1.rész

6.4K 142 16
                                    

A szabályok tönkretesznek minket. Gátat szabnak nekünk, és mind tudjuk hogy a fogságban élő lelkek előbb utóbb begúbóznak agyilag. Ígérd meg nekem Lia, sosem hagyod majd hogy úgy bánjanak veled mint egy kalitkába zárt madárkával...

Juliette

Lábaimat gyorsan szedtem a sötét éjszakai hideg utcán. Az eső csöpögött, ezért kisebb, nagyobb pocsojákat kerülgetve kellett megtennem utamat. Kapucnimat fejemen megigazítva néztem hátra, amikor kerék csikorgást hallottam. Selytésem beigazolódott, követtek...
Ahogy gyorsítottam, a kocsi is gyorsabban kezdett hajtani. Hátizsákom pántjai lecsúsztak vállamról egészen könyökömig, de nem volt időm ezzel foglalkozni. Az autó egyre közelebb került hozzám, és már nem tudtam mit tenni. Hirtelen ki csapódott az egyik ajtaja és egy magas férfi szállt ki belőle. Arcát nem láttam a csuklyától, amit viselt, de ahogy felém nézett ő is futni kezdett. Hosszú lábaival hamar utolért engem, és karjaimnál fogva vissza rángatott a kocsihoz. Utolsó esélyként zsebembe nyúltam össze csúkható késemért, amit egy hirtelen mozdulattal támadóm lábába döftem volna, ha nem csavarja ki még időben kezemből. Szívem eszeveszett tempóban dübörgött mellkasomban, mikor belökött az autó hátsó ülésére. A kocsiban csend volt, csak az eső kopogását és szapora lélegzet vételemet lehetett hallani. Azonban mikor megláttam ki is ül az anyósülésen hatalmasat sóhajtottam és a magas férfira néztem, aki idő közben beszállt mellém.

-Normális vagy?! A szívbajt hoztad rám!-nyomtam meg egy gombot, amitől fényesség töltötte be a kis teret

-Megérdemelted, így is örülhetsz, hogy csak ennyit kaptál!-húzta le arcát takaró maszkját

-Apa!-hisztiztem mint egy 5 éves-Felnőtt nő vagyok!

-Lia, 18 vagy! Kiskorú!-nyújtotta felém a pár pillanata elkobzott késemet-Ráadásul ezerszer megmondtam már hogy előbb tereld el a támadód figyelmét és csak utána próbáld meg leszúrni. Még a vak is látta volna hogy volt nálad kés.-dőlt hátra, mire megforgattam szemeimet

-Attól még hogy nem tudok legálisan alkoholt venni ebben az átkozott országban, más kontinensen már teljesen nagykorúnak számítok, például Európában!-akadékoskodtam

-Ameddig az USÁban élünk, az USA szabályait kell be tartanod.

-Te sem tartod be a szabályokat, vagy talán már legális embert ölni?-kérdeztem gúnyosan, mire szúrós pillantást vetett rám

-Egész messze jutottál.-nézett rám a visszapillanttóból Niall téma terelésként

-Niall, ne dícsérd meg azért, mert ismét sikerült titeket kijátszania. Nem az ő érdeme hogy idáig eljutott, a ti hibátok, amiért nem figyeltetek eléggé rá.

-Hogy találtatok rám?-kérdeztem

-Kislányom, nem véletlenül vagyok én a Burrage maffia feje.-húzta ki magát büszkén

-Már nem azért, de az én ötletem volt lenyomozni a mobilját.-szólalt meg a kormánynál ülő barnaság

-Louis!-szólt rá apa, mire akaratlanul is elmosolyodtam

***

-Zayn?-néztem körül, mikor beléptünk a házba és nem találtam sehol sem a fekete hajú férfit

~Bébicsősz a maffiában~ [BEFEJEZETT]Onde histórias criam vida. Descubra agora