The Number Of The Bulls (BEFEJEZETT)

3. Fejezet: Imola

Leszállt a gép, és boldogan lélegeztem be a friss levegőt. Igaz, nem én vagyok most a legkipihentebb ember, de ez lényegtelen. Van egy viszonylag teljes szabad napom, amikor mindent is csinálhatok.

Kiléptem a hotelszobámból és Max jött felém és megint ott volt a kezében egy Red Bullos üveg.

-Mondd már el, hogy honnan a tökömből szerzel ennyi Red Bullt? Mert a világ legrandomabb és legindokolatlanabb helyein van a kezedben.

-A hátamon lévő RBautomatámból. De néha napján a zsebkristálygömböm segítségével megidézek egyet.-felelte frappánsan.

-De komolyan Max. Tanítsd már meg nekem ezt a varázslatodat.-néztem rá komolyan.

-Isa most jól figyelj.-beleivott az italba- Mindig veszek magamnak körülbelül ötöt -itt a szabad kezével ötöt mutatott- és beteszem a táskámba.-itt felnevettek a személyi edzőink.

-Néha fáj a hülyeségem.-mondtam és elkezdtem nevetni.

-De legalább most nem felejtettétek el a kulcsaitokat.-mondta George, az edzőm.

-Várjál még azért, ha Maxen múlik akkor most a szobakulcsot felejtette el.-mondta Max edzője.

-Nyugi itt van a táskámba.-nyugtatta.

Lementünk a hotel edzőtermébe ahol elvégeztük a kötelező verseny felkészítő edzést. Igaz, amikor a nyak izmomat erősítettük, akkor a edzőteremben lévő emberek igazán furán néztek rám és az edzőmre. Lenyújtottam és edzőm elment vízért.

-Elnézést hölgyem.-jött oda hozzám egy alacsony férfi.-Jól van?

-Kirobbanóan jól érzem magam.-mondtam és Max felénk fordult.

-Csak azért kérdezem, mert olyan arca volt, hogy is fogalmazzak..

-Mint akit kínoznak?-vágtam közbe.

-Igen.-fél szemmel láttam, hogy Max nagyon erősen visszatartja a röhögését.

-Jaj ez semmi.-mondtam, mire az ember tágra nyílt szemekkel nézett rám.-Ez természetes nálam. 

-Okké...-mondta a férfi és elment. Maxből meg kitört a nevetés.

-Ne röhögj, mert a te fejed meg azt üvöltötte, hogy "UNGA BUNGA UNGA BUNGA!"-mondtam ősembert imitálva, majd felkuncogtam. Itt Max már sírva röhögött, majd leesett a székről, hogy a földön folytassa tovább a nevetést. Leültem elé és megveregettem a hátát.-Nyugi Max, néha napján én is ősember vagyok, hidd el normális dolog.

Max rám nézett és nem bírt megszólalni a röhögéstől. Csak mutogatta, hogy vége van. Felálltam mellőle és felé nyújtottam a kezem, amit megfogott és felsegítettem. Vett két mély levegőt és kivörösödött arccal rám nézett.

-Isa, veled egy élmény edzeni.

-Tudom.

-Mi történt?-kérdezte az edzőm, mikor visszatért egy flakon vízzel. Max azonnal felröhögött.

-Hosszú.-mondtam nevetve.-Majd elmesélem.

-A lényeg, hogy kiégtem.-mondta Max.

*Késő délután*

Éppen a szobámban feküdtem, mikor valaki bekopogott. Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.

-Szia Isa.-köszönt nekem Max, akin egy papucs, fürdőnadrág és a nyakában egy törölköző volt.

-Hát te?-néztem rá.

-Kizártam magam a szobámból.

-Mit csináltál?-kérdeztem kuncogva.