Scream Out || Jikook ff. ||

Part 5

Joohyuk tekintete megfagyott, szemöldökei közelebb kerültek egymáshoz, ahogyan összehúzta őket. Ujjait lassan és kényelmesen megmozgatta, majd kabátzsebébe dugta őket. Tisztában volt vele, hogy nem kis bajt okozott, de így is tartotta formáját. Semmi pénzért se hagyná, hogy apja által okozta érzelmei megmutatkozzanak a világ felé. Elmondása szerint abból már régen kinőtt.

- Mr. Nam! - kedvenc professzorunk gondolkodás nélkül fordult oda Joohyuk apjához egy hosszas 90 fokos meghajolás kíséretében.

A férfit láthatóan hidegen hagyta a cselekedet, hisz alig vetett oda egy pillantást. Fia bámulása jobban lekötötte őt. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, hiszen úgy tűnt, mintha órákig tartott volna a farkasszemezés. A szótlanság sem keltett semmilyen nyugodt érzetet. Szinte hallani lehetett minden egyes szívdobbanást. Hosszas percek teltek el így, közben Mr. Chan is visszatért eredeti állásába. Nem gondoltam volna, hogy végül Kangjoon lesz az, aki először megszólal.

- Uram, Joohyuk nem akart - Mr. Nam egyetlen egy mozdulattal Kangjoonba fojtatta a fiú védelmező szavait; feltette kezét, ellenkezést nem tűrő megállást parancsolva.

- Beszélnünk kell fiam. - röviden és lényegre törően hangzottak el szavai. Hangja mély és karcos volt. Az olyasfajta, ami nem pezsdíti fel véred, sokkalta inkább félelmet kelt a lelkedben. Mr. Nam pedig nagyon is jártasnak számított a félelemkeltésben.

Bizonyára kettesben fiával akarta jobban kifejteni mondanivalóját. S ez megrémisztett. Ugyanis csak ritkán ülnek össze, amolyan ,,apa-fia" találkára. Ezzel már biztos voltam benne, hogy valami komoly dolog fog történni. A helyzet kilátástalannak tűnt, hiszen oly sok lehetséges opció lebegett a szemem előtt.

Kangjoon is sejtett valamit, ez könnyen kivettem testbeszédéből. Bal szeme olykor tikkelni kezdett, a hideg ellenére izzadságcseppek folytak le halántékánál, arca pedig ismét vörössé vált. Úgy festett, mint aki bármelyik pillanatban ráugorhat Mr. Namra és az embereire. Ismerve őt ezt meg is tenné, ám Joohyuk fontosabb neki a büszkeségénél. Tudta, hogy ha ezt megtenné, csak rontana a helyzeten. Joohyuk is gondolkodott. Ám nem sokáig, hiszen pillanatokon belül hozzánk fordult , s gyengécskén elmosolyodott. Nem tűnt valami őszintének, de elég volt ahhoz, hogy megpróbálja elhitetni velüni, semmi baj nem lesz.

- Hölgyeim, lehetséges, hogy legközelebb csak holnap találkozunk. Ne hiányoljatok annyira. - mondta egy kis dallamos csengést csempészve hangjába, hogy oldja a feszültséget.

Kangjoon elmorgott magában egy szitokszót, majd mély levegőt vett és biccentett egy aprót. Én sem szólaltam meg, csupán egy bíztató mosolyt küldtem Joohyuk felé. Nem kellettek szavak, hiszen azok megnehezítették volna a helyzetet. Mr. Nam nem kedvelt minket, s ezt nem is tagadta. Úgy véli, hogy Joohyuknak nem szabadna ,, alsó kategóriás fiatalokkal" találkoznia, hiszen csak lehúznák őt a ranglétráról. Adnék én neki olyan alsó kategóriát, hogy élete végéig megemlegetné! Viszont, ha még egy rossz pillantást vetnék rá, ki tudja mit tenne velem. Talán búcsút mondhatnék a jövőmnek, mert igen, Mr. Namnak nagy ereje volt városunkban, s ezt mindig is féreg módjára használta fel.

Az ég beborult, a Nap pedig már végleg eltűnt. Mintha a végítéletet hirdetve fújtak volna az égiek a színtiszta aranykürtbe, hogy figyelmeztessék az embereket. Éreztem a levegőben a természetfelettit. Nehéz elmondani, hogy volt ez lehetséges, de teszek egy próbát. Mintha egy bizonyos hatodik érzék lobbant volna fel bennem, ami olykor tudósít a világ titkairól. S ez az érzés mindig akkor történik, mikor történnie kell.

Az évek alatt ez egyre erősebbé vált az intenzív álmokkal együtt.

Csak a szürke árnyalataiban bujdosó felhők uralták az eget, semmi más. Már csak pár másodperc kellett ahhoz, hogy mindent elöntsön az eső. Joohyuk jó fiú módjára apja után lépdelt, de mozdulatai nem tettek határozottságáról tanúbizonyságot. Teste nem reszketett, de éreztem, hogy most az egyszer kivételesen félt. Egyerűen tudtam. Gyáva módjára néztük végig, ahogyan helyet foglalt a nagy fekete járgányban apjával, s annak alkalmazottjaival együtt. Az autó azonnal elindult, majd gyorsan el is tűnt látókörünkből.