Sooyoung mindössze tizenhat éves, de az élete romokban; az anyja száznyolcvan fokos fordulatot vett; a szülei elváltak; a bátyja Amerikába menekült; ő pedig a kollégium falai közé bújt, de nem sok vigaszra talált.
Napjai szorongással és depresszióv...
Hah, elérkeztünk az első szemszögváltáshoz! Már kezdtétek azt hinni, hogy nem is lesz, mi? XD De van, és egek, nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek! Igyekezni fogok, hogy bár nem lesz rengeteg Jongin szemszög, de hogy ami lesz, az jó legyen. Kicsit félek, mert nem tudom mennyire fogom tudni írásban érzékelhetően elhatárolni Jongin és Sooyoung szemszögeit meg gondolkodását, de hát... próbálkozni kell, aztán az ember fejlődik.
Egyelőre két Jongin szemszöget írtam, ez az egyik, a másikat pedig tegnap fejeztem be, de a tegnapit imádtam írni, úgyhogy tényleg remélem, hogy ti is legalább fele annyira fogjátok szeretni, mint én :3
Jó olvasást!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- SOOYOUNG -
Legnagyobb bánatomra vagy inkább örömömre, igen egyértelműen örömömre, mert nem így szeretném látni életemben először Jongin férfiasságát, a katasztrófa elmaradt.
Hyunah hirtelen megjelent a nappaliból, amire én egyáltalán nem voltam felkészülve, és hősiesen magához ölelte Jongin meztelen testét - erre még úgy sem voltam felkészülve -, elhárítva a bajt. Azzal viszont nem számolt, hogy Sehun még időben repül át a helyiségen, hogy megfogja a csúszó törölközőt, de helyette az ő fenekét érte el.
Sehun megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, hogy nem történt baj, míg Mark és én önfeledt hahotázásban törtünk ki. El sem hiszem, hogy ez történik!
- Yah! - kiáltott a bátyámra Hyunah, mire mindenki megrezzent az előszobában.
- Meg akarsz halni?! – ordította Jongin is, ahogy észrevette, hogy a bátyám kezei a barátnője domborulatain pihentek, majd hátrált pár lépést.
- Te akarsz meghalni?! – kontrázott Sehun, miközben felháborodottan végig mutatott Jongin ádámkosztümös testén.
- Sehun, remélem, hogy elég emlékezetes pillanat volt – nevettem tovább, miközben Markot csapkodtam.
- Sooyoung, te csak fogd be – mutatott rám fenyegetőzve. – Ez mind a te hibád.
- Az enyém? – képedtem el. – Neked elmentek otthonról?
- Igenis a tiéd, mert ha te nem lettél volna most itt, akkor nem lett volna baj, hogy Kai miben mászkál és miben nem...
- Édes, ezt inkább tartsd meg a hálószobába - jegyezte meg Hyunah játékosan, miközben végigsimított Jongin arcán.
Hell is other people*. Hát igen, mennyire igaz. Otthon anyám volt a poklom, itt pedig...
- Mi ez a nagy hangzavar? - lépkedett le komótosan az emeletre vezető lépcsőn Haechan. - Jongin-ah nagyon csábítóak a fokhagymáid - jegyezte meg, ahogy végig pillantott az említett felé eső hátsóján. Igen, nadrágon keresztül is, akkor nadrág nélkül?! - Úgy látom, hogy sikerült beköltözni – mosolygott rám, rajta kívül pedig mindenki értetlenül nézett.
