A gerincem története

Mintavétel 2.0

Sziasztok!

Itt is lennék a várva-várt hírekkel. A Salusok már reggel megérkeztek Kisvárdára, hogy a vonzáskörzetben lévő betegeket fogadják. Kisvárda kedves kis város, de a kórház egy kész labirintus. Legalábbis mi apukámmal képesek voltunk megint eltévedni, a gyermekrehab felé vezető úton, végül fűzős-sorstárs fiú és anyukája sietttek segítségünkre.

Csupán hárman tartózkodtak a váróban.
Nagyon kevés fűzős fiú van. Valahogy genetikailag kevesebbeknél alakul ki, de most a váróban rajtam kívül mindenki fiú volt, szóval ez mondhatni történelmi pillanat volt, ahol az arányok megfordultak. Nevettük is :)

Itt már nem kellett sokat várakozni,kb 10 percig olvastam a váróban, màr szólítottak is. Ott volt Feri bácsi, akivel nagyon szeretek mindig találkozni.
Van egy kisugárzása, ami megszépíti a napot és meghozza az életkedvet.
Példaértékű EMBER. Ma is jót beszélgettünk a nyelvekről.

A Salusban mindig a legszebb, hogy nem csak szakszerű orvosi ellátásban részesítenek, emberszámba is vesznek, és megajándékoznak jó poénokkal is, ha arra szükség van.
Velem például elhitették, hogy a pódium ami körbefordul, gyorsabb lett, és valakit a bordásfalról szedtek le (jó ez így nem vicces, de ott az volt :D)

Most egy gyakornok lány volt, aki levette a mintát ugyanazzal a módszerrel, amivel az elsőt. Közben beszélgettünk a Szarvasokról 😅.

Életem egyik legnagyobb dicsérete volt, amikor a doktornő azt mondta, ezt az eredményt reklàmozni kéne. Nagyon büszkék voltak, de én is. Ez csapatmunka, ahol én, a szüleim, a gyógytornász, az orvosok, az ortopéd műszerész, a masszőr összedolgozik.

Mintha a gerincem egy színdarab lenne, én a színész, az orvos a rendező, az ortopéd műszerész a jelmeztervező, a szüleim a súgók, a gyógytornász a koreográfus, a masszőr pedig a sminkes.
Ez a legjobb hasonlat :D