Scream Out || Jikook ff. ||

Part 3

4 évvel később

Olyan sebességgel húzta el sátorfáját előttem a busz, hogy agyamnak beletelt egy két hosszas percbe, míg felfogta, hogy bizony minimum 15 percet kell várnom a következő járatra, hogy eljuthassak az egyetemre. Nagy sajnálatomra 20 évesen még mindig nem telt saját kocsira, hiába volt két másodállásom suli melett. A jogsimat már letettem, de nem tudtam sokat használni. Kivéve, amikor anyának nincs szüksége járgányára, hiszen olyankor kölcsönvehetem. Ám a mai reggel nem volt ekkora szerencsém, ugyanis ismét korábban ment dolgozni a szokásosnál, így nekem a tömegközlekedés jutott.

Elmotyogtam halkan egy általam gyakran használt szitokszót, majd kifújtam a benn tartott levegőmet, mely feltűnően pecsételte meg formáját a hidegben. Jócskán közeledett a tavasz, ám ennek jele sehol sem volt észrevehető. Leginkább a fülledt levegő, a sok sok eső és a beborult ég domináltak a napokban. Nagyon utáltam, hisz ez hangulatomak sem volt kedvező. Szerettem a tiszta eget és a napsütést, ám ezeket régóta nem láttam.

Arcom pirossá vált, kezeim jégcsappá váltak a minusz fokoktól. Sálamat elfelejtettem magamra tekerni, így próbáltam nyakamig felhúzni kabátomat, hogy melegen tartsam testemet több kevés sikerrel.

Idő közben megjelentek melettem ismeretlen alakok, akik szerencsére saját dolgukkal voltak elfoglalva. Nem szerettem idegenekkel szóba elegyedni, hiába tartottam magam talpra esettnek. Egy szerelmespár is feltűnt a terepen, akik az egyik padot elfoglalva kezdték el felkutatni egymás szájüregét. Kényesen elfintorodtam a látványra, s inkább előhúztam telefonomat, hogy lefoglaljam figyelmemet.

Nem voltam túl türelmes ember, az agyvizem már egyre jobban kezdett felforrni, így egy lassú mozdulattal a mutató ujjamon díszelgő gyűrűre simítottam. Nem sikerült lenyugodnom, de valamit azért segített.

Az eslő órám Mrs. Shinnel lesz, akivel maga az ördög sem húzna újat. Elég egy apró hibát véteni, s az egész szemeszterre elvágja nála magát az ember, vagy akár hosszabb időre. Nem egy diák esett bele a hálójába, akiknek szeretettel keserítette meg életüket, így szinte mindenki megtanulta, hogy a tanarnő óráit igenis komolyan kell venni. Eddig sikerült magamat meghúzni nála, sőt a jegyeim sem a legrosszabbak voltak, ezért elhihetően aggódtam amiatt, hogy el ne késsek. Nem volt szükségem egy újabb teherre, főleg nem egy olyanra, amit az a nő okozna. Mindenki félt a szipirtyótól.

Még a híres, s nevezetes lelki társam, Joohyuk is. Túlzásnak hangzik, tudom, de ő a legjobb barátom, s bármilyen titkomat megosztanám vele. Középsuli óta feltétel nélküli kapcsolatunk van, amiért a mai napig hálás vagyok. El sem tudnám képzelni, mi lenne velem nélküle. Néha persze rendkívül ügyesen feltudja cseszni az agyam, de ez nem számít azok a dolgok mellett, amiken már átmentünk együtt.

Joohyuk balhézós és lázadó figurának mondható, noha Mrs. Shin mellett inkább kussba szokta vágni magát. Ám ezen kívül szívesen szólaltatja meg pikáns hangját és mozdítja meg erős öklét. Nem is mernek sokan veszekedni vele, sőt az apja is befolyásos alak, így ez még csak rátesz egy lapáttal a dologra. Egyetlen egy szó az édesapjának, s képes egy egész életet tönkre tenni. Okosan használja ezt az adottságot, s persze elég meggondoltan.

Tipikus rosszfiú imidzse van. Ő az a fiú, akibe mindenki belezúg, s akinek kegyeiért bármit megtennének.

Sármos arccal, sötétbarna hajzuhataggal, izmos és magas testalkattal, s lélekbűvölő szempárral áldotta meg az ég. Nem csoda, hogy a fél egyetem botladozik érte.

Mielőtt félre értenétek, nem vagyok szerelmes a legjobb barátomba. Csupán tisztában vagyok adottságaival, melyeket mellesleg szívesen ki is használ.