A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele

4 - Érintések

Csöndben indultak meg a kastély felé, Margaret bár nem mutatta ki, de lenyűgözte a hely, hatalmas volt, csak az a rész, amit ő látott, a folyosók, a nagyterem, a pince, körülbelül a Roxfort negyede vetekedett az otthoni hatalmas királyi palotájuk méreteivel. Díszített volt, és a falakat, sőt mindent kézzel véstek és festettek, nem is egy ismerős szimbólum tűnt fel a lánynak.

Lefelé vették az irányt, a már folytatgató forróság mely keveredett saját testének természet feletti melegével eltűnt, kellemesebb hűvösség vette át helyét. Megálltak egy hatalmas vasajtó előtt, Perselus elmormogott egy varázsigét mire az kinyílt.

– Nézze ez Piton Professzor irodája, sajnos csak így tudtuk megoldani. – szabadkozott az igazgatónő mikor beléptek, onnan egy másik ajtón nyílt, ami a férfi lakosztályába vezetett.

– Tökéletes lesz – bólintott a lány miközben végig nézett a helyen –, szerintem a Professzorral nem fogjuk egymást zavarni – mondta miközben táskáit az ajtó mellé helyezte kabátját pedig lesegítette róla a Professzor, mind ketten újra megilletődtek amikor kezük összeért, a lányt kellemes bizsergés járta végig. Persze ezt körülöttük senki más nem tudta.

– Reméljük mihamarabb túl leszünk mindenen. – mondta Piton a szokásos hangnemében.

– Ma este még nem kezdünk bele – nézett Harryre –, holnap este nyolckor legyél itt, ha késel nem foglalkozom veletek – mondta, Harryvel egy magaságban voltak –, hanem ma este annyit mondjatok el nekem – dőlt neki a Professzor író asztalának –, hogy mégis miért kell nektek álom fejtő?

– Ami az illetti hetek óta én és Piton Professzor ugyan azt a rémálmot látjuk, minden este, és erre szeretnénk megoldást. – magyarázott a fiú.

– Aham – bólintott a lány –, van egy olyan megérzésem, hogy nem lesz könnyű menet – dörzsölte meg orr nyergét – menjetek, és akkor pontban nyolckor. – még egyszer Harryre nézett – Hermione, egy pillanatra – hívta félre a lányt.

– Igen? – a többiek az igazgató nővel együtt kiléptek és az iroda előtt álltak.

– Te jóban vagy Myraval és Paullal, szeretném, ha kiderítenéd nekem, hogy mi van velük – mondta a Margaret úgy, hogy csak ketten halják.

– Persze, amúgy is szerettem volna beszélni velük. Nem szokásuk bejelentés nélkül eltűnni – magyarázta Hermione.

– Tudom, én tanítottam nekik – bólintott a Farkas –, Jó éjszakát – Hermione illedelmesen válaszolt majd elindult ő is ki. Meglehetősen megnyugodott, hogy még sem olyan ellenséges vele a lány, hiszen bárkit megkérhetett volna közülük.

Mind a négyen visszatértek a háló körletükbe, az igazgató nő is, de őt nem hagyta aludni a kíváncsiság.

– Készítettem magának egy széket az íróasztalhoz, hogy nyugodtan tudjunk akár egyszerre is dolgozni. Abba a szekrénybe pedig bepakolhat. – mondta mogorván Piton.

– Köszönöm Professzor úr – mondta a lány majd az egyik bőröndjét az ágyra téve kezdet kipakolni pár ruhát. A férfi akaratlanul is figyelni kezdte minden lépését, hogyan tette meg mindig oly kecsesen a szekrény és az ágy között lévő három lépést, hogyan mozgott a csípője a vékony szoros ruhába bújtatva, a lábait a kezeit, tökéletesen elkészített haját, a vonásait. Hazudik az a férfi, aki azt mondja nem kíván meg egy ilyen nőt.

Margaretnek igazán tetszett a lakosztály, hasonlított az övéhez. Mindent a sötét barna és fekete szín uralt, az irodából egy ajtó vezetett be a nappaliba, amiből egyenesen egy boltív alatt lehetett besétái a hálóba. A nappaliban egy szekrény helyezkedett el mely tele volt különlegesebbnél különlegesebb italokkal és díjnyertes Whiskykkel, a lány pontosan jól tudta hiszen az ő lakosztályban is megtalálható volt jó pár belőlük, ezen felül még egy üveg dohányzó asztal volt ott felelhető. Fekete, illetve barna fotelekkel és kanapékkal körül véve. A hálószobában egy hatalmas francia ágy foglalt helyet jobb kéz felől, vagy nagyon szeret kegyelmesen aludni vagy fogadni is szokott valakit itt gondolta magában a lány, az ággyal szemben volt egy nagy íróasztal is, amin akkor is jó néhány kupac lap pihent mellette tinta és toll, e–mögött az asztal mögött helyezkedett el egy hatalmas könyvespolc, abból a helyiségből még három ajtó nyílt melyekről Margaretnek fogalmam sem volt mit takarhatnak. De egy biztos stílusos berendezése volt az egész helynek.