A 66-os út

1. fejezet

Bucky kibámult a bérelt furgon kissé poros ablakán, miközben a „born tor run" szólt a háttérben. ~Roadmovie feelinges az egész. Country zene és a 40 fokos sivatag fojtogató melege, csak a végtelen országút, a néha-néha felbukkanó benzinkutak vagy kisvárosok. Egész megnyugtató. Végre egy kis szabadság. Most legalább nem kell egész nap a Steve-éket kerülgetnem az Avengers központban, mint egy szobafogságban lévő kiskölyöknek. Egy vicc volt az egész. Értem én, hogy nem lenne bölcs emberek közé mennem a hátteremmel, de Wakandában egész jól helyretettek, és képes vagyok nem „feltűnősködni".~ Idegesen kifújta a levegőt.~ Eddig is kihúztam valahogy önállóan. Ha nem lenne ez a Los Angeles-i össznépi konferencia nem is tudom, hogy oldanám meg a magánügyeimet. Tudom, Steve vigyázni akar az ő öreg és esendő cimborájára, régen én is ezt csináltam, asztmás kis Stevie, mindig bizonygatta, hogy ő bizony teljes mértékben rendben van, nincs neki szüksége semmi segítségre vagy gyógyszerre... mindig ott feküdtem az ágya mellett mikor lázas volt ...olyanok voltunk, mint a testvérek. De az idők vátoznak, és nincs szüksége már rám úgy, mint annak idején.~ Gondterhelten dobolt egyet ujjaival a kormánykeréken.

- Normal. - szólalt meg hirtelen Loki.

- Hm?- Bucky a mellette ülő férfira sandított, akiről majdnem teljesen megfeledkezett.

- A település neve. - mutatott a táblára az isten. - Odafigyelhetnél az útra is, nem lenne túl praktikus karambolózni. Nem mintha komoly bajunk lenne NEKÜNK egy frontális ütközéstől, de lehet, hogy egy cseppet figyelemfelkeltő lenne...

Bucky csak vállat vont és próbált továbbra sem tudomást venni a fekete hajú férfiról.~Akinek normális vezetékneve sincs. Vagy normális ruhái. Vagy normális bármilye. És aki kizsarolta, hogy vele jöhessen, mert különben elmondta volna Steveknek, hogy az egyik Hydrás agymosóját megy kinyírni.~

- Hát igen, már én is eléggé untam a bezártságot a kis barátaid „központjában".- mondta Loki ártatlan fejet vágva- és hát hangosan gondolkodsz- fölényes vigyorral az arcán folytatta- Nem hagyhattam ki. És nem mondhatod, hogy nem vagyok jobb társaság, mint Stark és a talpnyalói??

- Csodálatos. - mondta Bucky a legszarkasztikusabb hangján. ~Csak ne basszon el semmit, mert akkor ő is megy a Hydrás köcsög után. Egyáltalán, hogy nem tűnt fel Steveknek, hogy miután bejelentette, hogy mindenkori nagy álma végigfurikázni a híres 66-os úton, és ha már úgyis arrafele van a konferencia, akkor ő majd terápiás célzattal - hogy újra magába szívja Amerika igaz lelkületét- egyedül végigautózza. Azt mondjuk elfelejtette megemlíteni, hogy pont útba esik egy bizonyos ember tartózkodási helye.~

- Egész hihető alibi-vágott közbe gondolatmenetébe Loki, miközben a lehető legtermészetesebb módon felpakolta lábait a kocsi műszerfalára.

- Megtennéd, hogy kimászol a fejemből?!- háborodott fel Bucky- És megtennéd, hogy nem koszolod össze még jobban az autót?!

- Ó, én csak megpróbálok asszimilálódni. - vigyorodott el Loki.- Talán nem tűnők elég amerikainak?- mutatott végig magán egy elégedett grimasz kíséretében a potyautasa.

Bucky a csínytevőre sandított, aki most tűrhetően normálisan nézett ki. Zöld rövidujjú póló és fekete szűkszárú farmer volt rajta.~Nálam mindenesetre emberibben néz ki.~ Végignézett saját kopott farmerén és az elnyűtt pólón, ami valami oknál fogva biztonságérzetet nyújtott, szóval nem sokszor cserélte.

- Mmm. Felettébb kulturált. - grimaszolt az isten. Szegecselt bakancsa még mindig a műszerfalon pihent. Bucky egy laza mozdulattal lesöpörte a lábait onnan, mire az asgardi felszisszent.

- Mondtam, hogy szedd le a lábad! Meg hogy szállj ki a fejemből! - dörrent fel idegesen a fémkarú férfi.

- Jól van, jól van.