6. fejezet

111 9 0
                                    

A következő órák beszéd nélkül teltek, csak az egykori tél katona roadtrip music playlistje szólt, klasszikus sivatagi utazós számokkal, mint a Sweet home alabama, Truckin' , Graceland, Im gonna be 500 miles. Bucky a zene ritmusára dobolt ujjaival a kormánykeréken, és élvezte, hogy nem kell megszólalnia, nem várja el tőle az asgardi férfi, hogy illemből meg kelljen törnie ezt az idilli csendet, hogy aztán csak kínos és közhelyes beszélgetést imitáljanak.~ Igaz, hogy amikor megszólalt az isten, abban, nem volt köszönet, de szerencsére az csak 3 óránként egyszer következik be.~

-Ugye tudod, hogy sokkal rosszabb is lehetnék.-szúrta oda a fekete hajú, miközben keresztbe tett karral kibámult az ablakon.

-Tisztában vagyok vele.-mondta unott hangon Bucky ujjaival továbbra is dobolva. ~Azt hiszem, kezd egyre kevésbé irritálni. Vagy már ennyire érzéketlen lettem erre a viselkedésre?~

Loki felnevetett és felpakolta lábait a műszerfalra.-Ne provokáld ki magad ellen az istenek haragját Barnes. Még a végén kihívásnak veszem és EXTRA „kedves" leszek veled.-pislogott felé gonosz tekintettel.

-Inkább ne.-sóhajtott fel megadóan Barnes. -Amúgy meg, lábak.-sandított a műszerfalon pihenő bakancsokra, majd egy könnyű mozdulattal lesöpörte őket onnan.

-Pff Barnes...ne legyél már ilyen kényes a kocsidra. Eleve nem is a tied ez a roncs.-mondta Loki a lehető legundorodottabb hangnemben.-Ez a földi férfiaknak miért mániájuk, nem is értem.

-Te meg a ruhák megszállotja vagy.-forgatta meg a szemét Bucky.-New Yorkban is láttam milyen puccos göncökben flangálsz.-~Undorító.~

Erre a gondolatára, Loki mintha jéggé dermedt volna, majd ijesztően lassan a barna hajú férfi felé fordult és a legélesebb hangnemben elkezdte leteremteni. Bucky egyből érezte, hogy ezt nagyon nem szabadott volna hangosan gondolnia.

-James. Buchanan. Barnes.-sziszegte.-Én? Én nézek ki undorítón. Én? Az elsőosztályú ruháimmal. És ezt mondod te? Te? Aki napok óta nem cserélt ruhát! Aki egy darab komfortpólót hord az egész út alatt. De én vagyok az undorító, mert adok magamra. Már pardon, de te nézel ki úgy, mint egy darab szar!-sivította. A kiakadása végére teljesen kivörösödött és zihált a csínytevő.

Bucky csak ült és nézte ledöbbenve, majd elkezdett kacagni. Erre a reakcióra Loki teljesen kizökkent és csak kérdő tekintettel bámulta a mellette nevető férfit, akinek már majdnem a könnyei folytak.

-Ah Jézus, de rég veszekedtek velem ilyen apró-cseprő faszságokon.-nevetett Barnes és a hajába túrt.

A még mindig megzavarodott Loki leplezve kizökkenését, a mellette ülő mozdulatát egy furcsa mosollyal konstatálta.- Jó nem nézel ki olyan szarul... Drágám.- Majd huncutul kacsintott egyet.

Bucky csak hangosan kifújta a levegőt.-Hogy te mennyire imádsz cukkoli másokat.-

-Csak akiket szeretek. Vagy utálok. Vagy mindkettő.-válaszolta ártatlan hangon az isten.

-Najó, hallgassunk inább zenét.-mondta a fémkarú férfi és feltekerte a hangerőt.

-Hála ég nem tűnsz annak az énekelgetős embernek.-sandított rá az isten.

-Pedig egyszer régen az voltam.-vigyorodott el a nosztalgikus emlékek hatására Bucky.

-Ne, Barnes, ne mond, hogy te tényleg tudsz énekelni.-hüledezett Loki.-Műsort!-parancsolta, mint egy akaratos gyerek.

-Nem fogok énekelni.-nézett rá a csínytevőre felháborodottan és zavartan a barna hajú férfi.-És mi az hogy „Műsort!"

-Ha ez egy terápiás út, akkor terápiás énekelned kell Barnes. Csak ignorálj ugyanúgy, mint ahogy eddig is tetted.-mondta halálos nyugalommal Loki és kényelmes pozícióba helyezkedett az ülésen.

Bucky nagyot sóhajtott. ~Végülis. Úgyis annyi rákot tudna már rólam pletykálni. Igazából, már nem számít. Lehet segítene is. Ha tényleg változtatni akarok és gyógyulni...~

-Ezaz Barnes, győzd meg magad.-tapsikolt Loki.

-Azért ne élvezd ennyire.-forgatta meg a szemét Barnes, majd mégfeljebb tekerte a hangot a rádión.

„Well, I'm running down the road
Tryin' to loosen my load
I've got seven women on my mind
Four that wanna own me
Two that wanna stone me
One says she's a friend of mine

Az első versszak után elengedte magát Bucky és tisztábban kezdett énekelni, átadva magát a zenének, mindezt Loki lélegzetvisszafojtva nézte egy elégedett mosoly kíséretében.

Take it easy
Take it easy
Don't let the sound of your own wheels
Drive you crazy

Lighten up while you still can
Don't even try to understand
Just find a place to make your stand
And take it easy

A sorok egyre könnyedebben hagyták el a tél katona száját és az utolsó versszakra teljesen felsejlett az egykori Brooklyn-i srác képe, aki Steve-vel szökött fel villamosokra, hogy a városi éjszaka végtelenjét róják és ne törődjenek semmivel.

We may lose, and we may win
Though we will never be here again
So open up, I'm climbin' in
So take it easy ...."

Mikor befejeződött a szám, mindketten csillogó szemekkel bámultak maguk elé percekig a némaságba, tekintetükkel ismét a régi szép emlékeket kutatva.

-Na...-szedte össze gondolatait Loki.-Nem is énekelsz olyan rosszul. Jól esett a lelkednek, igaz?

-Igen...-válaszolta Bucky kissé kipirulva.

-Csodás, akkor énekelhetsz még pár számot.-vigyorodott el az isten.-Ezt szívesebben hallgatom, mint az önmarcangoló gondolataid.-

-Hm , tudod mit? Legyen.-És berakta a Don't stop belivin'-t majd elkezdett rá teli torokból énekelni, és hosszú idő óta először igazán szabadnak érezte magát.

„Just a small town girl
Livin' in a lonely world
She took the midnight train goin' anywhere
Just a city boy...."


Eagles- Take it easy

Journey-Don't Stop Believin'

A 66-os útWhere stories live. Discover now