A 66-os út

5. fejezet

Másnap kora reggel már kocsikáztak is tovább egy-egy liter kávé kíséretében. Mindketten némán bámultak ki az ablakon, gondolataikba feledkezve, mellettük kisebb nagyobb jellegzetes belső amerikai települések suhantak el.

-Meg kéne állni a Rainbow bridge-nél.-szólalt meg Loki.

-Miért is?- vonta fel a szemöldökét a volánnál ülő barna hajú férfi.

-Egy: Mert most „turisták" vagyunk-macskakörmözött a levegőbe.-És a turisták nem végigrohanják az utazást, hanem megállnak helyeken, csinálnak képeket, vesznek drága rákokat. Tudod. – nézett rá okoskodva az isten.

-És mi a kettő?- kérdezte gyanakodva Bucky.

A csínytevés istene cinkosan elmosolyodott.- Tudod, Rainbow bridge, olyan volt Asgardban is. Le akarom fotózni, hogy Thornak azt mondhassam, „Megtaláltam a szivárvány hidat fivérem", és amikor elhiszi hogy tényleg igaz lehet, csak elérakom a képet és azt mondom: „Persze csak a ratyi földi verziót, sajnos ez nem visz sehova se, nem tudom mire számítottál."

-Ez egy rettentő szar poén lenne.-sóhajtott fel fájdalmasan a katona.

-Pont ez a lényeg.-vigyorgott önelégülten Loki.

Bucky csak szemforgatva beleegyezett tudván, hogy úgysem hagyná békén a másik, ha nem az lenne, amit ő akar. ~Asszem, kezdem kiismerni ennek a ribancnak a gondolkodását.~

-Khm- horkant fel Loki.- Nem ribanc, csak könnyűvérű.- nézett rá pimaszul a mellette ülő férfira.- És ne akard, hogy megmutassam mennyire. Drágám.

Bucky csak idegesen kifújta a levegőt. ~Még 2 nap és soha többet nem kell beszélnem ezzel a ribanccal..pardon könnyűvérűvel.~ nyomta meg az utolsó gondolatsort, pontosan tudva, hogy az isten megint a fejében van.

-Csak szeretnéd szivi, ha akarnám, az idők végezetéig zaklathatnálak.-mosolyodott el gonoszul a csínytevő.

-Pff persze. De miért tennéd.-forgatta a szemét Barnes.

-Talán azért, James, mert téged kedvellek a legjobban ezen a világon, vagy uuu mégjobb , mert heves szerelemmel gondolok rád.-ezt már olyan undorítóan nyálas hangnemben mondta, hogy mindketten hangos nevetésben törtek ki.

-Istenem, de rég nevettem ennyit.-törölte le a könnyeit a fémkarú férfi, majd Lokira nézett.- Csak hagyj békén oké?

-Ha ezt szeretnéd James..-vágott ártatlan fejet a fekete hajú.

-Borzalmas vagy.-forgatta meg ismét a szemeit a férfi.

-Ez az egyik tehetségem.-kacsintott rá.

-Nem vagyok kíváncsi a többire.-rázta meg a fejét Bucky, mintha ki akarna hessegetni onnan nagyon oda nem illő gondolatokat.

Loki perverzen elmosolyodott-Tényleg?-

-Kussolj. –zárta le a beszélgetést Bucky.

A szivárvány-híd maga nem volt egy nagy durranás. Az igazat megvallva nem is szivárványszínű volt, hanem fehér. A két férfi a kocsi mellett állva csalódottan konstatálták, hogy ez mégsem akkora látványosság, mint amit elképzeltek.

-Ahhoz képest, amennyire reklámozták, én valami különlegesebbre számítottam.-mondta lesajnálóan Loki.-Na mindegy-vonta meg a vállát.- Így legalább még kiábrándítóbb lesz a bátyámnak. Szóval, minden fasza.

-Remek. Mehetünk tovább?- kérdezte életunt fejjel Bucky.

-Persze drágám..pardon...James...pardon...Barnes.-válaszolta az isten huncutul.-Ezek a nevek..mindig belezavarodok.-nevetett ártatlanul.

Bucky már meg sem szólalt, csak villámokat lövelt tekintetével a csínytevő felé és egy kicsit nagyobb hévvel csapta be maga után az autó ajtaját, mint kellett volna.