Touch (Jikook FF)

[3]

Jungkook pov.

Miután felkeltem indultam is megcsinálni a zöld teámat. Úgy döntöttem a pólót inkább ott hagyom az ágyam tetején, rosszabb napokra. A mai programom nem valami sűrű, csak délután megyek Yoongiékkal ebédelni, addig is, csak el kell majd készülnöm szóval folytatom a semmittevést. Ma ágyba reggelizni fogok, mert miért ne?
Csináltam rántottát és tettem a tetejére egy kis borsot és mellé tejfölt, fogalmam sincs mi ez a kombináció de csak így tudom megenni egy éve lassan. Szóval bemásztam az ágyba és ölembe vettem a tálcát. Már az utolsó falatnál tartottam éppen, mikor bevillant valami.

- Több tejföllel jobb lenne. – jegyzi meg az idegen.
- Fogalmam sincs, hogyan tudod te azt megenni. – válaszolok rá.

Majdnem félrenyelek, ezért inkább jó messzire eltolom a maradékot. Nem szeretném ha a halálom oka a skizofrén hajlamú belsőhangom lenne. Lassan már létezni is félni fogok, mindenről beugrik valami emlékkép. Ha egyszer rájövök ki miatt nemtudok létezni egy éve, megjárja. Nem tudom hova tenni ezeket a dolgokat ezért csak beveszek egy nyugtatót és várom barátom hívását.

Délután négyre jön értem, szóval ez inkább vacsora lesz majd. De nem bánom remélem nem fogok megfulladni egy darab hús látványától mert a kedves idegenhez fog kötődni. Mosolyodok el gúnyosan tükörképemnek a gondolatra miközben fogat mosok. Igazán viccesen festhetek most, mint egy idegbeteg, ki a fene mosolyog magára így? A gondolatra csak felnevetek és igyekszem minél hamarabb rendbe szedni magam. Pontban háromkor hallom a dudaszót ezért a szokásos jó pár leellenőrzése után, miszerint bezártam mindent és egyéb dolgok megindulok barátom kocsija felé. Egy pacsi után el is indulnunk az adott étterem felé, nem vittem túlzásba az öltözékem, csak egy fekete farmer és egy szürke ing van rajtam es farmer kabáttal.

- A többiek? – érdeklődök, mert azthittem ők is itt lesznek.

- Az étterem előtt találkozunk velük. – válaszol.

- Te tudod, hogy néz ki a partnerem? – kezdek izgatott lenni.

- Nem Kook, fogalmam sincs. Tae nem mondott semmit.

- Naa és mi volt tegnap? – fordulok felé.
- Milyen volt a randi, hova mentetek végül?

- Állatkertbe, este nagyon szép volt.

- Volt csók? – kezdem méregetni.

- Hova gondolsz? Úriember vagyok. – lassít le közben egy piros lámpa miatt.

- Akkor majd ma, én drukkolok. – mosolyodok el, mire szemet forgat.

Nagyjából húsz perc kocsikázás után meg is érkeztünk egy kicsit puccosabb hely elé.

- Nem mondtad, hogy ilyen helyre jövünk ha tudom felöltözök normálisan. – akadok ki.

- Ne sírjon már a szád, bomba vagy. Én se vittem túlzásba na gyere.

- Ők még nem értek ide? – nézek körbe.

- Már bementek asztalt foglalni. – indul be ő is.
Mikor belépek a szám konkrétan nyitva marad, ez a hely valami elképesztő.

- Gyere, az emeleten vannak. – terel maga előtt a lépcsőn.

- Persze hogy van emelet is. – jegyzem meg halkan.
Ahogy felértem, szinte egyből kiszúrtam egy ismerős alakot, na nem ilyen nincs.

- Yoongi.. – fordulok felé kétségbeesve.
- Ők azok? – mutatok hátam mögé vállam felett.

- Ilyen nincs.-indul meg feléjük, én pedig kullogok utána.

