Sooyoung mindössze tizenhat éves, de az élete romokban; az anyja száznyolcvan fokos fordulatot vett; a szülei elváltak; a bátyja Amerikába menekült; ő pedig a kollégium falai közé bújt, de nem sok vigaszra talált.
Napjai szorongással és depresszióv...
Úr isten de imádom ezt a fejezetet! Esküszöm az egyik kedvencem, ha nem a kedvencem *-* Remélem legalább fele annyira szeretni fogjátok, mint én uwu
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- SOOYOUNG -
Szimplán a tény hogy szombat van meleg ölelésbe ringatta a lelkemet. Oldalra fordultam az ágyamban, átöleltem a hosszú szoptatós párnám, igyekeztem visszaaludni, hogy teljes mértékben kihasználjam a hétvége első napját. Minél jobban ki akartam élveznzi az én édes Mamikám által készített dunyha adta meleget. Hirtelen kellemetlen fuvallat vágtatott át az egész testemen, szinte azonnal kirázott a hideg, lábaim automatikusan felhúztam, még a karjaimmal is átöleltem magam, így próbálva védekezni a váratlanul ért időjárás változás ellen.
- Úgy, takargasd csak a meztelen tested – hallottam meg Seolhyun piszkálódó hangját, mire meglepődve ültem fel.
- Te mit keresel itt? – pislogtam rá félig nyitott szemeimmel, mire ciccegve rázni kezdte a fejét.
- Megyünk a vásárra! - Értetlenül széttárta a kezeit. - Duh! Azt hittem mire ideérek, te már tetőtől talpig hódításra készen állsz, és izgatottan fogod várni a délutánt Kaijal, erre csupaszon fetrengsz az ágyadban... Nem tudok rajtad elmenni – dörzsölte a homlokát feszülten.
- Hogy érted, hogy nem tudsz rajtam elmenni? Nagyon jól tudod, hogy imádok aludni – védekeztem.
- De Kait is imádod - felelte csüggedten. - Azt hittem jobban, mint az alvást.
- Seol, az életben meg kell találni az egyensúlyt: az alvásnak megvan a maga ideje, majd Jonginnak is meglesz. - Barátnőm kétkedve nézett rám, de nem hibáztatom, én se hittem volna magamnak, pláne hogy ez egyértelműen hazugság volt. - Ja és az alvással párban van a meleg – sandítottam a még mindig a magasban lévő paplanomra, Seolhyun pedig végre leengedte a takarót, így újra meleg lett.
- Na, kezdj el készülni, én addig kimegyek a srácokhoz. Még jó, hogy tudom, meztelenül alszol, így Junhong kint maradt.
- A fiúk készen vannak már? – tettem fel a kérdést, mielőtt eltűnt volna.
- Dehogyis! Először téged ébresztettelek fel, mert a nőknek köztudottan sok idő kell. Smink meg minden – nézett rám az elválasztó fal másik oldaláról vigyorogva.
- Mióta kell nekem sok idő elkészülni? – fintorogtam.
- Oh Sooyoung! A nagy szerelmeddel készülsz majdhogynem randizni, muszáj kicsípned magad – erősködött.
- Azért szeressen, amilyen vagyok, ne a smink tudásomért. Ami mellesleg nincs is - vetődtem vissza az ágyba legyőzötten.
Barátnőm vigyorogva megrázta a fejét, majd magamra hagyott a szobámban. Rögtön elkezdtem készülni, hogy tényleg ne én legyek az, akire várni kell. Mivel tisztában vagyok a hideggel szembeni tűrőképességemmel, ezért két harisnyát húztam és egy vastag zoknit a földig érő trapéz nadrágom alá. Felülre egy aláöltözőt, arra egy hosszú ujjút és egy bézs garbós pulcsit húztam. Miután elhagytam a szobát gyorsan a szabad fürdőbe rohantam - egy kis vörös rúzs nem árt.
