A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele

9 - sebzett vad

- Na mi az - kérdezte gúnyosan a Professzor - a nagy farkas erő hol van most? - előttem ült a másik kanapén, én eközben már majdnem végeztem az evéssel.

- Higgye el nekem Professzor, ha megtudom, valószínűleg nem lesz olyan vicces, mint amilyennek gondolja. - meglepődött az előtte ülő férfi, összehúzott szemöldökkel dőlt előrébb, Margaret folytatta - Egy magam fajta nem lesz csak úgy beteg, vagy kimerült, ha valami ennyire elgyengít egy Vérfarkast, amire eddig az én esetemben nem volt példa, akkor az elég komoly - a lány lehelyezte maga elé az üres tálkát majd ivott az elé tett vízből.

- És mégis mi lehet az a nagyon drámai ok? - kérdezte hitetlenkedve Perselus miközben kezeit össze fonva dőlt hátra a kanapén.

- Az egyik, ha a Varázs ereje túlságosan kimeríti, de ez nálam nem esedékes. A másik, ha lefárasztja a teste gyorsgyógyulás képességét, a háború után sokat küzdöttek ezzel, ha nem hagynak elég időt és tápanyagot a testüknek az elfárad, nálam ez szintén nem lehet a kiváltó ok. Továbbá vannak betegségek, amik a testünket támadják és legyengítik, de ez csak vizsgálatok után lehet kideríteni - még egy kicsit hátra dőlt, hogy kipihenhesse magát.

- Hogy érti, hogy a maga esetében a Varázs erő általi legyengülés nem lehetséges? - a férfi újra előrébb dőlt, a lány kiismerte. Ilyenkor érdekli, amiről beszélnek.

- Nem használom a varázserőm. El van zárva és rejtve, már egész kicsi koromban tudtam, hogy nem akarom használni - kereste a Professzor tekintetét melyek néha a lelkéig láthattak.

- És ha kérdezhetem, miért nem akarja használni - a férfi a maró alkoholba kortyolt, ami előtte pihent. Tényleg érdekelte a lány válasza, de semmiképpen nem mutatta volna ki.

- Mert sosem akartam egy láthatatlan erőre támaszkodni, inkább a fizikaira. Nem bízom magam és a szeretteim életét egy faágra, kiskorom óta keményen küzdöttem és edzettem, hogy megtudjam védeni magam és a körülöttünk lévőket - tekintetét a férfin pihentette, élvezte az előtte ülő látványát. A férfi a pohara szélével játszott. Mikor Margaret rájött, hogy a férfi már nem fog többet kérdezni felállt, Perselus észrevétlenül utána nézett. A reggel rajta látott fekete lenge öltözéket szoros fehér farmerra és egy zöld viszonylag szűk pólóra váltotta, melyen ott pihent a már megismert logó. A férfi szeme a lány fenekére tévedt Meg kell hagyni, nem is olyan kicsi a vékonyságához képest, elmosolyodott, ami inkább egy gúnyos mosoly volt, de ezt Margaret nem vette észre.

- Ha gondolja, nyugodtan zuhanyozzon le mielőtt neki kezdünk, hogy maga is elmesélje az álmát - a lány óvatosan neki dőlt az íróasztalnak.

- Mégis miértelme, ha már Potter úgy is elmondta? - csattant fel a professzor miközben felállt.

