A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele

10 - múlt

A napok lassan teltek, a pince sötét, hűvös és rideg volt, éppen ezért érezte magát benne olyan jól a két lakója. Margaret és Perselus igyekezték kerülni egymást, de ez nehezükre esett, hiszen a nap nagy részét egy lakosztályba töltötték bezárva.

Sok dolog zúdult a fiatal farkas nyakába, az iskolai feladatait oldania kellett, amit nem sajnáltak kiadni a tanárok, minden este nyolcra jött a hatos aztán pedig Perselussal kellett foglalkoznia, amit nem igen bánt, és ott volt az öccse korrepetálása. De bírta, gyermekkora óta minidig hozta a tökéletes szintet, pedig senki sem várta el tőle. Ezért bírt elviselni mindent, a farkasokat első perctől a kemény valóságra nevelik, a történeteik melyen keresztül a gyermekekkel ismertetik meg a világot mind igaz történetek, melyek versekbe, mesékbe öltve mutatják meg a világot, annak veszélyeit s tanulságokaikat. Amint pedig fizikailag készen állnak nem kímélik őket, de persze csak olyan gyakorlatokkal melyek koruknak megfelelőek, hiszen, ha egy farkas gyermeknek nem megfelelő a felépítése, esetleg elhanyagolt vagy éppen túl terhelt azt megsínyli az első átváltozást és későbbiekben maradandó károsoást hodhat magával, ezért szükséges mind az a szigor mellyel tanítják a gyermekeket.

- Miss. Silvermann - Perselus hangja mély volt és közömbös, de a nő már hozzászokott.

- Igen, Professzor? - nézett fel a pergamenből mely előtte pihent.

- Eddig tudd valamit? - kérdezte miközben leült elé.

- Nem igazán, Harry nem tudd túl sokat, maga pedig nem beszél eleget. Abból a kevésből pedig amim van nem nagyon tudok használhatót kihozni, jöjjön ide megmutatom mit tudok eddig - a férfi felállt megkerülte az asztalt majd a lány mögött megállt kezét az asztal szélére téve támaszkodott meg, a Margaret elővett néhány lapot.

- Tudjuk, hogy Lily meghalt, méghozzá a fiáért és ehhez még ész sem kell, hogy tudjuk, a más világ jobbik felére került, ez a fehér szín, a fehér végtelen. A sötét kék - fekete keverék a legtöbb vallásban a gonoszság s rossz színei, ehhez sem kell különösebb képeségekkel rendelkezni. Aztán ott van ugye a maga Lily, és a szakadék, valószínűleg a leírtak alapján, a leközelebbi feltételezés a pokol, és ez lehet a kulcs, Lily fél a pokoltól, de aki egyszer a mennybe kerül nem ragadhatja el a mély, ezt ezért nem is értem, túl keveset tudok - sóhajtva dőlt hátra a székben, így a felső által szabadon hagyott válla hozzáért Perselus a széken pihenő kezéhez, újra végig futott rajta a borzongás. A férfi is felsóhajtott majd a szekrényhez lépve újra kivette a már kettejük számára jól ismert poharat és Whiskyt, kitöltötte mindkettőjüknek majd leült a nővel szemben.

- Mit szeretne tudni? - kérdezte közömbösen.

- Meséljen, mindent, amit képes elmondani nekem, Lilyről, a kapcsolatukról, a Roxfortos éveikről és olyan emberekről, akik mindkettőjük életében részt vettek - a nő előrébb dőlt és megtámaszkodott a karján, figyelte a férfit, szerette nézni őt, de persze csak titokban, egymás előtt mind ketten ridegek, utálatosak voltak és csak azért beszéltek mert muszáj volt.

- Én és Lily szerettük egymást, sokáig csak mi ketten voltunk, Mugli családból származott én pedig már jóval azelőtt ismertem, hogy megtudta volna mi is valójában, szerettem őt. Aztán jött Potter apja és a másik három félnótás, és tönkre tettek mindent, Lily azt a semmirekellőt választotta - megállt és hallgatott, a nő érezte, hogy most, ha elég ügyes sok mindent kiszedhet férfiból. Várt, csöndben, nem akarta elsietni.

- Ki volt az a másik három? - finoman kérdezte, testével nyugodt helyzetet vett fel, amivel inkább volt sebezhető mind támadó, valamikor Pszichológia órán tanulta, ha a férfi azt gondolja nem ő az áldozat akkor nyugodtabb és bátrabb.