~Bébicsősz a maffiában~ [BEFEJEZETT]

8.rész

A féltékenység egyszerre szörnyű és csodálatos. Szörnyű, mert az embert ki lehet vele kergetni még a világból is. És csodálatos, mert aki féltékeny, az nem tudja eltitkolni hogy szeret.

Juliette

-Ams menj be a házba!-szólt rám ismét

Mikeilara néztem, és a fejemmel bólintottam hogy nyugodtan menjen be, minden oké.

-Nem mozdulok egy tapodtat sem ameddig nem mondod el hogy ez mégis mi a szar volt!-fontam keresztbe karjaimat

Úgy tűnt Harry csak egyre idegesebb lett attól hogy még én is ellenkeztem vele. Csípőre tette kezeit, és beharapta ajkait. Fújtatva nézett rám, majd egyszerűen felkapott engem és a vállára rakott.

-Harry tegyél le!-szóltam rá, de nem hatotta meg

Kezeimmel elkezdtem dörömbölni a hátán, és továbbra is kiabáltam a magas férfival, de addig meg sem állt, ameddig fel nem ért a szobámba. Ott lerakott, majd bezárta az ajtót és ismét rám nézett.

-Harry, mi volt ez az egész? Miért csináltad ezt?-kérdeztem már sokadjára, de ő csak szemeit forgatta-Válaszolj már az Istenit!-emeltem fel a hangom, mire ő is kiabálni kezdett

-Azért mert féltelek!-üvöltött, és beleütött a falamba

Hirtelen kitörése rettentően megrémített engem. Megszólalni sem mertem. Tudtam hogy Harry nem bántana, de mégis féltem tőle.

-Te nem láttad hogy hogy nézett rád.-mondta ismét normális hangerővel

-Mint aki meg akar ölni?-kérdeztem szarkasztikusan, mire rám kapta tekintetét, és ismét ki ijesztette belőlem a lelket is

-Ams,-lépett közelebb, mire hátrálni kezdtem- te nem tudod hogy milyen hatással vagy a férfiakra!

Ahogy kimondta ezeket a szavakat leesett hogy miről is van itt szó. Nem azért lett ennyire feszült, mert azt hitte hogy a pizza futár valamilyen beépített ember, aki ártani akar nekem, nem. Ő...

-Te féltékeny vagy.-mondtam ki, mire egyik kezével hajába túrt, én pedig aprón elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá hogy össze tudjam kulcsolni ujjainkat.- Harry, ő csak egy pizza futár akit az életben többször nem fogok látni.

-Nem ha megölöm.-morogta halkan

-Nem gyilkolhatsz le minden férfit aki csak rám néz! Amúgy sem értem hogy miért kellett ekkora felhajtást csapni ezért!-mondtam mire a férfi állkapcsa megfeszült

-Figyelj, egy sokat mutató rövid nadrág van rajtad és egy mély dekoltázsú atléta! Komolyan bevetted ezt a jajj véletlenül leejtettem mindent a földre trükköt? Csak be akart nézni a melltartódba!-kiabált ismét

-És ha még így is van?!-emeltem fel a hangom, és éreztem hogy könnyeim bármelyik pillanatban utat engedhetnek maguknak- Azt hittem megbízol bennem.-suttogtam

Tudta, pontosan tudta, hogy arra gondolok, amit még nem is olyan rég mondott a szobájában. Hogy megbízik bennem.

-Ams, én...-kezdett magyarázkodni, de félbeszakítottam

-Nem érdekel Harry. Nem érdekel...-suttogtam és letöröltem egy könnycseppet arcomról-Menj ki a szobámból.-néztem rá kérlelően, mire bólintott egyet és ahogy kértem kiment

Ágyamhoz rohantam és próbáltam visszafogni a visszafoghatatlant. Zokogni kezdtem. Hangosan és fájdalmasan. Arcomat párnámba fúrtam, hátha így tudom tompítani a hangokat.