- Ez nem így megy - sóhajtott fel a lány -, Harry és maga nem egyformák, nem egyforma volt a kapcsolatuk Lilyvel. - ennél a névnél a férfi ölni tudott volna a szemével, indulatosan tette meg a lány és a közte lévő távolságot, ám egy lépésnyire megállt, nem akart még egy múlt esti incidenst. A lány újra fekete szemeken kutatott, mégsem talált semmit, pedig konkrét dolgot keresett: Azt, amit a múlt este látott bennük, amit nem ismert, de csodálattal nézte a férfi szemében - Higgye el nekem, nem azért akarok magával bájcsevegni erről, mert egy tea mellett netalántán szeretnék összebarátkozni magával, hanem mert segítséget kértek tőlem, de ha csak hátráltatni tudd, szóljon és már itt sem vagyok. Nem a maga társasága miatt vagyok itt meg, hogy szagoljam a magából áradó tömény alkohol szagot. Ha végre befejezte a gyerekes viselkedést és úgy gondolja mégis igénybe veszi a segítségem, tudja hol talál, úgy sem tehetem ki innen a lábam - ezzel hátat fordított Perselusnak, majd leült és a jegyzeteit kezdte vizsgálni, ám még sem tudott, az ismerős történetekre koncentrálni.

A férfi pár másodpercig még döbbenten állt, majd megrázva a fejét rájött, hogy tényleg jobb ötlet felfrissíteni magát, így összeszedve holmiját indult lezuhanyozni, mikor elhagyta a helyiséget Margaret fáradtan dobta magát hátra a karosszékben, felsóhajtott. Nem értette, hogy mi történik vele, évek óta, pontosabban két nagyon fontos személy elvesztése óta, tudta játszani az érzéketlent. Az érzéketlen nővért, edzőt, tanár, gyermeket, bár nagyapját, akit apjuknak mondanak sosem tudta átverni, és akkor egy vadidegen férfi, aki annyira nem is idegen, így felkeltse a figyelmét és lekényszerítse róla az álarcát. Megfogadta nem engedi, hogy ez megtörténjen.

*

Egymás előtt ültek, a férfi fekete melegítő nadrágot és hozzá passzoló pólót viselt, furcsa volt őt így látnia Margaretnek. Időközben a nő is lemosta testéről a nap mocskait. Így ültek egymás előtt, egymást kémlelve. Csönd volt közöttük, egy - egy bögre forró tea gőzölgött az asztalon. Nem szóltak, de nem bánták.

- Magától szeretne mesélni, vagy tegyek fel kérdéseket? - Margaret igyekezett finoman beszélni, úgy gondolta most elég nyugodt állapotban találta a férfit.

- Mesélek - mondta.

- Rendben, ha készen áll, kezdhetjük - a nő próbált bíztatóan rá mosolyogni.

- Pontosan akkor kezdődött, mint Potternek, azon a bizonyos Kviddics meccsen. Nyert a Mardekár, aznap este ünnepeltünk is. Először azt hittem, az alkohol teszi, ráhagytam nem ez volt az első, aztán megismétlődött újra és újra. Ott álltam előtte - nevét szinte soha nem ejtette ki mások előtt -, felém nyújtja a kezét és mosolyog, oda akarok lépni, de amint sikerülne egy kicsit is közel kerülnöm hozzá vagy megérinteni, a föld ketté válik köztünk és minden addigi fehérséget elnyel a sötét, pokol szerű hellyel az alján. Előttem áll és sír, sikít a segítségem kéri, nevemen szólít, de nem tudok mit tenni, a hely összeszorít majd ennek a szorításnak a hatására ébredek fel, három óra körül - Margaret túl jó ember ismerő volt, és adottságainak is köszönheti, hogy tudta a férfi csak próbált erős maradni. De ahogy ott ült előtte megsebzett vadként, aki oldalát elfordítva próbálja sebét elrejteni. Hirtelen gondolattól vezérelve megfogta az előtte ülő férfi kezét, ami az asztalon pihent, megsimította ujjával. Felnéztek, tekintetük összeakadt, a férfi arcán egy pillanatra csöppnyi fájdalmat és jólesetségett vélt átfutni, de nem telt bele sok időbe, a férfi elrántotta a kezét a tekintetük pedig szétszakadt.

Nem szóltak mégis mind kettőjük tudta, ma már nem beszélnek többet, így mind ketten kényelembe helyezve magukat fekvő helyükön próbálta elaludni. Sikertelenül.