A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele

5 - Valami ismeretlen

Perselus el sem tudta volna titkolni, hogy elég részletesen megfigyeli az előtte ülő nőt. Kihúzott egyenes háttal, keresztbe tett lábakkal ült, amiken kívánatosan pihent a sötét ruha kellemes anyaga, mit takarhat az az ártatlan fekete anyag, a férfi egy pillanatra el is képzelte az anyag nélkül az előtte pihenő testet. Margaret haja már egy kicsit megviseltebb volt, a két kulcscsontja között pedig arany lánc futott végig a végén pedig egy medál kapott helyet, amely egyenletesen emelkedett a mellkason, amelyen pihent. Szemei kéksége és ajkai pirossága tökéletes egyhangban volt. Mintha maga a tökéletes nőt ábrázoló portréról szállt volna le egy pohár Whiskyért, amit a Roxfort egyik legrémesebb tanárával kell elfogyasztania, és ezt, ha a Professzor megfigyelése nem csalt még élvezte is.

– Nos, ma még belekezd? – húzta fel megszokott módon egyik szemöldökét a férfi.

– Nos, tudja nem tudok sokat a maguk ezeréves Roxfortjának történetéről, de a Silvermann név jócskán nem maradt ki belőle. Maguk úgy tudják a Roxfortnak négy alapítója volt, és ez így is van, de csak kiválasztott farkasok tudhatják, hogy az alapítókat segítette és támogatta egy Vérfarkas. Kleon Silverman, Görög volt s az istenek vezérelték őt azok küldöttje volt, ez a férfi segített felépíteni a Kastélyt és a szabályok, illetve a rendszer létrehozásában is nagy bizalmat szavazott neki a négy alapító, az ő ötlete volt többek között a négy címer állat. A legjobban egyébként Malazárral jött ki. De a nevéhez hűen nem akart nagy felhajtást sem azt, hogy megemlítsék őt később a könyvekben, így csak néhány könyvre kért áldást az alapitoktól, illetve, hogy adják hozzá a nevüket, így biztosítva hatalmas tudást a Silverman "ivadékok"–nak, ahogyan Malazár nevezte a leszármazottakat – Margaret figyelmesen követte Perselus minden vonását és azoknak beszédét, kíváncsi volt vajon mit reagál a férfi.

– Érdekes – hümmögött fel jó pát perccel később miközben újabb adag alkoholt öltött mind a maga mind az előtte ülő poharába –, Dumbledore igazgató sem mesélt nekem soha erről, pedig, ha valaki neki biztosan tudni kellett volna – kíváncsian fürkészte a lány szemeit miközben hátra dőlt.

– Oh nem? Pedig az igazgató úr nem csak ekképpen hallott a Silvermannokról – óvatosan emelte ajkaihoz a poharat miközben tekintetét össze akasztotta a férfiéval.

– Mert, hogy máshogy? – kérdezett rá a férfi.

– A nagyapám, McGalagony és ő nagyon is jó barátságot ápoltak fiatalkoruktól fogva még így öreg korukra is, nem véletlen, hogy a mi falkánk is harcolt a háborúban. Sokunk oda veszett – végét egy fokkal halkabban és sóhajtás kíséretében mondta, Perselus is megállt egy pillanatra, talán az elesettek emlékére, vagy együtt érzésből, vagy saját veszteségeire gondolva.

–Magát mégsem láttam, ellenben a testvérei sokunkat megmentett – a férfiban élénken élt a kép miképpen ölt meg megannyi Halálfalót a saját életét kockáztatva Myra és Paul.

– Talán csak nem ismer meg – húzta meg a vállát majd egy sejtelmes mosoly kíséretében egy kicsit lazított test tartásán.

– Úgy látom nem szeret tisztán és egyenesen beszélni – emelte az ajkaihoz a poharat a Professzor.

– Ez nem igaz, én tisztán beszélek, csal talán maga nem érti – újra kihívó mosolyt eresztett a férfi felé, mintha táncba hívta volna melynek az volt a célja, hogy kiborítsa Perselust.

– Maga ilyen hangnemet nem engedhet meg velem szemben – mondta kimérten sötét szemeiben pedig ott csillogott a düh.

– Engem nem tud megrémíteni Professzor – kiitta az utolsó korty italt is majd felállt és táskájához lépett melyben már csak egy sötét zöld pizsama és hálóköntös lapult. Ha azt felveszi, és még egyszer ilyen hangnemben ejti ki, hogy Professzor nem fogok magammal bírni még önmaga is felnevetett, hogyan is hozhatná őt ki nyugalmából az a kis csitri –tette hozzá magában.

