A 66-os út

4. fejezet

-Megállhattunk volna egy kevésbé puccos motelben.- Nézett fel Loki viszolyogva az élénk neon színnel kivilágított táblára.- Olyan mintha egy karikatúra lenne ez a hely. Nem is értem, hogy tudják ezt komolyan venni az emberek.

- Tartanunk kell magunkat a tervhez, és ehhez olyan helyekre is kell menni, amik beillenek a mesébe. A teljes körű élményhez a "legautentikusabb" helyeken kell megszállni.- mondta Bucky nyílt undorral a hangjában.-Magamtól én sem jönnék erre a helyre. -

-Nem az lenne a legautentikusabb, ha le lenne tépkedve a tapéta meg ondó lenne az ágyneműbe száradva?- kérdezte a fekete hajú tudálékosan.

-De. És azt lehet jobban is viselném, mint ezt.- válaszolta keserű mosollyal Bucky.

-Tényleg Barnes?- fordult felé perverzen vigyorogva az isten.

-Ne gondolj rosszra.-sóhajtott fel a férfi.

-Nem én vagyok az egyetlen, aki erre gondolt - kopogtatta meg a homlokát Loki, a gondolatolvasásra emlékeztetve a másikat.

Pár másodperc csend után győzedelmesen felnevetett az isten - Háhá elképzelted!-

Bucky szemforgatás kíséretében hozzávágta a térképet- Undorító vagy.-

-Na, menjünk chekkoljunk be. – szállt ki hirtelen a kocsiból a barna hajú.

-Ne duzzogj már drágám. - pislogott ártatlanul Loki- De örülök, hogy te is úgy képzelted, hogy én vagyok alul. Nem mintha problémám lenne fordítva, de ugye mindenkinek van preferen..

Mielőtt befejezhette volna a mondatot a fémkarú férfi torkon ragadta és felkente a kocsi oldalára a csínytevés istenét.

-Najó. Ide figyelj. Ne hívj drágámnak. Ne hívj sehogy se igazából. Szállj. Ki. A. Fejemből. Azt mondtam addig foglak elviselni és életben hagyni, amíg nem hívod fel magunkra a figyelmet és nem teszel nekem keresztbe. - izomból megrázta az isten és szikrákat szóró szemmel a zöld szemekbe bámult. - Megértetted?

Loki mintha nem is törődne az fenyegetéssel, sőt mintha rettentően élvezné is, csak oldalra billentette a fejét és lágy hangon megszólalt.

-Gondold végig Barnes. Kettesben utazik két felnőtt férfi. Szerinted mit gondolnak rólunk emberek? Attól még hogy mindkettőnknek hosszú sötét haja van, nyilvánvaló hogy nem vagyunk rokonok. Majdnemhogy szeretőknél is többnek tűnhetünk, mert az egyik legpuccosabb motelbe viszel. Most épp te vagy az, aki feltűnő. Én csak beépülök és játszom a szerepet, ami a leghihetőbb ebben a szituációban. És nem tudom, szerintem nem szokás fojtogatni a párod. Mármint nem a nyílt színen. - kacsintott a férfi és ügyesen kifordult a ledöbbent katona szorításából.

-Gyere szívem, chekkoljunk be! - indult meg magabiztos léptekkel a bejárat fele az isten, de azért kajánul hátrapillantott a sokkos férfira.

Este további része konfliktusmentesen telt. Bucky szándékosan tudomást sem vett a gúnyos asgardiról, aki látványosan élvezte, hogy ennyire kiborította útitársát. Csevegett a portással és mintha teátrális mozdulatival és hanghordozásával biztossá akarta volna tenni, hogy ők bizony Buckyval igenis egy párt alkotnak. Miután megkapták a szobakulcsot, Barnes bevágta a cuccait a sarokba és levetődött a jobb oldali ágyra, makacsul becsukta a szemét és a leghangosabb belső hangján ezt mondta ~Alszok~

-Gondolkoztam, hogy megtrükkölöm a rendszert, hogy hitvesi ágyat kapjunk, de úgy gondoltam az még korai lenne.-nevetett fel cinkosan az isten, miközben elterült a másik ágyon.- Egyelőre még igényt tartanék az életemre, meg ilyenek.

~Alszok~

Bucky egész este rémálmok között hánykolódott. Esténként még mindig kísértette a múlt, és úgy érezte ez örökké így lesz, vagy legalábbis addig, amíg le nem számol régi megrontóival, akik kicsúsztak az igazságszolgáltatás karmai közül, a pénzük, hatalmuk, vagy tudásuk miatt. Reménykedett benne, ha végez velük, akkor végre egy kis békét lel, és nem fogják a múlt démonai ennyire kísérteni.

Loki nem tudott aludni a valaha volt Tél katonája traumatikus emléksikolyaitól, amik az ő fejébe is beférkőztek. Már túl sok időt töltöttek kettesben, emiatt nagyon ráhangolódott az ember gondolataira és most nem tudta kizárni annak rémálmait. Csak ült az ágyon és az öntudatlanul vergődő férfit bámulta.

-Talán holnaptól kicsit kedvesebb leszek veled.-suttogta.