The Number Of The Bulls (BEFEJEZETT)

27. Fejezet: Teszt hét

Boldogan szálltam le a gépről. Észrevettem Maxet akinek az arcán is ott virított a boldog mosoly. Most legszívesebben odamennék hozzá és a nyakába ugranék, majd a hotelszobában megteszem. Integettem Maxnek aki visszaintett nekem és hozzám sétált.

-Szia.-mondta mosolyogva.

-Szia.

-Isa...

-Bent a hotelben a nyakadba fogok ugrani.-mondtam.

-Oké, de nem az.-eközben besétáltunk a reptérre.

-Hanem?-kérdeztem meglepetten.

-Christian és Helmut.

-Mi van velük?-kérdeztem, miközben vártunk a csomagjainkra.

-El kéne mondani, legalább nekik.

-Igazad van ebben. Ma délután lesz úgy is a mini eligazítás, akkor elmondjuk.-mondtam.

-Oké. Amúgy milyen lett az idei sisakod?-kérdezte kíváncsian.

-Menő.-mondtam és levettem a táskáimat a futószalagról.

-És megmutatod?

-Miután leforgattuk a kinyitását.

-De...-elkezdtünk a bérkocsik kulcsáért menni.

-Max, én is csak képen láttam. Szóval kibírod!-kuncogtam.

-Akkor, mikor nyitod ki?-kérdezte.

-Holnap, Press-Co után, de ha nem lesz semmilyen interjú, akkor előtte.

Átvettük a bérkocsik kulcsát és kimentünk a kocsikhoz. Kinyitottam a kocsit és elkezdtem bepakolni.

-Ha Németországba lennénk, akkor mondanám, hogy verseny a szállodáig.-mondtam kuncogva.

-Én benne vagyok.-mondta pimaszul mosolyogva.

-Max, talán nem most kéne a világ összes létező csekkjét beszerezni.-mondtam rosszallóan.

-Jóh...

Ezzel beszálltam a kocsimba és a hotel felé indultam. Miután megérkeztem, leparkoltam az alagsorba és felmentem a csomagjaimmal. Átvettem a szobám kulcsait és felmentem a harmadik emeletre. Ki volt az az idióta nálunk, aki a tizedik emeleten foglalt szobát? Lepakoltam és kimentem az erkélyre. Lefotóztam a tájat és kitetem insta sztoriba ezzel a szöveggel: "Testing 3...2...1! Végre." Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok izgatott az új konstrukció miatt. A szemem sarkából észrevettem Maxet, aki szintén kilépett az erkélyre.

-Valamit ígértél.-szólt hozzám.

-Megyek.-mondtam.

Kimentem a szobámból és megálltam az ajtaja előtt, amit rögtön kinyitott. Beléptem a szobába Max karjaiba ugrottam, aki egy hosszas csókot adott nekem.

-Kibaszottul hiányoztál az elmúlt két és fél hétben.-suttogta.

-Te is, te gyökér.-suttogtam és a hajába túrtam.

-Most komolyan elrontod a hajam?-kérdezte kuncogva.

-Úgy is egy baseball sapka lesz rajtad, mit nyafogsz.

-Az is igaz.-szorosan ölelte a derekamat.

Max karjai a világ legnagyobb biztonságát és nyugalmát nyújtják nekem. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy átlagos nő, az átlagos párjával. 

-Indulnunk kéne.-szólaltam meg.

-Muszáj?

-Igen. Helmut kitekeri a nyakunkat, ha késünk.