- Jó estét - Harry előtt McGalagony sétált be, utána Hermione, Ron, Ginny, Paul és Myra. Margaret tekintetét húgára vezette, látta, sőt adottságainak köszönhetően, érezte is, hogy rosszul van. Aggódott érte.
- Sziasztok - biccentettfeléjük.
- Remek, itt az egész Roxfort a nappalim közepén - forgatta meg szemeit Piton.
- Ugyan már Perselus, ne légy ilyen besavanyodott - mindenki csak jót kuncogott az igazgatónő hozzászólásán -, ha nem zavarom Miss. Silvermann akkor az első alkalmon itt maradnék - az igazgató otthonosan helyet foglalt az egyik kanapén.
- Engem nem zavar, amennyiben Harryt sem, nyugodtan - a lány már készített egy széket az övével szemben.
- Egyáltalán nem, az igazgató nő olyan nekem, mint az anyám - mondta Harry.
- Köszönjük ezen kellemes információ megosztását Mr. Potter, de most már foglaljon helyet - eközben az igazgató nő hellyel kínálta Harry kísérőit, úgy ültek, hogy oldalról tudták az egymással szemben ülőket, Perselus és Minerva egymással félszemben ültek.
- Margaret, ne haragudj - szólította meg Hermione, némileg lágyabb tekintettel fordította felé fejét a lány -, gondoltuk mivel nem járhatsz le enni sem pedig ki a pincéből, és a Professzort sem a vendégszeretetéről ismerjük, kértünk ki két adag ételt a konyháról - Hermione egy szatyrot mutatott fel melyben két fából készült ételhordó pihent.
- Köszönöm Hermione, tedd le oda - intett a lány majd Harry felé fordult - Tisztázzuk le a szabályokat - mondta kimérten -, Az első, nem tolerálom a késést, mindig pontosnak kell lenned.
- Ezzel nem lesz probléma, erről biztosíthatom - Harry szavait egy biccentéssel nyugtázta.
- A második, ami még fontosabb, soha és még egyszer kiemelném SOHA ne hazudj nekem, természetemnél fogva érzem, hogy mikor hazudnak nekem. És egyetlen egy alkalom kell, hogy ezt megtedd és azonnal hoppon találod magad. Nem fogok olyan kérdést feltenni, ami nem tartozik rám, vagy nincs szükségem a válaszra - Harry bólintott -, nem ígérem, hogy könnyű dolgunk lesz, ahogy azt sem, hogy egyhamar választ tudok adni, de minden tőlem telhetőt megteszek, de ezt kölcsönösen elvárom mindegyikőtöktől. - mindenki bólintott - Készen állsz?
- Nem mondanám, de szeretnék minél előbb választ a kérdéseimre - mondta Harry, Margaret bólintott majd maga elé pillantott, előtte könyvek sorakoztak mellettük pergamen, tinta és toll. A pergamen egy fatáblához volt rögzítve melynek végén tinta tartó pihent, így kellemesen ölébe vehette.
- Rendben, az első kérdés, van bárki ebben a teremben, aki mellett feszülten érznéd magad és nem mersz nyíltan beszélni?
- Nincs
- Mikor kezdődtek el a rémálmaid? - Harry erősen gondolkodott, de nem tudta rá a választ.
- Elnézést Miss. Silvermann - Ginny gyönge hangja töltötte be a szoba csendjét a nő bólintott felé jelezve, hogy beszélhet -, Harry rémálmai az utolsó Kviddics meccs estéjén kezdődtek az az szeptember ötödikén szombaton - Ginny bár legjobb barátjának tartotta Myrat annak nővérétől rettegett.
-Köszönjük - bólintott majd felfirkantotta a dátumot, pont tíz nappal azelőtt kezdődött, újra Harryhez fordult.
- Van pontosa ideje a rémálmaidnak? - Harry újra mély gondolkodásba esett, szégyellte magát amiért most sem tudd válaszolni, lehajtotta a fejét, sosem nézte az időt mikor legrosszabb érzések közepette ébred.
- Eddig mindig három után pár perccel ébredt, és vagy egy óra mire újra vissza aludt - Ron feszült volt, de sokkal bátrabb, mint húga. Margaret felsóhajtott majd húga felé biccentett, akinek egy szót sem kellett mondani az felállt majd a sarokban levő bőröndhöz lépett melyből egy üveg alkoholt és két Whiskys poharat húzott elő, a jól ismert címerrel ellátva, mindenki tartott szájjal nézett. A lány készségesen kiöntötte az italt.
YOU ARE READING
A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele
Romance"...De higgy nekem, Nem kell azt mondanod, hogy szeretsz, És azt sem kell mondanod, hogy az enyém vagy. Nem kell mondanod semmit! De nem is mondasz... S én mégis a tűzben állnék érted, vagy megharcolnék a szörnyek szörnyével. Szembe néznék magával...
