A Félvér Herceg és a Változás Fekete Szele

12 - nem illő tettek

A másnap reggel a pince lakosztályának lakóit is hamar meglepte. Mind ketten egy újabb álmatlan éjszakát tudhattak maguk mögött.

- Jó reggelt - a lány hangja nyúzott és fáradt volt, ám a férfi sem büszkélkedhetett több életerővel, mindössze egy 'Reggelt'-nek hangzó morgást engedett el.

- McGalagony megkért, hogy még a reggeli ideje alatt kísérjem fel önt az irodájába. Nem örülök neki, hogy egy újabb problémát varrtak a nyakamba - Margaret viszonylag kezdett hozzászokni a Perselus modorához.

- Rendben, feltöltözöm és indulhatunk, köszönöm a türelmét - a férfi szokásához híven elfintorodott.

- Húszpercet kap - morogta a szavak.

- Tíz is elég lesz - húzta meg a vállát a lány majd nemes egyszerűséggel a szekrényhez lépett, az ajtót használva paravánként kezdte leszedni magáról az alvó öltözékét. A férfi figyelte, nem látott semmit mégis tekintete ott ragadt, s mintha épp elméje kikapcsolt volna csöndben s nesztelen a pálcájáért nyúlt és egy egyszerű hintéssel elérte, hogy számára ne takarjon semmit a fa ajtó.

Ajkait össze szorítva figyelte ahogyan a lány felteszi a vékony testére a fűzőt mely tökéletes tartja nem éppen nagy, de annál formásabb és feszesebb melleit, óvatosan meghajolva kecses mozdulatokkal csíptette be harisnyáját annak tartójába, s miután meggyőződött, hogy minden tökéletes felvette szűk alul szoknyás fekete ruháját. Ahhoz egy szintén fekete magassarkút húzott. A férfinak hirtelen kellett kapcsolnia mikor a lány elő lépett a szekrény takarásából és rá emelte a tekintetét.

- Valami baj van esetleg Professzor? - kérdezte a lány némileg furcsálva.

- Csak a fáradtság, amúgy sincs hozzá semmi köze - köpte a szavakat a férfi majd az előtte pihenő papír kupacra kezdett figyelni.

Margaret alig három perc alatt felkötötte, megerősítette pár csattal a haját és kész is volt. Erősen hátra volt fogva és a gyorsaság összeszedtlenség ellenére sem volt szétszórt.

- Indulhatunk Professzor - mondta miközben magára vette hosszúkás kabátját. Maga mellé készítette a táskát melyben a szükséges könyvek és egyéb tananyagok voltak.

- Potter volt szíves kölcsön adni a Láthatatlanná tevő köpenyét. Ezt kell felvennie - a férfi finoman segítette fel a nőre az anyagot ki azonnal el is tűnt -, csak szorosan jöjjön mellettem egy lehetőleg ne csapjon zajt. - a férfi ezzel felkapta a táskát majd elhagyták a lakosztályt és az irodát is. A folyosón mindenki szokás szerint elállt a félelmetes Professzor útjából így könnyedén fel kísérhette a lányt az igazgatói irodába - Itt megvárja Minervát. Viszont látásra - ezzel kiment az ajtón a lányt egyedül hagyva. Az sóhajtva akasztotta fel a köpenyt és kabátját az annak kijelölt helyre. Helyet foglalt az egyik székben majd csak nézet maga elé a gondolataiba merülve. Mióta belépett a Roxfortba valami nyugtalanította, valami mozgolódott a lelkében, de nem ismerte az érzést.

- Ohh Miss Silvermann, már itt is van? Máris Paul és Myra is megérkezik, engem küldtek előre, hogy megkérdezzem nem -e zavarná önt Mr. Potter, Mr. Weasley és Miss. Granger kisasszony jelenléte - McGalagony szokásához híven kedvesen beszélt, ez húzta ki Margaretet a gondolataiból, melyekben lelkének furcsa érzését fejtegette.

- Ha Pault nem, engem sem - húzta meg a vállát.

-Ez esetben máris küldök nekik a Patrónusommal egy üzenetet, addig nyugodtan pakoljon ki az asztalomhoz, elférünk ott ketten is - a nő finoman megérintette a lány vállát majd a pálcájáért nyúlt. Margaret feltűnés mentesen nézte végig a bűbájt, bár ő maga nem használta mégis egy - egy bűbáj nagyon is le tudta nyűgözni, ahogyan a Patrónusé is. Figyelte ahogyan a ragyogó fehér macska alak az üzenettel eltűnik a falak között. Ezt a varázslatot még Dumbledore találta fel.