalon. Próbáltam rövid idő alatt kiválasztani mit fogok enni, de annyira nagy volt a választék és mindéből ettem volna.

- Nem tudok dönteni. - ráztam a fejem, miközben kétségbeesetten a velem szemben ülőre pillantottam.

- Akkor az enyémet is válaszd ki, és akkor abból is tudsz enni, rendben? - kérdezte kedvesen, mire bólintottam.

- Hogy érzed magad egyébként? - kérdezte miután kiválasztottam az ételeinket.

- Most jól vagyok. - feleltem. A fura érzés most is bennem volt, pont úgy mint mindig mikor vele voltam, de most más is társult hozzá. Olyan volt, mintha nem először lennénk itt, pedig én nem emlékszem erre a helyre, csak valami azt súgta. Nem igazán tudtam mit mondhatnék ezért csak csendben ültem és próbáltam összerakni a fejemben az apró jeleket. Amikor ránéztem mindig eszembe jutott egy mondat foszlány, vagy amikor hozzám ért. Olyankor volt a legrosszabb, mert hiába esett jól, belül tudtam, valami nincs rendben. Minden porcikám tiltakozott a jelek ellen, amik mindig a fiúhoz vezettek, de hiába nem hittem bennük, valahogy mindig meggyőztek.

- Min gondolkozol? - kérdezte, mert nagyon elmabultam. Kezemre fogott kérdése közben, mire kirázott a hideg és megint felugrott szemeim előtt egy emlékkép, ahogyan pontosan itt ülünk, ennél az asztalnál és valamin nevetünk.

- Nem fontos. - zártam le, majd óvatosan elhúztam a kezem. Amikor vele voltam valahogy minden más volt. Más, de jó értelemben, mégis annyira kusza volt minden, talán ő lenne az a személy akit keresek?

- Miért akarsz távol maradni tőlem? - kérdeztem gondolatmenetem után, ugyanis csak nehezen értem el, hogy találkozzon velem és az előbb is azt mondta, hogy lehet hallgatnom kéne Yoongira őt illetően.

- Hiszen most is itt ülök veled, nem? - nézett rám zavarodottan.

- Tudod, hogy nem így értem, olyan nehezen mentél bele ebbe is. Ráadásul nem igazán árulsz el magadról semmit és azt mondtad lehet Yoonginak igaza van. Nem értem miért vagy velem ilyen távolságtartó. - mondtam, mire kicsit lefagyott.

- Tudod nekem több idő kell, ahoz, hogy valakit közel engedjek magamhoz. Rossz vagyok ilyen dolgokban az előző kapcsolatom is nagyon elrontottam és én egyszerűen csak félek, érted? Yoongi, pedig csak félt téged, ennyi.

- Miért nem mesélsz az előző kapcsolatodról? Lehet akkor jobb lenne, hidd el, hogy nem adnám tovább. Szeretnélek megismerni. - adtam tudtára, de ekkor valaki megfogta a vállam és Jimin is ijedt fejet vágott. Hátrafordultam és szembe találtam magam egy dühös Yoongival.

- Mond, te normális vagy? - kérdezi idegesen.

- Mármint? - kérdezek vissza.

- Mondtam, hogy ne találkozz vele! Legalább százszor elmondtam, Jungkook! Miért nem tudsz legalább csak egyszer az életben hallgatni rám?

- Nem tilthatod meg, hogy kivel és mikor találkozzak! Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni, hogy találkozzak e Jiminnel, vagy ne. - feleltem, de mikor kimondtam a velem szemben ülő nevét Yoongi dühösen indult meg felé.

- Te szemét! - állítja fel, majd a falnak löki, amit hitetlenkedve és lefagyva nézek. Mi ütött belé? Talán ennyire rossz ember lenne valójában Jimin? Yoongi soha nem csinál ilyet. Valami nagyon nagy titok lehet a háttérben.

- Neked is elmondtam, hogy hagyd békén Jungkookot! Lehetne neked több eszed, hiszen pontosan tudod min ment keresztül miattad! Én voltam ott neki, nem te! Fel tudod fogni mennyire nehéz volt őt újra összekaparni? Erre jössz te, aki senkivel nem törődik magán kívül, és beletiporsz megint a lelkébe. Undorító amit művelsz. - mondta szinte ordítva, ami miatt mindenki minket nézett, majd behúzott egyet Jiminnek, amit nem hagytam már én sem szó nélkül. Hiába őrültem meg majdnem a kíváncsiságtól és az elhangzott szavaktól, ezt nem hagyhattam.

- Yoongi leállnál? - rántottam el a fiútól.

- Mit művelsz? Egy étteremben vagyunk. - mondtam, miközben körbemutattam.

- Kurvára nem érdekel hol vagyunk, ha ennyire hülye vagy ne várj mást.

- Szóval még én vagyok a hibás? Rohadtul nem vagyok gyerek, ráadásul nem tilthatsz meg nekem semmit! Sajnálom, hogy követem a jeleket, mivel te nem mondtál nekem semmit. Nem érted, hogy muszáj a közelében lennem? - néztem összetörten Yoongi szemeibe.

- Akkor legyél, de többet rám ne számíts, nem foglak megint felkaparni a földről, ha ő megint lelép. - lökött meg vállamnál fogva, mikor távozott. Én pedig csak összezavarodottan álltam az étterem közepén, ahol mindenki minket nézett, fájt, hogy Yoongi itt hagyott. A szavak amik pedig elhagyták a száját annyira felkavartak, hogy majdnem elsírtam magam. Hát mégis ismerem Jimint?

- Jól vagy? - kérdezi Jimin, miközben aggódva nézi arcomat. Mikor, pedig rákapom tekintetem és meglátom vérző orrát és picit felszakadt száját, végleg elszakad a cérna és elkezdek sírni.

- Nem kapok levegőt, menjünk innen. - indulok ki az épület elé, megsem várva a fiút. Azonban szinte egyből utánam jön a kabátommal a kezében.

- Sajnálom az én hibám, én nem akartam ezt. - nézek rá szomorúan.

- Dehogy a te hibád, távol kellett volna maradnom tőled. - feleli.

- Nagyon fáj? - kérdeztem rá, azonban mikor a vért törölte az orráról és arca egy fájdalmas grimaszba torzult, már tudtam a választ.

- Ne haragudj. - öleltem magamhoz a fiút.

- Bármikor számíthatsz rám, a karjaimban mindig biztonságban leszel. - visszhangozott fejemben, ekkor, pedig bíztam a jelekben, amik elvezettek a fiúhoz, akit már régóta kerestem.

- Nem mész Yoongi után? - kérdezte Jimin, miután visszaölelt.

- Azt mondtad a karjaidban biztonságban leszek, és most csak itt érzem magam abban. - feleltem, mire teste befeszült. Fogalmam sincs mikor és mire mondta ezt, csak tudtam, hogy ő volt az, éreztem.

- Hazakísérlek! - jelentette ki, én pedig sejtettem, hogy utána ismét eltűnik napokra, én pedig ismét a pólóját szorongatva fogok lenyugodni. Legalábbis az összetört lelkem, az illatával és megmaradt emlékével fogom megragasztani. Ugyanis Yoongi is magamra hagyott. Ennyire nagy bajt okoztam azzal, hogy csupán Jimin közelében szeretnék lenni? Miért nem örül neki, ha elmondása szerint arra vágyott, hogy megbocsájtson neki az illető, aki elméletileg én vagyok? Teljesen összezavarodtam, talán azért nem örül, mert tudja, ha kiderül mi történt én eltávolodok tőle, és óvni próbál mindkettőnket?