– Megmutatná merre van a fürdőszoba? – kérdezte lány miközben kezében pihent az alváshoz szánt anyag és egy fehér törölköző egy érdekes hímzéssel a szélén. Míg másikban néhány üvegcse, Valószínűleg női kence ficék gondolta magában a férfi.

– Ott egyenesen – mutatott egy ajtóra a férfi, ami rögtön a boltívvel szemben pihent.

– Köszönöm – biccentett a lány, Perselus látta, hogy mivel mindkét keze tele van nem tudja majd kinyitni az ajtót, így, ő maga sem tudja miért, de oda lépett és kinyitotta neki azt. A nála jó másfél fejjel alacsonyabb lány rá emelte a tekintetét, erős ám mégis gyengéd Fahéj és Vanília illatot árasztott.

– Köszönöm még egyszer Professzor – közel volt, túlságosan közel, és ahogyan megnyomta az utolsó szót. A férfi fogta magát és nemes egyszerűséggel faképnél hagyta. A lány diadal ittas mosollyal lépett be a helyiségbe, a férfi ezzel együtt lépett vissza a nappaliba majd meghúzta az üveg tartalmát és hagyta, hogy nem kevés folyadék marja végig a torkát, Méghogy egy ilyen kis semmire kellő, egy–egy kis csitri fog velem kezdeni, még mit nem

Le kellett nyugodnia, nem adhatott ekkora örömöt annak..annak a kis...–amit magában hozzátett még őt is elszörnyülködött.

Visszalépett a könyvespolchoz majd a többi könyvet kezdte vizsgálni, azon kívül még öt könyv pihent a polcon,

Álomfejtés: Alaptanok,

Álomfejtés: Felsőtagozat,

Álomfejtés: Ha ebben képzeled el a jövőd,

Álomfejtés: Ha már nem csak tanulod, hanem tanítod –e tudást

Az ötödik nem az Álomfejtésről szólt, kisebb volt jóval, mint a többi könyv, Ébenfekete kemény kívüljén arany betűkkel ékeskedett Isteni Színjáték, óvatosan megfordította a könyvet hátulján a következő sorok álltak

Szeress míg szerethetsz,

s menekülj, hogy szerethess.

S ha nem érintheted szerelmed,

halj meg, hogy érinthesd.

A Professzor helyet foglalt a másik félnek kikészített székben majd kinyitotta a könyvet és olvasni kezdte. Oly annyira belemerült, hogy már csak arra eszmélt fel, hogy két meztelen, rövidnadrágba bújtatott vékony kecses lábat vélt felfedezni melyhez egy női test is tartozott, amely éppen újra a maró alkohollal töltött poharat kortyolta. Haját kibontotta ám újra, maga által keszített, kontyba fogta rakoncátlan tincsit. Testét egy sötét csipkés selyem felső borította, lábain hasonló anyag hagyott túl keveset a képzeletre, ezeket pedig egy köntössel takarta el, ám nem húzta össze teljesen így a kulcscsontjára tökéletes rálátás nyílt, melyik férfi ne szeretné csókolni. Te, Perselus figyelmeztette saját magát.

– Látom tetszik magának – mutatott könyvre.

– Érdekes – bólintott a férfi.

– Csak ne, hogy aztán nő híján egy diák lányát bolondítsa magába a nagy Perselus Piton – gúnyolódva ivott bele poharába, vagyis csak ivott volna mert mire ajkát érinthette volna az üvegpohár darabokra hullva csapódott a padlónak a benne lévő folyadék pedig szétterült a vörös szőnyegem. A férfi magas derék alakja volt közvetlenül a lány előtt állt, közel újra túl közel.

– Ide figyeljen – a férfi erősen megragadta az előtte álló nő álkapcsát.

– Figyelek Professzor – az a hang, az a kiejtés, a férfi felmordult, észre sem vette, hogy keze elindult az előtte álló nő testén ezzel együtt oly annyira közeledett, hogy Margaret kénytelen volt félig már felülni az íróasztalra, ha nem akart hátraesni. A kutató kéz elég bátorságot adott a nőnek, hogy az ő keze is kalandozni kezdjen, kigombolta a Professzor felsőjét és az ingen keresztül érintette a felső testét, jó érzés volt számára ott simogatni a férfit. Perselus keze, ahol csak érintette a lány bőrét, égető kellemes melegséget hagyott maga után így nem is csoda, hogy a nő hagyta, hogy a férfi a combjánál és fenekénél időzőn, azokat markolászva.

Arcuk közel volt, rettentően közel, ahogyan ajkuk is, de egy pillanatra sem szakították meg a szemkontaktus, mind kettőjük szemében valami volt, valami, amit a másik nem ismert.