A gerincem története

Korzett, új lételem

Még nem írtam le, de a korzett lényege a speciális, egyénre szabott kialakítás. Ahol kitérés van a gerincemben, ott nyomnia kell, a másik irányban hely van hagyva.
Nehéz laikusként érteni, tudom. :)

A lényeg, hogy az én fűzőm a jobb csípőmnél nyom és a bal derekamnál. Azóta, amióta megkaptam, 3 havonta további nyomást helyeznek bele, ha szükséges.

Mindenesetre érdekes viselet. Szorít, nyom, de emellett egyenesen tart, ezt pedig imádom benne. Csodálom a szép testtartást, az egyenességet, amit nyújt.
Az első napokban, mint a képen is látszik, hogy nagyon felhúztam a vállam, ez azóta már nem ilyen, sokkal természetessebben vagyok benne.
Egyébként nem voltam görnyedt soha, dehát azért oldalra elferdülhettem :'D

Őszintén szólva, nem okozott gondot hordani nyilvánosság előtt sem számomra, azonban borzasztó nehéz beismerni azt, hogy a társadalomnak fogalma sincs róla, mi ez, de ennek ellenére számtalanszor hallom, hogy sutyorognak mögöttem, meg tippelnek, milyen baleset érhetett. Komolyan.
Volt, aki azt hitte, karcsúsítani akaron a derekamat.
Néha kedvem lenne odamenni és elmondani nekik mindent, de valaki mindig visszaránt.

Ráadásul ezt fokozom azzal, hogy csak azért is ruhán kívül hordom és büszkén járok-kelek benne. Nyáron a legvészesebb, de csakis a hő miatt, állati meleg van benne.
Feltűnő jelenség vagyok mindenhol emiatt, de hamar megtanultam lekezelni a pillantásokat. Van, ahol kifejezetten jól tud esni, ez emberfüggő.
Amikor egy fontos személy szemérmesen lesi rajtam, aztán amikor észreveszi, hogy látom hogy néz, annál bájosabb szituáció nem volt. Próbált diszkrét lenni, de állandóan megérzem, ha bárki rámtekint, úgyhogy nem volt esélye.

Az iskolában nem volt vele problémám, a bámulás mértéke is csökkent, amíg mindenki megszokta, hogy én mostmár fűzővel vagyok teljes. Első napokon nagy visszhangom volt, de pár nap és túllépett rajta mindenki. Persze ezzel én így vagyok, de biztosan van, aki máshogy dolgozza fel a környezetével együtt.

A hivatalos titulusom gyógyászati segédeszköztől függő beteg. Olyan ijesztően hangzik. Furcsa, máskor azt gondolom, semmiben nem különbözök, csak egy páncélt viselek.

Megpróbáltam a pozitív oldalát nézni az egész ügynek, és egész sok előnyt találtam, miért jó korzettesnek lenni.
- Első és legfontosabb, meggyógyít. Vele lehetőségem van egészségessé válni, erre vágyom.
- Ingyen buszozok, kedvezményesen használok más tömegközlekedési eszközöket is, hála a közgyógy-igazolványomnak.
- Nem kell részt vennem tesiórán
- Miatta, a kórházi gyógytorna és egyéb kiruccanások miatt több kedves barátot ismertem meg
- Inspirálok másokat, hogy vállalják fel, bármiben is különböznek. Ösztönzöm a sorstársaimat, merjék kívül hordani a fűzőt.
- Könnyen megjegyeznek. Ez jól tud jönni, higgyétek el ;)
- Nem kell cipekednem sehol semmilyen körülmények között
- Önkifejezés; lehet rá bármit írni, rajzolni. Én írni szoktam, idézeteket, neveket.

És el is lehet nevezni!
Az én korzettem a Büchner nevet viseli. Sztorija is van a névnek, az első Színházi előadás, amit láttam benne a nyáron, a Tanár úr kérem volt, benne szerepelt Büchner, akit az egyik kedvenc helyi színészem személyesített meg.

Sajnos azonban a korzett miatt számos ruha viseléséről kell lemondanom. De legalább jöhetett egy ruhatárfrissítés, és ugyan én nem vagyok egy vásárolgatós típus, aki viszont az, könnyebben megbarátkozik így a helyzettel.
Fel kell találnunk magunkat, ugyanis nem lehet bármivel hordani a fűzőt.
Én a magasderekú farmert javaslom, az nem szokott csúszkálni alatta, pólóból lehetőleg pamutot.

Hamar megtanultam egyedül helyesen fel és levenni. Én szét szoktam feszíteni, mint az ortopédtechnikus mutatta, de ehhez kell egy fizikum, ha nem annyira megy így, általában úgy szokták fűzős ismerőseim felvenni, mintha szoknya lenne, így magukra húzzák. Nekem túl széles a csípőm ehhez :D

S hogy mit a legnehezebb megtenni fűzőben?
Megmondom nektek; cipőfűzőt kötni! :D