(A belinkelt finn zene egy mestermű amit mindenképpen meg kellett osztanom)
A mai fejezet központja egy örömteli közlemény!
Hétfőn, azaz május 17-én kellett visszamennem újra ortopédiai kontrollra.10-től 3-ig kitartóan garázdálkodtunk a kórházban apukámmal. Ő a rendelő ajtaja előtt maradt hogy hallja ha szólítanak, de ülőhely csak messzebb volt úgyhogy én lecövekeltem. Vittem magammal egy gyönyörű könyvet, az Aranybohóc a porondon-t, ami azért kiragadott a kórházi hangulatból, bámészkodtam szerte szét, néztem az oltásra igyekvő embereket. Szóval igyekeztem a fülledt meleghez képest elszórakoztatni magam.
(A most következő részletnek nincs túl sok köze a gerincemhez, de a kórháznak és az emberek ottani mentalitásának van, úgyhogy leírtam. Ha nem érdekelne ez a rész, akkor csak lapozd át a dőlt betűs részt)
Bocsássatok meg de meg kell említenem hogy az SZTK ablakait lehetetlen volt kinyitni úgyhogy néhol ájulásközeli állapotban, de átvészeltük a várakozást. Magyar egészségügy, kérem szépen.
Úgy, hogy szinte második otthonom a kórház (nemrégegy kisebb lovasbaleset miatt hetente kellett visszamennem a lábszáramon zúzódással... nem kívánom senkinek azt a rengeteg várakozást az embertömegben a traumatológián) már megszoktam ezt az állapotot.
A lehető legidegesítőbb bácsika szemelt ki magának "szomszédnak". A bácsi meglátta a könyvemet és nem kedves Megjegyzést tett nekem a Richter családra. Arra a családra, akikről szinte minden publikus információval tisztában vagyok. Nem tudom, ki mennyire ismeri őket, de maradjunk annyiban, hogy ők Magyarországon az utolsó minőségi(!) cirkuszművészetet éltető dinasztia, akikre én nagyon felnézek, a lovas közös nevező miatt is. Eléggé tud fájni velük kapcsolatban az általánosítás amivel szembe kell nézniük.
Elég csúnyán nézhettem a férfire
. Nagyon nehezen viselem ezekben a helyzetekben a kritikát. Ez úgy esett, mintha rólam beszélt volna bunkón. Főleg mert tudjátok, van az, amikor tudod az igazságot egy adott témáról, mégsem sokan hisznek neked...Ez borzalmas. Főleg ha ezzel a kórházban is szembesülni kell, mikor az ember épp a háta közepére sem kívánná ezt ilyenkor.A bácsi szerencsére nemsokára sorra került. Nehézkesen telt tovább az idő és kicsit rosszabb szájízzel vártam tovább.
Off topik vége
Körülbelül 11 óra körül végeztem a röntgennel, ahol kifogtam talán az egyetlen női radiológust nagy szerencsémre. Az orvosom pedig ezalatt elkezdett operálni, úgyhogy majdnem 4 órát vártunk rá.
Maszkban végig hatalmas önfegyelmre volt szükség, de amikor végre eljött a pillanat, a várakozás minden egyes unalmas, kellemetlen momentuma értelmet nyert. Az ágyéki görbületem
!!!10!!!
fok alá csökkent. Már megint el lettem halmozva dicséretekkel, és ezt most meg is értem. Ez brutális mértékű javulás! A huszonnyolchoz képest meg pláne.
Konkrétan az ágyéki görbületem, ami durvább volt, rohamos javulásba kezdett. Már a hátit is lehagyta, ami most 15 fok körül van.
Ahhoz képest, hogy már a szinten tartás is mondhatni örömteli eredmény lett volna, el sem hiszem, hogy ennyit javítottam rajta.De mint azt már leírtam rengeteg munkám van benne. Sok órányi Schroth, egész napos fűzőhordás...
És megvan az eredménye.
Hihetetlenül boldog vagyok, egyelőre ezt ki sem tudom fejezni úgy, hogy méltó legyen az érzéseimhez. Ez ami igazán fontos volt nekem az elmúlt időszakban.A bal oldali 2020 január, a jobb oldali mostani.
Örülök az újabb megerősítésnek, hogy jó úton haladok. Remélem ezzel is példát tudok állítani a nálam bizonytalanabb korzettesek számára.
Június 7-én jelentkezem az újabb fejezettel, melyben az új fűzőmintavételemről fogok írni.
Valószínűleg lassan köszönhetjük Büchner 2-t, ugyanis a jelenlegi fűzőmet több, mint valószínű, hogy kinőttem (vagy híztam haha).Addig is kitartás mindenki!
Nem sok van már hátra az iskolából.♡
STAI LEGGENDO
A gerincem története
CasualeFurcsának találhatjátok ezt a témát. Igen, tényleg a gerincemről fogok írni. Az enyém ugyanis nem átlagos; súlyos gerincferdülésem van. Hogy mire van szükségem, mi is ez a probléma egészen pontosan, az a könyvemből kiderül. A sorstársaim iránti tá...