A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele

1 - fekete

Minden egy péntek este kezdődött, amikor McGalagony igazgató nő éppen nem tartózkodott a kastélyban, Piton Professzor volt az igazgató ez alatt. Éppen egy könyvet olvasott mikor erőteljesen dörömbölni kezdtek az ajtaján, az órára pillantott: tizenegy óra múlott, már gonoszság megcsillant a szemében, hogy valamelyik kis suhancot jól megbüntetheti hiszen nyolckor már takarodó volt, és a klubhelyiségben is csak tíz óráig lehetett tartózkodni. Kilépett hát a hálószobájából az irodájába majd bezárta maga utána az ajtót.

Erőteljesen csapta ki az ajtót, amikor is szembe találkozott Harry Potterrel, Hermione Garangerrel, Ron és Ginny Weasley–val, és az ötödik vörössel Myra Silvermannal, aki bizony Mardekáros volt.

Hirtelen nem tudott mit szólni Pottert úgy kellett két óldalról tartani arca kipirosodott volt és könnyek borították. Nem volt jó ez látszott rajta. A Professzor azonnal betessékelte őket, majd körül nézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem volt ennek senki szemtanúja. Legalább a tanárok jól végzik a dolgukat gondolta magában.

– Még is mi történt Potterrel? – kérdezte indulatosan miközben látta, hogy a fiú alig van magánál –, ott van pohár és víz, adjon neki! – utasította Ront a maga megszokott hideg, komor és lenéző hangján. Majd egy zsebkendőt adott Ginny kezében, amelyen ott díszelgett az ismert Kígyó ezüst és zöld színekben, a lány óvatosan törölgetni kezdte Kedvese arcát. Bár Piton hangja érzelem mentes volt és lekezelő mégis aggódott a fiúért, hogy is ne tette volna mikor mostanában ő is egyre többször ébred így a rémálmok szőrnyű gyötrése miatt.

– Harryt már lassan két hete rémálmok gyötrik, minden este így ébred, de ma már nem bírta tovább, nagyon rosszul van és mivel McGalagony igazgató nő nem tartózkodik az Iskolában így csak magához jöhettünk. Kérem segítsen – Hermione hevesen magyarázott majd elindultak könnyei.

– Szedje már össze magát! – rivallt rá Piton majd lehajolt Harryhez – Mi az az álom, ami hetek óta gyötri? – kérdezte a fiú még mindig ködös tekintettel nézett a férfira.

–A..anyámat látom. Sí..sír és és szen..szenved, pro..próbál segítséget ké..kérni tőlem. De de ezt, ezeket nem, nem csak lá...látom de..de ér..érzem is – bár Potter össze visszabeszélt, de a Professzor értette s egy pillanatra ledöbbent, de gyorsan rendezte vonásait, hogy ezt a mellette álló diákok ne vehessék észre majd azonnal felállt és egy üvegcsét vett le a polcról.

– Ebből minden este csöpögtessen az italába lefekvés előtt – adta oda Harrynek –, most pedig menjenek. Ha az igazgató nő visszatér és még gyötri az álom az esetben megbeszéljük mi legyen – ezzel befejezve mondandóját kinyitotta az ajtót a diákoknak majd azok távoztak. Egy pohár Lángnyelv Whisky kíséretében helyet foglalt az egyik éjfekete fotelben, hogy is ne gyötörték volna gondok és szőrnyű gondolatok hiszen jó pár napja ugyan ezen álom riasztja fel őt. Látja régi kedvesét ahogyan segítséget kér tőle, és érzi szenvedését. Nem lehetett véletlen, hogy ő is és a mihaszna Potter ivadék is ugyan azt az álmot lássa. Elhatározta, hogy amint az igazgató nő visszatér elmondja neki mindezt és megpróbálják megoldani.

Az nap este még jó ideig beszélte meg ezeket a Whiskys üveggel és annak tartalmával.

***

Körülbelül három nappal a történések után érkezett vissza McGalagony igazgató nő, hétfő este a vacsorán már részt vett.

Mindenki elhallgatott mikor az ebédlő ajtaja kinyílt és a fekete ruhás és tekintetű Professzor tisztelet kihívó, szinte filmbe illő talár suhogással lépkedett végig a Mardekár asztala mellett egészen a tanárokéig, haja néha fel–fel lebbent ahogyan sietve szedte lábait, majd helyett foglalt.