A 66-os út

12. fejezet

Másnap délelőtt már Los Angeles közelében autóztak. Mint eddig végig, most is szólt a zene és a két férfi elégedetten mosolyogva bámult ki az ablakon. A sok fura dolog ellenére Bucky úgy érezte kellemesen telt az utazás, sőt talán ez volt élete legjobb útja.

Loki egy félmosollyal odafordult hozzá.- Tényleg te vagy a legelviselhetőbb a csipet csapatban. Őszintén.-

-Köszönöm, micsoda megtiszteltetés.-mondta szemforgatva Bucky, de egy vigyor bujkált a szája szegletében. - Ugye tudod, hogy egy zakkant állat vagy?-

-Hm ki tudja.-tettetett elgondolkozást a fekete hajú.- Ez az egész csak terápiás célzattal történik Barnes, egy nagy terápia ez az út.-

-Ez volt a tanulság?-kérdi nevetve Bucky.

-Oh drága James-kezd bele drámaian Loki.-Csak gondolj bele, minden szimbolikus. Ez az út a sötét múlt lezárása, és önmagad elfogadása volt. Nézd, az univerzum jelképekkel kommunikál velünk. Varázslatos.-gesztikulál a levegőbe a csínytevő.-Meg amúgy is. Végre van egy közös titkunk, amit érdemes megőrizni.- kuncogja kacsintva egyet.

-Továbbra is zakkant vagy.-néz rá fejcsóválva Bucky.

-De igazam van.- mondja egy győzedelmes mosoly kíséretében az isten.

-Talán.-válaszolja az egykori tél katonája, majd maxra tekeri a hangerőt, hogy Willie Nelsontól az 'On the road again töltse be a teret, és végre hagyja, hogy teljesen eltöltse a szabadság érzése.