Scream Out || Jikook ff. ||

Part 10

3 évvel korábban

- Ez pedig a hegyi kőris. - Guseok egy halk koccanással helyezte le az utolsó befőttes üveget a faasztalra, mely az említett növény darabkáival volt megtöltve. - Bár pár évtizeddel elterjedtebb volt a használata, mint most.

Figyelmesen fürkésztem az elém helyezett négy apró méretű üveget. Azon jártak gondolataim, vajon miért tartotta otthonában ezeket a szereket a fiú, ha már jelentős erővel rendelkeztek ellene.

- Hogy hogy? - kezemet keresztbe öltöttem és hátra dőltem a széken. Guseok alakja hatalmasnak tűnt, de ez érhető volt, hiszen ő nem ült le, hanem előttem álldogált. Kisugárzását merevnek és határozottnak tudtam volna mondani. Eddig nem igazán jutott esély arra, hogy többet megtudjak a fiúról. Valóban elég zárkózott személyiségnem tűnt, aki mindig csak a nagyon minimális infókat adja meg magáról, s azokat is akkor, ha kérdezik. Talán azt is állíthattam, hogy valamilyen szinten paranoiás volt. Ám nekem valahogyan sikerült egy kis üreget ásnom a maga köré felépített várfal egyik részén, s így tiszta látást nyertem némely titkába.

És már az is nagy dolognak számított, hogy egyáltalán szóba állt velem, s elhívott az otthonába már másodjára. Guseoknak a suliban leginkább szótlan volt és alig volt pár ismerőse, barátokkal pedig tudtommal nem igazán büszkélkedhetett. Mindenki rejtélyesnek tartotta, sőt talán még féltek is tőle. Külseje sem volt túlzottan hétköznapi. Megnőtt éjfekete haja, kék szemei, vékony, ám magas alakja, és az állán húzódó kis sebhely tökéletes példa volt arra, hogy könnyedén kirepítse egy ember lelkét a helyéről. Jóképűnek tartottam, viszont üres tekintete egyből elfeledtette ezt a tényt velem. Valószínűleg ezért nem futottak utána a lányok. Az a szempár képes lenne megfagyasztani még a legnagyobb vihart is.

Korábban is számtalan pletyka terjengett róla, de egyiknek sem akartam igazán hinni. A diákok fantáziájának szüleményeként tudtam be őket, hiszen túl abszurdan hangoztak. Nem ismertem teljesen őt, de egy hang azt sugallta, hogy Han Guseok bizony nem volt rossz alak. Igaz, hiába segített nekem, az nem mentené fel alóla az iránta érzett bizalmam ingadozását, viszont egy ok folytán úgy éreztem, hogy a fiú ártatlan és nem akar nekem rosszat.

Valahogyan úgy képzeltem a helyzetet, hogy csupán segíteni akart egy elesett báránynak, jelen esetben nekem, aki eltévedt a nyájától, s eközben a farkas a levadászását tervezte. Guseok megmentett a fenevadtól, ám eközben ő sem volt különb tőle. Ellenben fontos észben tartani, hogy a farkasoknak nem mindig a gyilkolás a cél. Guseok ebbe a csoportba tartozott. Egyszerűen tudtam.

- Az idő során megváltoztak a dolgok. - kezdett bele határozott hangjával, melytől egyből kirázott a hideg. Emlékszem, mikor először találkoztam vele, alig mertem rá nézni, mintha tiltott lett volna. Most már szerencsére túlszárnyaltam magam ezen a problémán, s könnyebben megtudom szemlélni a fiút. Kellett egy kis idő ahhoz, hogy lezúduljon róla a furcsa energiákkal létrehozott lepel, ami minden bizonnyal az emberek távoltartására készült. De a lényeg, hogy sikerült előttem ezt levetnie. - Számtalan esetnek köszönhető, vegyük példaként az elrablásokat és a kísérleteket, hogy bővült, más esetben pedig ritkult a testünk felépítésének gazdagsága. A DNS szerkezetben is megváltozott pár dolog és így köthető ide az, hogy régebben erősebben használt ellenünk a hegyi kőris. Ez a növény olyan anyagokat tartalmaz, amik a régebbi fajok testében rejlő sejteket könnyebben megtámadták. Ám minket, akiknek ma már jóval másabb a testünk szerkezete, ez a szer alig hatna. A testünk egyből megtagadná, mielőtt még működésbe indulna.

Napjainkban

A világ egy pillanatra megszűnt körülöttem létezni. A körülöttem nyüzsgő káromkodások, megjegyzések és döbbent beszólások egyre jobban eltompultak. Egyedül szívem dobogását hallottam, szemeim egyedül a fiút követték. Meg akartam győzni magamat, hogy mindez csak egy álom volt, s percek múlva már a tanórán fogok felébredni, de sajnos ez nem így történt. Végignéztem, ahogyan a fiút nagy ügyességgel és fegyelemmel a rendőrautóba ültették, majd sebesen el is tűntek az iskola épülete elől.