A 66-os út

8. fejezet

Bucky nem teljesen gondolta komolyan ezt a lelkizés dolgot, de rájött, hogy igazából nem is annyira vészes, amikor a 3. sörüket itták az országút melletti kihalt motel verandáján. Alig volt vendég rajtuk kívül, elvétve egy-egy megfáradt kamionsofőr, vagy kétes üzleti úton lévő alak. Egyszóval hasonszőrűek. Már alkonyodott, de a sivatag még így is forróságot sugárzott magából, miközben a két férfi a messzeségbe meredt, lassan iszogatva a kezükben lévő jéghideg sört. ~Tényleg van valami idilli ebben az egészben. Nem gondoltam volna, hogy már most ennyi békét lelek.~

-Ugye?-válaszolt gondolatára az isten.-Néha elég, ha egy kicsit kizökkentik az embert mélydepressziójából.-

-Például egész napos zaklatással és idegesítő beszólásokkal.-kérdezte felvont szemöldökkel a tél katonája, de a szája szegletében egy apró mosoly látszott, mivel egyetértett az előbbi kijelentéssel. És ezt Loki pontosan jól tudta.

-Figyelj. Mindenkinek mások a módszerei.-mondta vállvonogatva.-Én csak azt csinálom, amiben a legjobb vagyok. Különben meg csak unatkoztunk volna egész úton.

-Unatkoztál volna.-helyesbített Bucky.

-Jaj, ne már Barnes. Valld be, hogy élvezted a közjátékainkat. Én vittem színt az utadba. Az életedbe.-mondta nagyzolva Loki, miközben grandiózus karmozdulatokat tett, majdnem kilöttyentve a kezében lévő nedűt.

-Pfff... azért ne túlozz.-fújta ki hangosan a levegőt a barna hajú férfi.-Még a végén azt hozod ki az egészből, hogy nekem kéne hálásnak lennem, amiért kizsaroltad, hogy velem jöhess.-

-Ó ez így is van Barnes, ez így is van. De majd rájössz.-kacsintott sunyi tekintettel a csínytevő.

Bucky csak egy újabb hangos levegővétel kíséretében lehúzta az italát és egy újat bontott fémkeze segítségével.-Csak ne akard helyettem megölni azt a Hydrás söpredéket, aki az utunk igazi célja.-mormolta.

-Világért se tenném.-háborodott fel Loki.- Ki nem hagynám a főatrakciót.-nevetett, majd ő is könnyeden kiitta a maradék sörét.

-Te vagy az egyetlen, akit nem zavar, hogy bosszút akarok állni.-suttogta maga elé Bucky.

-Mert én is az erkölcsi szürke zónába tartozom. Vagyis. Szerintem amit érzel, az egy teljesen normális és jogos érzés, márha tudom még egyáltalán, mi a normális.-nézett maga elé Loki.- És szerintem teljesen érthető, hogy ezt akarod tenni. Ezzel nem leszel kevesebb ember, mégha a Bosszúálló fiúk erkölcseibe ez már nem is fér bele, az az ember megérdemli. Hallottam a gondolataidat és a rémálmaidat Barnes, tudom, miket tett az a féreg, és abszolút megérdemli, ami történni fog vele. Sőt...-fejezte be monológját Loki, majd új sört bontott amit egyhúzásra megivott.

-Köszönöm.-mondta Bucky csendesen.-Az egészet.-

Loki sem volt a legjobb az érzelmei kifejezésében, vagy az őszinte hála kezelésében, ezért csak zavartan dünnyögött valami szívesen félét maga elé nézve.

A két férfi csak ült egymás mellett csendben, a lemenő napot bámulva, ahogy utolsó sugaraival vörösre festi a sivatagot, a motelt és őket is, mielőtt mindent elnyelne a sötétség.