- Sziasztok. – köszön először barátom én pedig csak halkan motyogok valami köszönés félét. Tae egy öleléssel üdvözli majd elém áll.

- Szia, már nagyon vártam, hogy megismerjelek. Yoongi nagyon sokat mesélt rólad. – mosolyodik el barátságosan.
- Taehyung vagyok, ő pedig a barátom Jimin. – lépdel melléjük a szőke.
A név hallatára fülem sípolni kezd és lever a víz.

- Jimin. – visszhangzik fejemben.

- El kell mennem mosdóba. – jegyzem meg, majd már ott sem vagyok.

Kicsit megmosom az arcom hidegvízzel, és beveszek egy nyugtatót is. Ki gondolta volna, hogy pont ő lesz az. És a fenéért ismerős ez a név, mi történik? Nyílik a mosdó ajtaja én pedig még képtelen voltam összeszedni magam. Jimin lépett be, én pedig valamiért elszégyelltem magam.

- Sajnálom, mindjárt visszamegyek. – mondom.

- Jól érzed magad Kook? – kérdezi.

- Kook, gyere már mutatni akarok valamit. – hallom megint, mire felé fordulok idegesen.

- Ki vagy te? – nézek szemeibe.
Azok a barna szemek, annyira ismerősek, úgy ismerem már azt a szempárt mint a saját tenyerem.

- E-ezt hogy érted? – néz félre.

- Honnan tudod a nevem?

- Taehyung e-említette az előbb.

- Nos a nevem Jungkook, maradj annál ha kérhetem.

Nagyon kevesen szólítanak Kooknak, ezért sem tudom hova tenni a dolgot, gyanús nekem ez a fiú.

- Rendben. Már jobban vagy? – kérdezi kedvesen.

- Eddig sem voltam rosszul. – nyitom ki az ajtót, majd otthagyva indulok vissza az asztalunkhoz.

- Bocsánat, nem akartam kellemetlenséget okozni. – mondom Yoongiéknak.

- Semmi gond kölyök, gyere ülj le.

- Egyébként én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek. – szegezem Taehyungnak.

- Jimint hol hagytad? Elment megnézni, hogy jól e vagy.

- Nem futottunk össze. – veszem kezeim közé az étlapot.

Mikor mindenki megrendelte már ami szimpatikus volt neki, beállt közénk a kínos csend. Nyilván mellettem Jimin ült és velünk szemben az újdonsült szerelmesek. Így ők jól elvoltak, én pedig csak néztem az ölemben pihenő kezeim. Ahogy kihozták az ételeink, nekiláttunk de közben is lehetett érezni a feszültséget. Jiminnek csörgött a telefonja ezért félrevonult.

- Nekem mennem kell, sajnálom, hogy így alakult. – intézte inkább felém mondandóját, majd felvéve kabátját el is tűnt.

- Én is megyek inkább, nem szeretnék zavarni. Legközelebb talán jobban alakul. Örültem. – meghajolok, majd sietősen távozok.

Körbenéztem de addigra már hűlt helye volt a szőkének, remek. Írtam egy üzenetet barátomnak, hogy ha úgy alakul várom és meséljen el mindent. Úgy döntöttem nem hívok taxit, hanem hazasétálok. A friss levegő csak nem fog ártani. Az úton volt időm kiszellőztetni a fejem, egyre gyanúsabb nekem minden, valamit tennem kell. Egyelőre kicsit távol szeretnék maradni Jimintől, utána pedig majd rá érek közeledni, mert ha nem számítjuk bele az emlékeim eléggé vonzó számomra. Talán a későbbiekben lehet köztünk valami. Amikor hazaértem megint a házam előtt állt az a rejtélyes fekete autó. Kezdem úgy érezni, hogy valaki figyel de lehet csak beképzelem, ezért figyelmen kívül hagyva lépek be az ajtón. Egy gyors zuhany után pedig, fáradtan esek a mai nap után az ágyba a titokzatos pólót magamhoz szorítva.