A 66-os út

7. fejezet

Az elkövetkezendő óra felettébb kellemes hangulatban telt. Bucky egy albumnyi számot énekelt fel, amit a mellette ülő isten jóízűen hallgatott csukott szemmel hátradőlve az ülésen. Mindkét férfi gondolatai nyugodtabb vizekre eveztek, és az ének abbamaradása után is nyugodalmas, idilli csendben folyt az útjuk. Már-már olyan volt, mintha két jóbarát kocsikázna együtt a végtelenbe, akiknek már nem is kell egymáshoz szólniuk, hogy jól érezzék magukat a másik társaságában. Ezt mindketten furcsállták titokban, és meg is jegyezték magukban, de mintha beletörődtek volna a hasonló problémák hatására kialakult kinemmondott szimpátiába. Ezt persze Bucky soha nem akarta volna beismerni magának, de mivel a mellette ülő férfi rendelkezett a gondolatolvasás képességével, így kénytelen volt szembesülni ezzel.

~Érdekes, hogy ezt nem dörgöli az orrom alá. Pedig ez kifejezetten olyan dolog, amivel vissza lehetne élni.~ gondolkozott el a barna hajú férfi. Oldalra sandítva látta, hogy Loki a messzeségbe mered és mintha nagyon mélyen a saját gondolatai között járna, nem is hallva min tipródik a kormánynál ülő fémkarú férfi. Csak a szája szegletében játszott egy icipici mosoly, ami az ellenkezőjéről tanúskodott. Mégsem szólt semmit, csak bámult ki tovább az ablakon, hagyva hogy hajába kapjon a szél.

Az órák ebben a nyugis csendben szálltak, míg felkiálltva Loki meg nem törte ezt:

-Foss!-

-Mi?.-kérdezte megzavarodva Bucky.

-A település neve. Foss.-válaszolta Loki affektálva, mintha valami nyilvánvalóan felháborító dolog történt volna.-Ki ad ilyen fos nevet a városnak.-vigyorodott el saját szóviccén.

Bucky csak szétjőve az életről kifújta a levegőt.-Hát. Ez egy jó SZAR poén volt.-

Majd mindketten felnevettek, mint a gyerekek. ~Istenem, mikor lettem ilyen infantilis ezzel köcsöggel.~

-Ne engem kérdezz Barnes, nem tudom. De örülök, hogy már birtokos esetbe teszel. –kacsintott rá kekeckedve a fekete hajú.

-Aaa- nézett fel az égre fájdalmasan Bucky.-Hogy neked tönkre kell baszni minden elviselhetőbb pillanatot.-

-Nem csak tönkre Barnes. Nem csak tönkre.- mondta szemöldökemelgetve az isten, majd jóízűen felnevetett.-Amúgy, az elmúlt x órában a szörnyű városneveken háborogtam. Undorító. Mármint az emberek, miért ilyen borzalmasak dolgok elnevezésében? Quapaw, Commerce, Dotyville, Narcissa, Bushyhead, Foyil, Sequoyah, Verdigris, Catoosa, Tulsa, Sapulpa, Depew, Chandler, Warwick, Luther, Warr Acres, Yukon, El Reno, Calumet, Hydro, Weatherford, Clinton, Foss, Canute, Elk City, Sayre, Hext, Erick, Texola. – darálta egyszuszra Loki a városok neveit, majd zihálva kifújta a levegőt és jelentőségteljesen a mellette ülőre nézett.

Bucky csak felvonta szemöldökét és a hitetlenkedve az istenre nézett.

-Te tényleg ezen pattogsz órák óta? Nemhiszlek el.- fogta a fejét fájdalmasan.

-Hé. Mindenkinek vannak ilyen irritációi az életben. Ezek a nevek fájnak a lelkemnek. Olyanok mintha Barton találta volna ki őket. Undorító.

-Ennél csak sokkal rákabb településnevek vannak. Csak tájékoztatlak. Ha még sokáig maradsz a Földön, úgyis szembesülsz velük.

-Remek.-

-Ja.-

Bucky csak magában nevetgélt az isten hülyeségein, miközben Loki nyilvánosan megsértődött ezen a viselkedésen, és újfent duzzogni kzedett.

-Tudod Barnes. Nem jársz jól, ha nagyon besértődök.- nézett rá meghatározhatatlan tekintettel.

Bucky csak hangosan kifújta a levegőt.-Oké, jó. Akkor mit szólsz, nincs kedved, megállni mondjuk annál a speckó fánkozónál ami a környéken van? DrÁGáM. – affektálta a férfi a lehető legironikusabb hangján.

-Awww igen, szívem, máris kiengeszteltél.-pillogott Loki oldalra biccentve a fejét, direkt ignorálva a másik iróniáját, még jobban kikészítve ezzel.

~Jézusom, miért csinálom ezt magammal.~ gondolta fájdalmasan Bucky.

-Hmmm talán, mert te se tudsz élni a fájdalom nélkül, drágám.-pislogott továbbra is rá ál-ártatlanul a csínytevő.

-Pedig milyen jó is lenne.-

A fánkozó tényleg nagyon fasza volt. Emberfej méretű fánkokat árultak, amik lekvárral voltak töltve és sűrű cukormázba voltak forgatva. Egy átlagos ember maximum egy darab megevésére lett volna képes, hőseink viszont egy tucatot bepusztítottak közösen az eladó néni teljes meghökkenésére.

-Túl jó formába vagytok fiúkák, hogy ennyit tudjatok enni, és ne legyen egy kis plusz fognivaló rajtatok.-szúrta oda nekik a pult mögül a nő, aki egyértelműen irigy volt főhőseink eme képességére.-Talán nem ad nektek enni otthon anyátok?-kérdezte offenzíven, mikor a két férfi elindult a kijárat felé.

Loki csak visszanézett a válla mögül és a lehető leglenézőbb hangnemben ezt mondta: -Tudja, az anyáink már sajnálatos módon nem élnek, úgyhogy igazán nem illendő ilyeneket felhozni, én a maga helyében most nagyon szégyellném magam. De magát elnézve, látszik, hogy még él az anyja.-

Majd becsapta maga mögött az ajtót és drámaian a kocsihoz vonult.

-Au.-mondta Bucky.-Ez egy kicsit erős volt.-sandított az istenre.

-Megérdemelte.-

-Ok. Akarsz beszélni róla?-

Loki felemelve a szemöldökét vigyorogva Buckyhoz fordult.

-Uuuu lelkizni akarsz Barnes? Akkor vegyünk pár sört.-