A 66-os út

9. fejezet

Másnap reggel már át is értek Új-Mexikó államhatárán, egyre közeledve a volt Hydrás feltételezett tartózkodási helyére. Bucky gondolatai egyre és egyre sötétebb vizekre eveztek a homályos múltjában. Minnél több emléke jött vissza, annál jobban gyűlölte magát. Csak tovább akart lépni ezen a több évtizede tartó rémálmon.

Loki törte meg a másik szorongóvá váló gondolatmenetét.-Jé, Moriarty a település neve. A kedvenc irodalmi gonosztevőm. Ő aztán értett a váratlan fordulatokhoz.-mondta elmélázva.

-Te tudod ki az a moriarty?-kérdezte csodálkozva a barna hajú.

-Nem Barnes, nem tudom, ahogy az elmúlt pár napban sem használtam popkultúrális és egyéb utalásokat - mondta megvetően – tudod az ostoba bátyámmal ellentéttel én képes vagyok tanulni és megjegyezni dolgokat. Tudod könyvek, meg internet. – nevetve széttárta a kezét-Varázslatos.-

- Jó oké, felfogtam- válaszolt szemforgatva Bucky- ~Istenem, már megint kezdi.~ gondolta magában.

-Még mindig Barnes, még mindig.-mondta nevetve az isten.

Pár perc múlva ismét felkiálltott:

-Barton!-

-Mi van vele?-kérdezte megzavarodva Bucky.

-Most már biztos vagyok benne, hogy az a félkegyelmű nevezte el ezeket a városokat.-mondta meglepő komolysággal.

Bucky értetlenül felvonta a szemöldökét-Clint?-

Loki megragadja Buckyt arcát és a helységjelző tábla felé fordítja az arcát.

-Üdv Bartonban!-mondja jelentőségteljesen, próbálva kendőzni azt az idegesítő mosolyát.

Bucky csak fájdalmas arccal rázza a fejét, miközben próbálja, nem megadni az örömöt a másiknak azzal, hogy elneveti magát.-Neee.-

Loki egy pervez mosoly kíséretében elgondolkodik.- BartonBan lenni?-Az utolsó szótagot hangsúlyozza- Én sem lennék szívesen Bartonban, de hát ízlések és pofonok.-

Bucky a kezébe temeti az arcát.- Nee.! Miért?!. Csak maradj csöndben.-

Loki csak önelégülten kuncogva elengedi a másik arcát és hátradől az ülésen.

-Most mond, hogy nem vagyok vicces.-mondja idegesítően önelégült hangon.

Bucky fájdalmasan Lokira néz.-Meg foglak ütni.-

-Jó, jó, csöndben vagyok-emelte fel megadóan a kezét a mellette ülő-

A következő percekben ismét kezdtek Bucky gondolatai a sötét múlt felé sodródni, ígyhát Loki ismét megtörte a csöndet.

-Az előbbivel csak el akartam terelni a gondolataidat kicsit. Megint jönnek elő az elbaszott, önmarcangoló gondolataid.- mondta a másikra sandítva.

-Mostmár ennyire fog érdekelni a mentális egészségem?-vágott hitetlenkedő fejet a fémkarú férfi.

-Nyilvánvalóan kivagy Barnes. Ha le akarod zárni a múltat, el kell fogadnod a borzalmakat amik történtek.

Buckynak ez volt az a mondat, ami megadta az utolsó lökést és megtört.

-Az a féreg, olyat tett másokkal, amit senki sem bocsájtana meg. És orvosnak meri nevezni magát, pedig csak elvett mindenkitől. Nekem kellett védenem, és láttam....és végig kellett néznem, ahogy elvesz dolgokat másoktól. És életben hagyja őket. De azok az emberek többé már nem éltek belül.-suttogta maga elé bámulva a férfi, miközben egyre görcsösebben szorította a kormánykereket.

Loki csak finoman a kezére tette a kezét és a kormányt az útpadka szélére vezette, ahol leállította az autót. Addigra Bucky már maga elé görnyedt, kezei a saját hajába téptek és szorosan összeszorította a szemeit, ahonnan könnyek bugyogtak elő.

-Én annyi...én annyi fájdalmat láttam. Annyi sikolyt, annyi könyörgést hallottam. Annyira tenni akartam ellenük belül. Annyira... De a saját elmém rabja voltam, mintha egy tv elé lettem volna szíjazva és rákényszerítettek volna, hogy nézzem végig ezt a sok szörnyűséget. És az a legborzalmasabb, hogy én is tettem ezeket. Nem csak néztem.-szipogta, miközben Loki odahajolt és átölelte. Szorosan belekarolt a másik férfiba, az arcát az isten mellkasába temette és csak zokogott.

Hosszú percek teltek el így, míg Loki el nem tolta magától a barna hajú férfit, hogy a szemébe nézhessen.-Figyelj. Mind követtünk hibákat, tettük vállalhatatlan dolgokat. De te nem önmagad voltál. Ha azt hiszed tehettél volna az agymosás ellen, tévedsz. És arra se gondolj, hogy meg kellett volna ölnöd magad, hogy ne tudd elkövetni ezeket a parancsokat. Akkor találtak volna helyetted mást. Mindig találnak egy újat. Most az számít, hogy szabad az elméd és tudod, hol bujkál az a szörnyeteg. Lehet, hogy alkut kötött az állammal, hogy ne vonhassák felelősségre. De te nem az állam vagy, ahogy az a tél katonája sem, akit madzagon rángathatnak. Többé már nem. Szabad vagy. Úgyhogy azért ölhetsz, mert te akarsz. Hogy ne tudjon több borzalmat elkövetni az életben az az ember.- Majd támogatóan megdörzsölte a másik vállát. -Meg amúgy is. Én nem ilyen melodramatikus depresszióra fizettem be. Hanem egy jó féle vérbosszúra. Úgyhogy zsa.- mondta egy mosollyal a szája szegletében.