Megmondom őszintén, már szinte vágyakoztam a kontrollra, hogy találkozhassak az iszonyú kedves ortopédtechnikusokkal, akik mindig ösztökélnek, mindig vidámak.
Tényleg fantasztikus szokott lenni a légkör, szinte családias. Ugyan a doktornő, sem Feri bácsi nem tudott lejönni vidékre, a többieknek azért ugyanúgy örültem.
A fűző aljából vágattam egy kicsit, ahol már kezdett szűk lenni, a fenekemnél. Fontos jelezni, ha valami kényelmetlen, azért kérdezik és várjàk, hogy miben tudnak segíteni.
Elhalmoztak dicséretekkel a különleges nőnapi kontrollon :D
Röntgent nem csináltattak, de egyre szebb a hátam és legközelebb augusztusban, amikor újra el kell látogatnunk kontrollra, már nem 21, csak 14 óra lesz kötelezően előírt, hiszen 15 és fél évesen már haladok a csontosodás vége felé.
Valamilyen szinten fog hiányozni, ez az igazság.
De ez csakis annak a jele, hogy kiteszek magamért, hatékony a kezelés és máris szebb a gerincem.
YOU ARE READING
A gerincem története
RandomFurcsának találhatjátok ezt a témát. Igen, tényleg a gerincemről fogok írni. Az enyém ugyanis nem átlagos; súlyos gerincferdülésem van. Hogy mire van szükségem, mi is ez a probléma egészen pontosan, az a könyvemből kiderül. A sorstársaim iránti tá...
