~Bébicsősz a maffiában~ [BEFEJEZETT]

Epilógus

3 hónappal később

A kertben ültem egy fának dőlve. Ujjaimat végigvezettem a fűszálak között és beugrott egy emlékkép hogy pár hónappal ezelőtt ujjaim barna, göndör tincsekbe túrtak bele. Megráztam a fejemet és elhessegettem a gondolatot. Nem szerettem rá gondolni. Valahányszor eszembe jutott a férfi, és a kapcsolatunk gombóc nőtt a torkomban. A hónapok alatt amit nálunk töltött vakon megbíztam benne, ő pedig mindannyiunkat átvert. Kihasználva éreztem magam. Annenek igaza volt, annyi eszem nem volt hogy a nevére rákérdezzek. Tudom, úgyis hazudott volna róla és az az álneve lett volna csak a válasz amit az apámnak is mondott, mégis feltétel nélkül hittem el neki bármit mondott anélkül hogy tudtam volna mi a vezetékneve. Hülye voltam és naiv. Egy naiv kislány...

Gondolataimból a hátsó ajtóban megjelenő Mikeila szakított ki. Odabattyogott hozzám és leült mellém a fűbe. Március vége volt még csupán, de Miamiban már beköszöntött a tavasz és elég volt csupán egy pulcsi is. Feltűrtem hosszú ujjú felsőmet és a csuklómon lifegő láncra néztem. Nem akartam a Harrytől való papírrepülős medálomat hordani, de amint levettem rossz érzés kerített hatalmába, így inkább csuklóm köré tekertem hogy mégis velem legyen, de azért ne legyen hozzám, vagyis inkább a szívemhez közel. Épp úgy mint a férfi aki adta nekem.

-Minden rendben?-kérdezte legjobb barátnőm, mire én csak bólintottam.

Az utóbbi időben ez így ment. Szótlan voltam mert túl sok minden kavargott bennem. Az eset után pár nappal túlestünk apával egy nehéz beszélgetésen aminek már épp itt volt az ideje. Elmesélte hogy tényleg csak egy egyéjszakás kalandnak vagyok az eredménye és hogy valóban sosem voltak szerelmesek anyával egymásba.

-Emlékszem amikor az anyád megkeresett engem.-emlékezett vissza apa és ajkai mosolyra görbültek.-Teljesen kétségbe volt esve. Elmesélte nekem a helyzetét. Hogy az apja nem csupán egy szállítmányozó cégnek a feje volt, hanem Miami egyik legbefolyásosabb maffia családjának is. Elmondta hogy meg szeretne tartani téged, de ez házasság nélkül lehetetlen. Nekem pedig nem volt senkim. Tudod hogy meséltem hogy a mama és a papa meghaltak tizenéves koromban és onnantól kezdve egy élő rokonom nem volt. És mivel a szüleimet már így is elvesztettem, a még meg sem született gyermekemet nem akartam. Szóval megkértem a kezét és alkut kötöttünk. Eljátszottuk hogy végtelenül szerelmesek vagyunk egymásba és hogy közösen vezetjük a család ügyeit. Persze a nagyapád nem örült neki hogy az édesanyád egy nincstelen senkihez ment feleségül, de mivel már úton voltál nem tehetett semmit és beletörődött. Tudtam hogy viszonya van Desmonddal de nem szóltam érte mert nem érdekelt. Kislányom, bár szerelmes nem voltam, de azért szerettem az anyádat, ő volt a legjobb barátom...-mesélte könnyes szemekkel.

-Beszéltél azóta vele?-nézett rám Mika- Harryvel.

Aprón megráztam fejemet a név hallatán.

-Nem keresett, mondjuk szerintem apa nem is hagyná neki.-rántottam meg a vállaimat.

-Lia, nem hiszem el hogy komolyan nem érdekel téged. Szeret téged ezt te is tudod, különben miért védett volna meg amikor a Stylesok betörtek hozzánk?

-Ki tudja...-bámultam egy lóherét, majd leszakítottam azt.

Még hogy nem érdekelt... Senki nem tudja hogy az első hetekben majd belepusztultam a kíváncsiságba hogy tudjam jól van-e a göndörke. Amikor az anyja le akarta szúrni, sikerült neki, de nem úgy ahogy tervezte. Éppen hogy csak beledöfte a kést a férfi vállába, az apám lelőtte a nőt. Anne vére beterítette a fia arcát és a sokktól amit kapott észre sem vette hogy ő is vérzett, nem is kicsit. Csak arra emlékszem hogy összeesett akárcsak egy zsák. Az apja emberei azonnal kivitték, engem pedig Zaynék hoztak ki. Azóta nem láttam Harryt. Nem tudtam hogy mennyire volt komoly a sérülése, ért-e fontos ideget vagy megúszta-e az egészet. Arról sem tudtam hogy egyáltalán próbálta-e felvenni velem a kapcsolatot. Apa az eddigieknél is durvábban védett a külvilágtól, mint előtte. És nem, nem attól félt hogy a Stylesok ismét rám pályáznának. Miután kiderült hogy az anyám haláláért Anne volt a felelős, Desmonddal tisztázták a helyzetet és békét kötöttek, így már nem volt többé az életem veszélyben. Az egyetlen akitől féltett engem az Harry volt. Zayn mindent elmondott neki rólunk. És tudta hogy ha csak úgy vissza eresztene engem a nagy világba a férfi valószínűleg megpróbálna megkeresni engem.