~Bébicsősz a maffiában~ [BEFEJEZETT]

19.rész

Úgy éreztem hogy a fejem mindjárt szétszakad a fájdalomtól. A szememet próbáltam kinyitni, de az éles fény amit a szobában lévő lámpa adott, erősen megnehezítette ezt. Mikor végre láttam is valamit körbe pillantottam a szobában. Egy székhez voltam kikötve, éppen úgy mint a mellettem még mindig bekábult Harry.

-Harry! Harry, kelj fel!-szólongattam, de semmi.

Kezeimet próbáltam kiszabadítani a kötelek fogságából, mire meghallottam egy ismeretlen női hangot amitől kis híján szívrohamot kaptam.

-Hiába próbálkozol, kés nélkül nem fog menni.-bökött fejével a kötelekre.

Tekintetemet végigvezettem a fogságban esett lányon akit éppen ugyanúgy elkaptak mint minket. Haja világos barna és váll fölé érő volt. Szemei éppen olyan smaragd zöldek voltak akárcsak a göndör hajú férfinak. Talán a húszas évei végén járhatott, esetleg már el is érte a harmincas évei elejét. Ismerős volt, nagyon is, de nem tudtam honnan.

-Ki vagy te és mit akarsz tőlem?-tettem fel neki a kérdéseimet amit így utólag átgondolva elég nagy baromság volt hiszen ő is épp ugyan úgy csapdában volt akárcsak én.

-Nyugi aranyom, nem akarok én tőled semmit, vagyis ez így pontosan nem igaz. De ezt itt, nem én intéztem el, különben sem rajtam sem a hülye öcsémen nem lenne kötél.-válaszolt flegmán, de az utolsó mondatára összeszaladtak a szemöldökeim.

-Az öcséd?-kérdeztem vissza.

-Igen, az öcsém. Gemma vagyok, Harry nővére. Ezek szerint nem mesélt rólam. Igazából meg is értem hiszen azzal csak veszélybe sodorta volna az akciót.-rántott vállat.

Értetlenül néztem rá. Az egész szituáció bizarr volt ahogy megkötözve hallgatom hogy egy idegen nő elmondja nekem hogy Harry testvére, aki mindeközben ki van ütve.

-Várj, mégis milyen akcióról beszélsz? Én ezt nem értem.-ráztam a fejem.

-Na, úgy tűnik Csipkerózsika is kezd magához térni, majd ő elmesél mindent amit csak tudni akarsz.-mosolygott a férfira aki ismét eszméleténél volt.

Harry furán nézett körbe. Ő sem értette hogy mi ez az egész vagy hogy mit keresünk itt. Eljátszotta ugyanazt amit mi már előtte, hogy kezeit rángatva próbált meg kiszabadulni sikertelenül. Végül észrevett minket is, majd teljesen lesápadt. Megszólalni sem tudott, csupán tekintetét kapkodta közöttünk. A lány, mint megtudtam Gemma, csak unottan nézett és várta hogy Harry befejezze azt amit csinál.

-Gemma mégis mi ez az egész?-szegezte a férfi a kérdést testvérének- Megmondtam hogy még szükségem van pár hónapra!

-Te nagyon hülye kajak azt hiszed hogy én kötöztelek meg téged is meg magamat vagy mi?!-csattant fel

-Sssshhhhh...-hallottunk meg magunk mögül egy női hangot.

Mindhárman hátra kaptuk a fejünket ahol egy magas alakot láttunk. Fekete kosztümöt viselt, egy szintén fekete kalappal, ami eltakarta arcát. Megigazította csuklóján kissé lecsúszó kesztyűit majd elénk sétált. Magassarkújának kopogása megtöltötte a parányi szobát. Az előttünk álló személy maga volt az elegancia. Még abban is volt valami elegáns ahogy lábait egymás után téve lépkedett. Elfogott a rettegés és kirázott a hideg ahogy végignéztem rajta. A kalap árnyékából csupán szája látszódott amit vérvörös rúzs terített be. Tudtam ,egyszerűen éreztem hogy nem egy egyszerű elrablóról van itt most szó. Látszott rajta hogy valami többet akart, valami többre készült.

-Gyerekek tudjátok jól hogy nem szeretem ha veszekedtek.-bigyesztette le ajkait.

-Mégis ki maga és mi a frászt akar tőlünk?!-kiabált Gemma.