A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele

2 - Margaret

Mindenki csöndben figyelte a nőt, még McGalagony igazgatónő, de maga a rettegett Perselus Piton sem szólalt meg.

– Nos Myra? – a lány egyik szemöldöke homloka közepéig húzódott miközben szemei szinte lyukat égetett a lányba.

– Azért hívta...– be sem fejezhette mondatát a másik közbe vágott miközben közelebb lépett, mintha csak nem is a földön, hanem a levegőben lépkedett volna.

– Először illene bemutatni a barátaidat – hangjában bőségesen ott volt az irónia és a lenézés.

– Ohh igen, ne haragudj. Az igazgató nő Minerva McGalagony – nagyot nyelt, úgy látszik nem csak Perselustól félt ennyire.

– Igazán örvendek, hogy megismerhetem – kezet nyújtott neki, az igazgató felállt és úgy viszonozta –, Margaret Silverman. Bár a mi világunk ketté válik, de a maga nevét ott is sűrűn hallani, főleg így a háború után. Megtiszteltetés, és mivel jól ismeri a nagyapám így az én nevelm sem lehet ismeretlen az ön számára.

– Szintúgy örvendek, hogy végre személyesen is megismerhetlek – bólintott az idős asszony, kíváncsisága feltört benne. Perselust érdekelte ki ez a lány, hogy ki az egész Silverman család, érdekelték őt a Vérfarkasok, de tudta nem most van itt a kérdéseknek az ideje.

– Ő pedig Perselus Piton Bájitaltan Professzor és igazgatóhelyettes – Margaret óvatosan felé fordult, aki illedelmesen felállt és bemutatkozott. Egy pillanatra ismerősnek tűnt neki a lány, de azonnal elhessegette a gondolatokat a fejéből Honnan ismerhetne ő egy ilyen nőt gondolta magában – Ő pedig Harry, Harry Potter, Ronald és Ginerva Weasley és Hermione Granger – az utóbbi illedelmesen kezet akart nyújtani Margaretnek de az csak lenézően végig pillantott a lányon.

– Illene a barátaidnak illemet tanítani, ha már ide hívtál – testvéréhez fordult –, térjünk a lényegre nem érek rá egész este – mindenki tudta, hogy egy fontos eseményről lehetett elrángatva.

– Álmot kellene fejtened – nyögte ki nagy nehezen.

– Ohh – húzta fel a szemöldökét pontosan úgy ahogyan Piton szokta, Ez már rémisztő, nem kell még egy Denevér az iskolába gondolta magában Ron.

– És miért segítenék én nekik? – mondata közben a Főnix madárhoz lépett, nyúzott volt és rettenetesen rosszul nézett ki. Már el kellett volna hamvadnia, hogy a meggyötört test hamujából újra éledhessen.

– Mert nincs más, akihez fordulhatnánk és... – nem tudta befejni mondandóját, hiszen belé fojtották a szót.

– Rendben segítek – mondta a lány –, de nem ma és nem itt – nézett végig az irodán – kell egy hűvös, sötét berendezésű, csendes hely. Továbbá szeretném az estéket is itt tölteni mivel nem ugrálhatok minden este ide–oda. A késést pedig nem tűröm, a hazugsáot pedig szintén nem – hangja kimért volt –, holnap kedd. Ha megfelelnek a feltételek akkor holnap este nyolckor érkeznék. Érdekel milyen ez a hely ahova annyira visszavágytok – fintorodott el, de mind eközben óvatosan simogatta az erőtlen madarat.

– Természetesen megfelel, szeretném megkösszön.. – kezdett bele Minerva.

– Akkor hálálkodjanak, ha túl vagyunk rajta. – mondta – Elég rossz passzban van – nézett a madárra majd asszonyra.

– Dumbledore halála óta nem hamvadt el, pedig sok varázslatot kipróbáltunk és nem egy szakértőt hívtunk hozzá – Minerva fájdalmasan sóhajtott, a lány mindent tudó félmosolyra húzta bordó pirosra festett ajkait.

– A híres Albus Dumbledore, szörnyű veszteség – majd a madár fejét simogatva suttogott idegen nyelven majd elhajolt tőle és hagyta, hogy a madár kitárja megkopott szárnyait és felgyulladjon, az igazgató nő le sem tudta tagadni mennyire meglepődött, hiszen a legjobb és legnagyobb szakértők sem tudtak mit kezdeni a madárral.